Akinek dolga lenne, az miért nem csinálja?

Azt, hogy Magyarországot nap, mint nap igaztalan és hazug támadások érik az európai balliberális lapok és kereskedelmi médiák részéről, nagyrészt már megszoktuk, de mondhatnánk akár azt is, hogy magasról teszünk rá. És az sem okoz itthon ma már nagyobb fejfájást senkinek sem, hogyha azt olvassuk az újságban, vagy azt látjuk a tévében, hogy valamelyik liberált politikus az Európai Parlamentben nyálfröcsögve szidja az országot és oktat ki minket az európai ”értékekből”.

Ma már talán minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a magyar társadalom döntő része átlát a szitán és egész egyszerűen hülyének nézi azokat, akik minden valós információ, minden tényleges tudás nélkül, magukat szakértőnek és felvilágosult demokratának kikiáltva akarják az észt osztani nekünk. És azt hiszem, magunk között halkan és nyugodtan kijelenthetjük akár azt is, hogy az elmúlt 20 évben talán még soha senki nem tett annyit a magyarok ébredésért, mint Cohn-Bendit, Guy Verhofstadtot és társaik, természetesen karöltve a hazai konrádgyörgyökkel és kertészákosokkal.

Azonban mindig van egy pont, pontosabban mindig kell lennie egy határnak, amin túl, azért már nem kéne engedni a mocskolódást. Addig, amíg egy-egy kereskedelmi tévé, rádió vagy valamelyik hírportál egyik-másik munkatársa, vagy egy-egy politikus lényegében a magánvéleményét, vagy azoknak a véleményét prezentálja, akik fizetik őt, addig még hagyján a dolog, hisz azzal talán még a legtudatlanabb médiafogyasztók is tisztában vannak, hogy egy ilyen műsor, egy ilyen politikai felszólalás azért alapvetően egyoldalú megközelítésből, az adott médiát, pártot pénzelő csoportok érdekeinek szemszögéből ítél meg egy-egy közéleti eseményt. De egész más a helyzet akkor, amikor az egyoldalú és a minden határon túlmenő mocskolódó véleményeknek egy ország elvileg pártatlan és közszolgálatinak nevezett hírműsorában adnak teret úgy, ahogy az néhány napja Hollandiában, a Radio 1 nevű közszolgálati rádióban is történt.

A csatorna PremTime című műsorában hazánk volt a téma, ahol a mélyen demokratikus szellemiségű műsorvezető Prem Radhakishun, vendégeivel, Peter van Dalen kereszténydemokrata és Kathleen Van Brempt szocialista EP-képviselővel a „Ki kell-e rúgni Magyarországot az EU-ból?” kérdésre keresték a mélyreható válaszokat. [az eredeti hírért katt IDE]

Prem Radhakishun, Peter van Dalen és Kathleen Van Brempt

Az élő adás alaphangját a szurinami származású műsorvezető adta meg, amikor kezdésként, mintegy alaptézisként kijelentette: „Magyarország úton van afelé, hogy Orbán Viktor kezében fasiszta állammá váljon. A jegybank és a bírói hatalom a kormány magáneszközeivé vált. Orbán Viktor miniszterelnök inkább hasonlít egy kínai diktátorra, mint egy európai demokratára.” És innentől már nem volt megállás. A magasröptű eszmecserében a magyarokat többször „magyar fasisztákként” emlegették, az országot pedig „szaúdi-keresztény Magyarországnak” hívták.

A műsor vége felé Radhakishun arra kérte a hallgatóit, hogy csak azok reagáljanak az elhangzottakra, akik „ezzel az alja népséggel egy parlamentben akarnak ülni.” A felhívásra egy magyar származású betelefonáló is jelentkezett, akinek Radhakishun azt mondta: „Amit én igazán szeretek bennetek, magyarokban, az az, hogy nagy a pofátok, fasiszta törvényeket hoztok, de kinyújtjátok a kezeteket a mi adópénzünkért.”

Ez a holland közszolgálat. A független és elfogulatlan hírforrás.

Állítom, hogy ez a Prem gyerek azt se tudná megmutatni a térképen, hogy hol van Magyarország, az állításai pedig olyan szellemi sötétségről árulkodnak, ami azért talán még arrafelé is ritkaság. De nem hiszem, hogy ebben a történetben Radhakishun korlátozott agyi kapacitása és az ezzel párosuló aljassága lenne a legproblémásabb, sokkal inkább az, hogy az elhangzottaknak a holland közszolgálati média adott helyet és ezzel mintegy hivatalos állásponttá emelte az igaztalan vádakat.

De az egészben mégsem ez a legszomorúbb, hanem a magyar külpolitika ismételt impotenciája. A műsor már napokkal ezelőtt lement, a rádió honlapjára már jónéhány felháborodott magyar e-mail és hozzászólás is felkerült, de a magyar diplomácia még egy egy mondatos közleményt sem adott ki, egyetlen hivatalos helyreigazítási felszólítás nem hangzott el, az pedig, hogy mondjuk, berendeljék a holland nagykövetet magyarázatért, valószínűleg megtörténhetetlen kategóriába esik. [a magyar hozzászólásokért katt IDE]

Vajon mire várunk még? Vajon milyen mocskolódásnak kéne még elhangzania egy lényegében hivatalos nemzeti médiában, hogy végre valaki külügyminisztériumban felvegye a telefont és intézkedjen? Miért nincs valamilyen látványos és nagyobb hírértékű válasz? Hivatalosan kihirdetett bojkott a holland termékekre, vagy akármi.

Akinek dolga lenne, az miért nem csinálja?