A szörnyű üzenet, avagy lesz majd olyan, aki nemet mer mondani?

Nem tudom, hogy létezik-e manapság olyan esemény a világon, amihez ne tudnák hozzákötni, aminek kapcsán a zsidók ne tudnának találni valamilyen indokot arra, hogy teletömjék a gyanútlan emberek fejét a szent holokauszt-mesével. Nem tudom, hogy van-e olyan téma a közéletben, amihez így, vagy úgy, de ne tudnák hozzákapcsolni, amibe ne tudnák belekeverni, a néha önmaguknak is ellentmondó holo-dogmákat.

Nem kétséges, mára a holokauszt-vallás az egyik leggyorsabban és legerőszakosabban terjesztett vallások egyikévé vált, aminek következtében ma már ott tartunk, hogy a magukat kereszténynek mondó európai társadalmakban a holokauszt-szentsége meghaladta Jézus Krisztusét. Ma már ott tartunk, hogy a felvilágosult Európában az teljesen elfogadott és nem egy esetben támogatott magatartás, ha valaki kétségbe vonja és kifigurázza Jézus keresztre feszítését, a feltámadást, a Biblia tanításait. Ezzel szemben azok, akik meg merik kérdőjelezni a gázkamrák létezését, a 6 millió áldozat valóságtartalmát olyan súlyos bűnt követnek el, amiért megszégyenítés, kirekesztés és nem egy esetben börtön jár.

A holo-vallás terjesztése megállíthatatlanul dübörög és ma már olyan események kapcsán is a felszínre tőr, amiről azt hiszem, nagyon kevesen gondoltuk volna, hogy megtörténhet. Jól példázza a manapság zajló folyamatokat az a Németországban kitört vita is, amely a német labdarúgó szövetség (DFB) és az ország legnagyobb zsidószervezete között robbant ki a múlt héten.

Történt ugyanis, hogy Dieter Graumann, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke arra szólította fel a szövetséget, hogy a német válogatott a Labdarúgó Európa-bajnokság során „demonstrálja történelmi felelősségét” és látogassa meg az auschwitzi koncentrációs tábort. A Sport Bild német lapban megjelent interjúban Graumann úgy fogalmazott, hogy a haláltábor meglátogatása „hasznosabb lenne ezer emlékbeszédnél”, és annak a jelét adná, hogy a fiatalok körében példaképként tisztelt játékosok is „vállukra vesznek egy darabot a felelősségből”. Majd végül hozzátette: „elképzelhetetlennek tartom, hogy a német csapat ne menjen el Auschwitzba az Európa-bajnokság alatt. Németként és zsidóként végzetes jelnek venném, ha az angol csapat meglátogatná a korábbi haláltábort, de a német csapat távol maradna ettől a helytől. A német futballistáknak mindenképpen el kell zarándokolniuk Auschwitzba, mivel ellenkező esetben szörnyű üzenetet küldenének a németek a világnak.”

„A válogatott mindenképpen áldozni fog a holokauszt áldozatainak emléke előtt, azonban arról még nem döntöttek, hogy Auschwitzt meglátogatják-e” - válaszolta a felvetésre Oliver Bierhoff, a csapat menedzsere. A DFB szerint a fő problémát a csapat időbeosztása jelenti, mivel az EB alatt a németek bázisa Gdanskban lesz, ami 550 kilométerre található a dél-lengyelországi tábortól. A látogatás így egy teljes napot venne igénybe, ami felborítaná a válogatott amúgy is szoros programját.

Azonban ez Graumannt egyátalán nem érdekli, hisz számára a sportesemény nem több, mint egy újabb nagyszabású alkalom a holokauszt terjesztésére. Arról már nem is beszélve, hogy a német labdarúgó válogatott jó része eredendően nem is német. El tudom képzelni, hogy mennyire érezheti magát felelősnek Özil, Asamoah, Klose, Khedira, Pdolski, Gomez vagy Cacau, akiknek aztán végképp nincs közük ehhez az egészhez. Mondjuk persze a többieknek sem, hisz milyen alapon lehetne felelőssé tenni a mai generációkat egy 70 évvel ezelőtti valamiért, amiről ráadásul még az sem tudható, hogy ténylegesen megtörtént-e.



A labdarúgó EB a világ egyik legnézettebb sporteseménye. Biztosak lehetünk abban, hogy a rendezvény ideje alatt a világ vezető hírei a mérkőzésekről és az azok körül folyó történésekről szólnak majd. Nem lehet kétséges az sem, hogy a híradók majd első helyen számolnak be a csapatok holo-emlékművek előtti hódolásáról, mintegy követendő példaként bemutatva azt a labdarúgást szerető nézők millióinak. És persze az sem kérdés, hogy ezek a beszámolók majd ismét jó alkalmat teremtenek arra, hogy a riporterek az eseményt jobban megvilágítva könnyes szemekkel meséljenek a szent dogmákról.

Az angol csapat már korábban bejelentette, hogy ők mennek és áldoznak az új vallás előtt. A németek szinte biztos, hogy addig rá lesznek kényszerítve arra, hogy menjenek. És innentől már csak rövid idő kérdése, hogy a többi részvevő ország zsidószervezetei mikor kezdik el a saját válogatottjaikat bombázni a kéréssel, hogy viselkedjenek az ”európai kultúrának” megfelelően és kövessék a elvilágosult nemzetek példáját.

Az igazi kérdés eztán az lesz, hogy vajon lesz-e olyan nemzeti csapat, amelyik majd nem tesz eleget a kérésnek? Vajon lesz-e az EB-re kijutó országok közül olyan, aki fel meri azt vállalni, hogy nem vesz részt ebben az ördögi színjátékban?

Vajon lesz-e olyan szövetség, vagy legalább egy-egy játékos, aki majd szóvá meri tenni, aki majd ki meri mondani, hogy nem a holokauszt a világ legnagyobb sorscsapása? Aki majd a kamerák kereszttűzében fel meri hívni a figyelmet a kommunizmus 100 millió áldozatára, a II. világháborúban elpusztult több mint 60 millió emberre, a hirosimai gombafelhőre is és arra, hogy ezeken kívül még hány és hány ilyen és ehhez hasonló kegyetlen dolog történt és történik még ma is, többek között éppen Izrael által a világban.

Vajon lesz-e valaki, aki egyszer és végérvényesen kimondja, hogy nincs legfőbb bűn, hogy nincs a bűnök bűne, hogy nem a holokauszt az emberiség legnagyobb tragédiája, hogy az is csak egy bűn a sok közül, amik végigkísérik a történelmet?

Vajon lesz-e majd egy csapat, egy játékos, egy edző, aki nem csak a pályán, hanem a mikrofonok előtt is történelmet ír?