Cigánytempó

Elment.

A Viktória.

Kanadába.

Igen, ez a helyzet. Mohácsi Viktória, az elmúlt évtized egyik legkártékonyabb megélhetési cigánypolitikusa kivándorolt Kanadába. A nyilvánosságra került információk szerint Mohácsi néhány hete Torontóba ment azzal a szándékkal, hogy ott politikai menedékjogot kérjen, mivel az utóbbi hónapokban idehaza már nem talált megélhetést, aminek következtében komoly anyagi gondokkal kellett megküzdenie. [az eredeti hírért katt a linkre]

Igazi cigánytempó. Olyan tipikusan Mohácsis. Olyan tipikusan felvilágosult liberált. A történetben benne van minden, minden, ami a honi, a magukat liberális cigányjogvédőnek nevezők sajátja. Az összes képmutatás, az összes gazemberség, az összes szándékos károkozás.

Mohácsi éveken keresztül szította a cigányokat a többségi társadalom ellen.

Elhitette velük, hogy az az élősködő életmód, ahogy a többségük él, védeni való értéket képvisel, hogy az is arathat, aki nem is vetett.

Elhitette a cigányokkal, hogy a magyarok miatt élnek rosszul, hogy a magyarok miatt vannak háttérbe szorítva.

Mohácsi volt az egyike azoknak, akik általános gyakorlattá tették azt, hogy a cigányok által elkövetett bűncselekményeket el kell kenni, míg az ugyanolyan súlyú, magyarok által elkövetetteket, túl kell dimenzionálni. De ő volt az is, aki azt tanácsolta a cigányoknak, hogy bármi is történik, bármi törvénytelenséget követnek is el, a velük szemben fellépőkre azonnal rasszizmust kiáltsanak. [a nagyításért katt a fotóra, a fotón szereplő Ku Klux Klán videóért pedig katt IDE]

Közben pedig hatalmas összegek tűntek el cigányfelzárkóztatás és kisebbségi jogvédelem címszóval. Azonban jó irányba soha nem változott semmi sem, de igazából ez soha nem is volt cél. A Mohácsi-féle jogvédőknek soha nem a cigányok számítottak, hanem maga a harc a rasszizmus ellen. Ezzel lehetett újsághasábokat, tévé- és rádióműsorokat megtölteni, és ami a lényeg, ebből lehetett hosszú-hosszú évekig könnyedén megélni.

Mára azonban elapadtak a források, elfogytak a számukra lenyúlható pénzösszegek. Így aztán Viktória is továbbállt és tette azt, ami igazából az egész lényének, az egész pályafutásának a lényege. Azaz elindult a pénz után, oda, ahol hite szerint még valakik fogékonyak a soha semmilyen megoldást, a soha semmilyen pozitív eredményt nem hozó álszent liberális cigányvédő ajvékolásra.

Az események tükrében jól látszik, hogyha Mohácsit egy fikarcnyit is érdekelné a cigányok sorsa, akkor nem hagyta volna itt őket, akkor pénz nélkül is kiállt volna mellettük. Akkor leköltözött volna valamelyik faluba, ahol ismereteivel, kapcsolataival segíthette volna az övéit. Azonban ez meg sem fordult a fejében, de miért is fordult volna? Egy gazdag, szociális hálóval felszerelkezett államba való eltávozás, Magyarország további befeketítése, mondván itt hátrányos megkülönböztetésben volt része, sokkal testhez állóbb számára, az üldöztetés és a rettegés eljátszásáról már nem is beszélve.

Így aztán most Kanada következik, ahol természetesen majd szigorúan független jogvédőként, a roma integráció közép-európai szakértőjeként akarja eladni magát és mindemellett nem kérdéses az sem, hogy ő lesz majd ismét a Kárpát-medencében tomboló rasszizmus legnagyobb ismerője. Mehet tovább a siránkozás, mehet tovább Magyarország lejáratása.

Mohácsi története többek mellett, ismét felhívja a figyelmet arra, hogy változtatni, pontosítani kéne Magyarország állampolgársági törvényén, mivel normális esetben annak tartalmaznia kéne egy olyan passzust is, ami arról szól, hogy az, aki külföldön politikai menedékjogért folyamodik, az automatikusan elveszíti a magyar állampolgárságát. Azt hiszem ez így lenne korrekt. Aki tényleg menekül, annak úgysem hiányzik, aki meg csak álszent módon játssza a menekültet, az meg nem méltó rá.

Mondjuk, azért arra kíváncsi leszek, hogy Kanadában megélhetési okok miatt hogy kaphat valaki politikai menedékjogot, és persze arra is, hogy a megélhetési antirasszizmusra mekkora kereslet lesz arrafelé.