A szobor elbontása még nem elég

Tegnap kora reggel kisebb guano került a szocialisták palacsintájába. A Kossuth téren napok óta demonstráló vörös őrség egész egyszerűen csődöt mondott, így az elvtársaknak már csak annyi lehetősége maradt, hogy könnyes szemmel integethettek annak a teherautónak, amelyik 37 év után végre elvitte a térről Károlyi Mihály szobrát.

A szörnyű hír futótűzként terjedt a Pártban és a balliberált oldalon, az ajvékolás pedig azonnal megkezdődött. Szanyi Tibor és Török Zsolt ismét lefutotta a szokásos köröket, amiben a szobor visszaállítását követelték és természetesen ígéretet tettek arra, hogyha egyszer, majd, valamikor, amikor nekik lehetőségük lesz rá, akkor ők biz visszahozzák Károlyit, ha kell a szeméttelepről is.

Ha az ügy itt befejeződött volna, akkor legfeljebb annyit lehetne még hozzáfűzni a történtekhez, hogy Károlyi szobrának elbontása bemelegítésnek jó volt, és a nagy lendületben akár neki lehetne állni a Szabadság téren ormótlankodó szörnyemlékmű eltávolításának is. Azonban a Károlyi-ügy itt nem ért véget, mert megszólalt Ferenc, akinek az eset kapcsán sikerült egy olyan közleményt kiadnia, amire évek múltán, talán még ő maga is elismerően bólogatva tekint majd vissza. A néhány soros iromány ugyanis igazán gyurcsányosra sikeredett. Minden egyes mondata színtiszta hazugság. Az összes. [az eredeti hírért katt IDE]

Ami várható volt, bekövetkezett: a köztársaság után Orbán Viktor a köztársaság emlékművét is meggyalázta. A sunyi rezsim az éj leple alatt gyáván eltávolította az első magyar köztársasági elnök szobrát.

Károlyi Mihály útjában volt a jobboldalnak, mert szobra szimbóluma volt a polgári demokráciának; annak a polgári demokráciának, amelyet először Kun Béla, másodszor Rákosi Mátyás, harmadszor pedig Orbán Viktor döntött meg. Ezzel az önkényuralmi rezsim a viszonosság reményében újabb szívességet is tett szélsőjobboldali szövetségesének.

Károlyi Mihály először Horthy elől, másodszor Rákosi elől, szobra pedig most Orbán Viktor elől kénytelen emigrálni.

Bárhová vigyék is azonban, új otthona zarándokhellyé fog válni a polgári demokraták, a köztársaságpártiak és a jogállam hívei számára. Az Orbán-rezsim megbuktatása után pedig a demokratikus erők gondoskodni fognak arról, hogy az emlékmű visszakerüljön méltó helyére, a Kossuth térre.

Gyurcsány Ferenc elnök
Demokratikus Koalíció

Csak a történeti hűségért jegyezném meg, hogy Károlyi szobrát reggel valamikor öt és hét óra között vágták le a talapzatról, majd egy világos plédbe bebugyolálva vitték el a helyszínről. Ez a fotókon is egyértelműen látható, tehát szó nincs arról, hogy az „éj leple alatt” tüntették volna el az egyik legnagyobb hazaárulót. Mint látszik a közleménynek már ezen része is merő hazugság, de a többi kijelentése is nagyjából ennyi igazságtartalommal bír.

[nagyításért katt a fotóra]

Nem nagyon szeretnék mélyebb történelmi fejtegetésekbe bonyolódni, hisz az már egyre szélesebb körben köztudott, hogy a szellemileg gyenge képességű Károlyi Mihály, a legkártevőbb magyarországi politikus figurák egyike. Ő volt az, aki a háború végén, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, leszereltette a magyar hadsereget, átjátszotta a magyar fegyvereket a szlovák, román és szerb ellenségeinknek, szétzüllesztette a gazdaságot, belgrádi utazásával tudatosan rendkívül rossz békefeltételeket provokált ki, és minden kényszer nélkül átadta az ország irányítását Kun Bélának és a zsidó csőcseléknek.

Gyurcsány hazudik abban is, hogy a vörös gróf Horthy elől menekült volna, hisz történelmi tény, hogy Kun Béla országlása idején, 1919 nyarán hagyta el az országot, majd Bécsben, Prágában, Belgrádban lepaktált azokkal a politikusokkal, akik elrabolták országunk nagy részét. Benešnél még azt is vállalta, hogy a bolsevikoknál lobbizik Csehszlovákia javára. Aztán Rákosi idején pedig olyan rosszul ment a sora, hogy párizsi nagykövetként kellett tengetnie sanyarú életét…

De tekintsünk el egy pillanatra a száraz történelmi tényektől, és idézzük ide a mostanság nyolcvanegy éves Károlyi László [édesapja Károlyi Mihály első unokatestvére volt] legutóbbi megszólalását, ami azt hiszem, mindennél jobban felrajzolja Károlyi Mihály igazi jellemét és szellemiségét. „A család tagjai sohasem lelkesedtek a politikus Károlyi Mihályért, hiszen amit tett, s az a szerep, amelyet vállalt, szemben állt a Károlyiak gazdag, hazát és nemzetet szerető hagyományaival. Mindig is abszurdnak éreztük, hogy a szobra az ezeréves magyar államiságot jelképező Parlament szomszédságába került annak idején. Na, ott végképp nincs helye, miután súlyos felelősség terheli a történelmi Magyarország szétdarabolásáért! Mint államfőnek határozottan elítéljük cselekedeteit, hisz hozzájárult ezeréves hazánk széteséséhez, majd a rákövetkező ötven év véres történetéhez. Szégyelljük sajnálatos magatartását az emigrációban, majd undorító szerepét a népköztársaságban.”

Azt hiszem, ehhez nem kell, és nem is lehet hozzátenni semmit sem.

Gyurcsány és a többi agyhalott ezt az embert, ennek az embernek a szellemi örökségét vallják, ezt az embert tekintik példaképüknek, ennek az embernek a szobráért akarnak küzdeni. Bár ha jól belegondolunk nincs ebben semmi meglepő. A hazaárulóknak csak hazaáruló lehet a példaképe.

Azonban az egészben nem is ez a legdöbbenetesebb. Nem az, hogy a balliberált vezetők Károlyit istenítik, hanem az, hogy még mindig vannak jónéhányan az átlagemberek közül, akik elhiszik, hogy Károlyi követendő példa lehet. Ezért aztán a szobor elbontása nem elég. Az csak a kezdet lehet, de végső cél semmiképp sem, hisz Károlyi szellemisége, mint látszik mégha ma már csak nyomokban is, de egyelőre még itt maradt.

A feladat tehát adott. El kell takarítani mihamarabb azt is.