Az elmúlt hét a blog bejegyzéseket tekintve végül nagyon nem úgy alakult, ahogy azt korábban gondoltam, de sajnos néha előfordul az, hogy a mindennapok mást hoznak, mint amit az ember előzetesen magában oly nagyszerűen eltervez. De ezen most már azt hiszem, kár keseregni, ez most már így alakult.
Köszönjük az érdeklődő és az aggódó leveleket, de az utóbbira nincs ok. Az oldal természetesen a korábbikban megszokott módon megy tovább.
Mivel a múlt héten nem került fel új bejegyzés az oldalra, ezért az eheti Vasárnapi visszanéző rendhagyó módon került összeállításra. Az alábbi néhány sorban három olyan történésre szeretnénk felhívni a figyelmet, amire az elmúlt napokban - ha lehetőség lett volna rá - biztosan hosszabban is reagáltunk volna.
Nem árulunk zsákbamacskát… [2012. január 28.]
„Nem árulunk zsákbamacskát, nem kérünk biankóra támogatást, maradunk azok, akik vagyunk: szimplán, egyszerűen magyarok” – kezdte évértékelő beszédét Vona Gábor múlt szombaton a zsúfolásig megtelt Sport Max csarnokban. A pártelnök bő egyórás beszédben értékelte az elmúlt esztendő eseményeit és vázolta a jövő feladatait, kihívásait:
Miért nem lehet azt mondani, hogy Köszönöm, de nem nyilatkozom? [2012. február 1.]
Szerda délután öttől az agyhalott antifasiszta gyűlölködők tüntetést tartottak az Új Színház előtt, Dörner György igazgatói kinevezése ellen. A rendezvényen nagyon helyesen megjelent a radikálisok egy nagyobb csoportja is, akik aztán a végére teljesen ellehetetlenítették a Hanti Vilmos szervezte gyülekezet demonstrációszerű erőlködését.
Az előzmények tükrében azon persze el lehet vitatkozni, hogy nekünk, radikálisoknak ki kell-e állni Dörner György és Csurka István szellemisége mellett, de talán most nem is ez a lényeg, hisz az Új Színház ügye messze túlmutat azon, hogy annak vezetését Dörnerre bízták. A liberált sakálkórus ajvékolása nem azért indult el, mert az új vezető az aki, hanem azért, mert a színház kikerült azon zsidó érdekkör felügyeletén kívülre, akik már hosszú évtizedek óta meghatározzák, hogy mi a művészet, úgy Budapesten, mind Magyarországon.
Azonban amire rá szeretnék mutatni az esemény kapcsán nem ez, hanem az a butaság, amit évek óta, szinte minden radikális megmozduláson elkövetünk. Mindannyian tudjuk, hogy a liberális média minden rendezvényünkön arra törekszik, hogy utána széles körben be tudja mutatni azt, hogy a radikálisok a hőbörgésen kívül semmit nem tudnak, hogy ezen az oldalon csak tudatlan ostobák állnak.
És legszomorúbb az egészben az, hogy mindig sikerül nekik.
Persze most sokan mondhatnák, hogy hülyék mindenhol vannak, hogy a másik oldal szimpatizánsai között is bőven vannak olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy egy-egy rendezvény miről szól, akiknek a lényeg és az összes szellemi felkészültség kimerül abban, hogy jó hangosan lehet üvölteni a falkával, hogy „nácik haza”.
Ez valóban így van, de ez nem ment, nem menthet fel minket az alól, hogy mi is szénné égessük magunkat. Ha valaki nem tud értelmeset mondani, ha nincs különösebb ismerete a dolgokról, az ne álljon oda a kamerák elé, az ne akarjon úgy csinálni, mintha értene az adott témához. Miért nem lehet azt mondani, hogy Köszönöm, de nem nyilatkozom?
A hvg.hu riportja. Okulásképpen.
Indul a fekete sereg [2012. február 3.]
Hatvanhat év után megszűnt a magyar nemzeti légitársaság. Péntek reggel valamennyi járatát leállította a Malév. Utasok ezrei rekedtek a budapesti, illetve a nemzetközi repülőtereken.
A légitársaság igazgatóságának hirtelen hozott döntését az váltotta ki, hogy a Tel-Avivból induló Malév-járat nem tudott felszállni, mivel a cég már nem tudta kifizetni azt az összeget, amelyet a felszállásért kértek a repülőtér üzemeltetői. Arról, hogy tönkrement a cég nemcsak az utasok, de a Malév dolgozóinak többsége is csak pénteken értesült.
A csőd hírére a Malév Boeing 737-es lízingelt gépeit a tulajdonos International Lease Finance Corporation (ILFC) azonnal visszarendelte az írországi Shannonba, a cég európai központjába.
Nem sokkal este 7 óra előtt elindult Írország felé az első gép, aminek pilótája az úgynevezett közelkörzeti légiirányítónak a bejelentkezést követően azt mondta: „indul a fekete sereg”. A repülő ezután megtett egy iskolakört, pár méterrel a repülőtér fölött áthúzott és repülős szokások szerint elköszönt az eddigi bázisául szolgáló repülőtértől:
Köszönjük az érdeklődő és az aggódó leveleket, de az utóbbira nincs ok. Az oldal természetesen a korábbikban megszokott módon megy tovább.
Mivel a múlt héten nem került fel új bejegyzés az oldalra, ezért az eheti Vasárnapi visszanéző rendhagyó módon került összeállításra. Az alábbi néhány sorban három olyan történésre szeretnénk felhívni a figyelmet, amire az elmúlt napokban - ha lehetőség lett volna rá - biztosan hosszabban is reagáltunk volna.
Nem árulunk zsákbamacskát… [2012. január 28.]
„Nem árulunk zsákbamacskát, nem kérünk biankóra támogatást, maradunk azok, akik vagyunk: szimplán, egyszerűen magyarok” – kezdte évértékelő beszédét Vona Gábor múlt szombaton a zsúfolásig megtelt Sport Max csarnokban. A pártelnök bő egyórás beszédben értékelte az elmúlt esztendő eseményeit és vázolta a jövő feladatait, kihívásait:
Miért nem lehet azt mondani, hogy Köszönöm, de nem nyilatkozom? [2012. február 1.]
Szerda délután öttől az agyhalott antifasiszta gyűlölködők tüntetést tartottak az Új Színház előtt, Dörner György igazgatói kinevezése ellen. A rendezvényen nagyon helyesen megjelent a radikálisok egy nagyobb csoportja is, akik aztán a végére teljesen ellehetetlenítették a Hanti Vilmos szervezte gyülekezet demonstrációszerű erőlködését.
Az előzmények tükrében azon persze el lehet vitatkozni, hogy nekünk, radikálisoknak ki kell-e állni Dörner György és Csurka István szellemisége mellett, de talán most nem is ez a lényeg, hisz az Új Színház ügye messze túlmutat azon, hogy annak vezetését Dörnerre bízták. A liberált sakálkórus ajvékolása nem azért indult el, mert az új vezető az aki, hanem azért, mert a színház kikerült azon zsidó érdekkör felügyeletén kívülre, akik már hosszú évtizedek óta meghatározzák, hogy mi a művészet, úgy Budapesten, mind Magyarországon.
Azonban amire rá szeretnék mutatni az esemény kapcsán nem ez, hanem az a butaság, amit évek óta, szinte minden radikális megmozduláson elkövetünk. Mindannyian tudjuk, hogy a liberális média minden rendezvényünkön arra törekszik, hogy utána széles körben be tudja mutatni azt, hogy a radikálisok a hőbörgésen kívül semmit nem tudnak, hogy ezen az oldalon csak tudatlan ostobák állnak.
És legszomorúbb az egészben az, hogy mindig sikerül nekik.
Persze most sokan mondhatnák, hogy hülyék mindenhol vannak, hogy a másik oldal szimpatizánsai között is bőven vannak olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy egy-egy rendezvény miről szól, akiknek a lényeg és az összes szellemi felkészültség kimerül abban, hogy jó hangosan lehet üvölteni a falkával, hogy „nácik haza”.
Ez valóban így van, de ez nem ment, nem menthet fel minket az alól, hogy mi is szénné égessük magunkat. Ha valaki nem tud értelmeset mondani, ha nincs különösebb ismerete a dolgokról, az ne álljon oda a kamerák elé, az ne akarjon úgy csinálni, mintha értene az adott témához. Miért nem lehet azt mondani, hogy Köszönöm, de nem nyilatkozom?
A hvg.hu riportja. Okulásképpen.
Indul a fekete sereg [2012. február 3.]
Hatvanhat év után megszűnt a magyar nemzeti légitársaság. Péntek reggel valamennyi járatát leállította a Malév. Utasok ezrei rekedtek a budapesti, illetve a nemzetközi repülőtereken.
A légitársaság igazgatóságának hirtelen hozott döntését az váltotta ki, hogy a Tel-Avivból induló Malév-járat nem tudott felszállni, mivel a cég már nem tudta kifizetni azt az összeget, amelyet a felszállásért kértek a repülőtér üzemeltetői. Arról, hogy tönkrement a cég nemcsak az utasok, de a Malév dolgozóinak többsége is csak pénteken értesült.
A csőd hírére a Malév Boeing 737-es lízingelt gépeit a tulajdonos International Lease Finance Corporation (ILFC) azonnal visszarendelte az írországi Shannonba, a cég európai központjába.
Nem sokkal este 7 óra előtt elindult Írország felé az első gép, aminek pilótája az úgynevezett közelkörzeti légiirányítónak a bejelentkezést követően azt mondta: „indul a fekete sereg”. A repülő ezután megtett egy iskolakört, pár méterrel a repülőtér fölött áthúzott és repülős szokások szerint elköszönt az eddigi bázisául szolgáló repülőtértől:
1 kommentek:
Vona Gábor kijelentésével kapcsolatban, miszerint a Jobbik nem "demokrata párt", a libsi bagázs őrjöngése és csúsztatása óriási hazugság volt megint. Ha megnézzük az eltelt 20 év "demokratikus" működését, a "privatizációkat", a konszolidációkat (Bokros féléket)- amik hazánkban a "demokrácia" jegyében történtek, úgy vélem kevés ember hívná magát "demokratának".Tehát, Vonának igaza lett megint ezzel az itt" regnáló demokráciával" kapcsolatosan.De nem csak nálunk, szerte a világban mindenütt. Az pedig most fog eldőlni, a gonosz győz,vagy a rend, az sajnos már nem rajtunk múlik, hanem azon, hogy a gonosz erői, vezetői, bírják-e anyagilag az aljas háborúk kivitelezését, az ott élő népek meddig hajlandóak ezt az adóikból támogatni,mikor nyílik ki a szemük és mondják ők is,:eddig és nincs tovább.Egy biztos a zsidóság a kezében lévő hatalmat, pénzszivattyút nem fogja egykönnyen elengedni.Módszeresen teszi tönkre az európai és azokat az országokat ahol befolyása van. Például milyen dolog az, hogy hogy embargót hirdetnek bizonyos országokra és mindez nem elég, még az embargó alatti ország SAJÁT vagyonára,pénzére is rá tehetik a kezüket, ami a libsi bankokban van elhelyezve. Egyáltalán ki adott erre felhatalmazást bárkinek is. Hogy tűrhet el akármelyik kormány is ilyet?
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle