Egy kiváló magyar hazafi egyetlen rövid tőmondatban, három szóban foglalta össze, hogy mitől elviselhetetlen a tisztességes emberek számára az, ami az elmúlt huszonkét évben Magyarországon történt. A tőmondat a következő: „A rendszernek nincsen vívmánya.” Jól jegyezzük meg ezt a tőmondatot, mert ez a helyes diagnózis. (…) Ha egy rendszernek nincsen vívmánya, akkor azt a rendszert nem elég toldozni-foltozni, nem elég kozmetikázni, hanem a rendszert gyökerestül fel kell számolni, és olyan rendszert kell a helyébe állítani, amely képes arra, hogy a tisztességes munkából élő emberek számára, vagy a tisztességes munkára vágyó emberek számára és az ő érdekeiket szem előtt tartva vívmányokat érjen el…
3 kommentek:
Miért? Visszaléptünk min. 100 évet! Újra van, 3 millió koldus, és oligarchák! Palotába, és híd alatt lakók, a szabadság kiteljesedett!
A rabszolgaság intézménye nem szűnt meg, csak átalakult. Sajnos Magyarországot mára egy zsidó pénzügyi gyarmattá züllesztette az elmúlt két évtizedben a hatalmat bitorló politikai garnitúra. A holdudvarok számára pedig mindegy, hogy az az alfél, amit éppen fényesítenek, az szegfűszagú-e vagy pedig narancsízű. Elveik nincsenek, sohasem voltak. Csak érdekeik, és azok is csak anyagiak. OVI ugyanabban az éjjeliedényben kotorászik, mint a félnótás elődje. Annyi csak a különbség, hogy ő most egy nemzetiszínű pántlikát köt annak a fülére. Retorikájában ugyan nemzeti, cselekedeteiben azonban nemzetellenes. Egyet azonban mindannyian sejthetünk. Eljön még az az idő, amikor messzire fog világítani a Rózsadomb!
Névtelen II - Teljesen egyetértek veled. Annyit tennék hozzá, hogy a rabszolgaságnak is vannak fokozatai. A római rabszolgák jó része (nem a földművesekre gondolok) például fizetést kapott, de emellett el is tartották őket. Ingyen volt a fedél a fejük fölé, és etették, ruházták is őket. Igaz, időnként meg is ruházták. :) Sok esetben tanulhatott is a rab. A törvény lehetőséget nyújtott arra, hogy bizonyos idő elteltével a rabszolgát fel lehessen szabadítani. Az akkori rabszolgatartók nagy része általában élt is a lehetőséggel, a római urak nagy része pedig még kezdő tőkét is adott a volt rabszolgának, hogy az valamilyen vállalkozásba, vagy üzletbe kezdhessen, valamint megengedte, hogy a "szabados" viselhesse az Ő nevét, ha akarja. Ez azért volt lényeges, mert például egy közéleti személyiség neve előnyt biztosíthatott a volt szolgának. Ami manapság kies hazánkban folyik, az borzalmas. Olykor elgondolkozom azon, hogy ha már mindenképpen rabszolgák vagyunk, akkor kifizetődőbb lett volna Rómában annak lenni. Természetesen az ideális megoldás az lenne, ha nem lennénk senki szolgái. Kissé unalmas már az a divat, hogy akármelyik politikai lobbi kezébe kerül a hatalom, mindegyik valamely más hatalomnak vagy érdek-csoportnak nyalja csontfényesre a popóját.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle