Lejárt az időtök

A mindennapok küzdelmei között talán fel sem tűnik, talán nem is tudatosul sokunkban, de azért a világ változik. Ha belenézünk a híradókba, ha fellapozzuk a hírportálokat, akkor azonnal láthatjuk, hogy az európai társadalmakban zajló új folyamatok, mégha egyelőre nem is annyira látványosak, de már mindenképpen egy irányba mutatnak, egy üzenetet közvetítenek: a jelenleg fennálló, liberális alapokon nyugvó rendszer sokáig már nem tartható fenn, sem gazdaságilag, sem értékrendileg. Európa népei között folyamatosan nő a társadalmi elégedetlenség, a változásokra való igény. A végjáték elkezdődött. A hatalomért való küzdelem pedig újabb szakaszába lépett…


A mindennapok küzdelmei között talán fel sem tűnik, talán nem is tudatosul sokunkban, de azért a világ változik. Ha belenézünk a híradókba, ha fellapozzuk a hírportálokat, akkor azonnal láthatjuk, hogy az európai társadalmakban zajló új folyamatok, mégha egyelőre nem is annyira látványosak, de már mindenképpen egy irányba mutatnak, egy üzenetet közvetítenek: a jelenleg fennálló, liberális alapokon nyugvó rendszer sokáig már nem tartható fenn, sem gazdaságilag, sem értékrendileg.

Európa népei között folyamatosan nő a társadalmi elégedetlenség, a változásokra való igény, ami az elhallgatási kísérletek és a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekelt gazdasági-politikai csoportok minden törekvése ellenére is egyre inkább a felszínre tör. Jól érzékelhető, hogy a végjáték elkezdődött. A hatalomért való küzdelem pedig újabb szakaszába lépett.

A felvilágosult európai liberáltak látva kialakuló a veszélyt, a már jól ismert és eddig mindig bevált forgatókönyvhöz nyúltak: amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére! Így aztán a napokban Daniel Cohn-Bendit és Ulrich Beck német társadalomtudós tollából megszületett egy új kiáltvány, mely az Európa mi vagyunk! címet viseli. Az írást egyszerre jelentették meg a vezető balliberális európai lapok, így a Die Zeit, a Le Monde, az El País, a The Guardian, a La Repubblica, a Gazeta Wyborcza, a Politiken és a Respekt is. Magyarországon pedig a Népszabadság hozta le öles betűkkel az új kommunista kiáltványt.

A Daniel Cohn-Bendit köré csoportosuló hatvannyolcas, liberális, illetve zöldpolitikusi kör a kiáltványban az EU alulról történő újraalapításáért száll síkra és a nemzetállami, etnikai és vallási határok átvágásával, a polgárok erejével mentené meg a „működésképtelen és túlságosan technokrata” Európai Uniót, amely „amely kimenti ugyan az égig érő adóssághegyek alól a bankokat, de ezzel eltékozolja a fiatalok jövőjét.”

Az aláírók egyfajta európai Békehadtest életre hívását tartják az Európát megrázó gazdasági és szociális válság megoldásának. A kiáltvány központi eleme ezért az európai önkéntes év, melyben az elképzelések szerint a polgárok 12 hónapig az unió egy másik államában dolgoznának egy olyan ügyért, ami közösségi és nem nemzetállami megoldást igényel. Például, ilyen problémák lehetnek szerintük az éghajlatváltozás megfékezését célzó projektek. Az önkéntes-program indításával az elképzelésük szerint egyrészt munkát is biztosítanának a fiataloknak, másrészt az egész megmozdulás segíthetne egy valóban európai civil társadalom létrehozásában is, mely akár új, alulról építkező alkotmányt is alkothatna.

A kiáltvány szerint nem szabad hagyni, hogy Európa ellenségképpé váljon és a polgárok az európai egység eszméje ellen forduljanak. „Az EU nem működhet az unió mellett elkötelezett polgárok nélkül, akiknek pedig a szabadság levegőjére van szükségük, hogy tudják tenni a dolgukat”. Ezért az elitek és a technokrácia felülről építkező modelljével szemben újra meg kell alapítani az Európai Uniót és fel kell építeni a „tevékeny polgárok Európáját”.

A kiáltványt kilencven európai értelmiségi írta alá, köztük Helmudt Schmidt volt nyugatnémet kancellár, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, Javier Solana volt NATO-főtitkár, Jürgen Habermas, a 68-asok egyik vezető filozófusa és Anthony Giddens, aki Tony Blair vezető ideológusa volt. Magyarországról az elsők közt csatlakoztak a felhíváshoz az SZDSZ-árvák, így Demszky Gábor, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, de azonnal aláírt Esterházy Péter, Fischer Iván, Iványi Gábor, Schiff András és Kertész Imre is.

Kísérlet járja be Európát, az elbukott liberalizmus feltámasztásának kísérlete.

A maoistából piacpárti neoliberálissá, bankárbaráttá változók most megint fordítanának egyet a köpönyegen, hogy egy ”új eszme” nevében továbbra is felül maradhassanak, hogy a valóságos európai népmozgalmi igények élére állva, majd továbbra is ők befolyásolják a történéseket. Jöhet a megújult marketing, jöhetnek az új hívószavak, az új csomagolás, és ne legyen kétségünk afelől, hogy jön majd egy új szervezet is, ami természetesen a legalkalmasabb lesz arra, hogy a változásokat levezényelje.

Azonban az elnyomott nemzetek ébredeznek, és ha lassan is, de eljutottunk oda, hogy az emberek ma már nem dőlnek be olyan könnyen a jól hangzó szlogeneknek, és elsőre felismerik, hogy csak porhintés, hogy csak álszent propaganda az, amelyik alulról szerveződőnek akarja mutatni magát, miközben az egészet a felsőbb hatalmi körökben találják ki.

A liberális európai eszmeiség visszavonhatatlanul a végét járja. A 68-as generáció az elmúlt évtizedek alatt már elért mindent, amiért az akkori fiatalság lázadt. Az akkori követelések zöme, mint a szólás- és sajtószabadság, a gyülekezési jog, a tekintélyelvűség eltűnése, vagy akár az öltözködés, a kultúra szabadsága ma már a mindennapok részévé vált. Cohn-Benditnek és társainak mára már csak a szélsőségesen deviáns követelések maradtak, amelyek épp az abnormalitásuk miatt már nem találnak, nem találhatnak sehol sem tágabb táptalajra.

Az Európai Unió jelenlegi szellemisége akár felülről, akár ”alulról” akarják újjászervezni, megbukott.

Lejárt az időtök, ez a világos válasz.