Retardált barmok

Játsszunk el a gondolattal:

Budapest, 2011. szeptember 11.

Hat magyar fiatal vasárnap este kiballag a Kossuth tér előtti Duna-partra oda, ahol a sétány kövein a kis cipők sorakoznak. Megállnak és körbenéznek, de néhány járókelőn és két rendőrön kívül mást nem látnak a környéken. Akkor minden rendben – gondolják, majd gyorsan előszedik a magukkal hozott több tekercs rózsaszín WC papírt és elkezdik betekerni vele a holokauszt-emlékmű darabjait.

Már szinte majdnem végeznek, amikor a történéseket eddig szótlanul szemlélő két rendőr odalép hozzájuk. Az igazoltatás megtörténik, de a rend őrei nem kifogásolják, hogy mit csináltak a szoborcsoporttal. A hat magyar fiatal ezen felbátorodva előszedi a magával hozott szemeteszsákokat is, és az eddig még nem bántott cipőkre ráhúzza a kék nylonzacskókat.

Amikor minden elkészül, odaállnak a nagy mű elé és kifeszített mellekkel, büszke mosollyal az arcukon fotókat készítenek magukról, amit néhány órával később egy közleménnyel együtt feltöltenek a Facebookra:

„2011. szeptember 11-én mi, a Joggal a cionizmus és a holokauszt-mítosza ellen Facebook csoport tagjai WC papírral és szemetes zsákkal takartuk le a Duna-parti holokauszt-emlékművet, ezzel is felhívva a közvélemény figyelmét, a cionista ordas eszmék veszélyeire, melyek sajnos egyre nagyobb teret kapnak a társadalmunkban.

Ezzel az anticionista akcióval arra a nyílt levélre is szerettünk volna rávilágítani, amellyel a napokban fordultunk az Országgyűlés elnökéhez annak érdekében, hogy a cionista szervezetek szervezésében résztvevő parlamenti képviselők ellen eljárást kezdeményezzünk.”

Azt hiszem, ha ez így megtörtént volna, akkor manapság Magyarországon napok óta másról sem szólna a média, minthogy micsoda aljas provokáció történt, hogy az országban megfékezhetetlenül dübörög a nácizmus, hogy a kormány képtelen megfékezni a fasiszta hordákat, amik őrült rettegésben tartják a békés és felvilágosult polgárokat.

A fészbúkfeltöltés után néhány perccel már a Terrorelhárító Központ (TEK) kommandósai rúgták volna be a provokációban részvevők lakásajtaját, hogy a legerősebb könnygáz bevetése után, a hajuknál fogva rángassák ki őket az utcára. A csoport lapját azonnal törölték volna a közösségi oldalról, a szimpatizáns tagokat pedig szigorú nemzetbiztonsági vizsgálatnak vetették volna alá. Aki kicsit is gyanúsnak tűnt volna, azért azonnal elindultak volna a TEK emberei. A két rendőrt, akik szótlanul végignézték a műveletet, büntetőeljárás kezdeményezése mellett, azonnal elbocsátották volna a testülettől.

Másnap Magyarországra érkezett volna az izraeli miniszterelnök és a főrabbi, akik követelték volna az ügy legaprólékosabb kivizsgálását és az elkövetők legsúlyosabb megbüntetését, majd a szörnyű fájdalmuk enyhítése miatt aláírtak volna a magyar kormánnyal egy újabb, többszáz millió dolláros támogatásról szóló egyezményt, ami garantálta volna a tizennyolcadik-generációs holokauszt-túlélők kárpótlását is.

Azt hiszem senki számára nem kétséges, hogy a történet utóélete nagyjából ilyen mederben folyt volna. Az egészben pedig az a szép, hogy ez tényleg megtörtént. Persze nem így és nem ott, de ez a lényegen egy cseppet sem változtat.

Vasárnap este ugyanis tényleg történt szoborgyalázás Budapesten pont úgy, ahogy azt a fenti elképzelt történet bemutatta, csak ennek helyszíne nem a Kossuth tér előtti Duna-part volt, hanem a XII. kerületi turul-szobor. Rendőri asszisztálás mellett ide mászott fel hat retardált barom, hogy rózsaszín WC papírral és szemeteszsákkal borítsa be a magyarság nemzeti jelképét, így hívva fel a figyelmet „a szélsőjobboldali ordas eszmék veszélyeire, melyek sajnos egyre nagyobb teret kapnak a társadalmunkban.” [az eredeti hírért és a közleményért katt a linkre]

A szánalmas és pitiáner akciót Noé Krisztina – Vajnai vöröscsillag Attila felesége – vezetésével, a Joggal a Jobbik ellen Facebook csoport tagjai követték el, akik most azt gondolják, hogy nagyon bátrak és viccesek voltak.

„Felálltam a fotelből, és végre tettem valamit!” – írja a fészbúkon az egyik sötét barom a részvevők közül, a fajtársak pedig bőszen helyeselnek neki. Mindeközben a magyar rendőrség, a magyar kormány nem tesz semmit. Pedig a legenyhébb esetben is garázdaságról beszélhetünk, de az sem kizárt hogy megállna a közösség elleni izgatás vádja is.

De nincs semmi. A fősodratú média ingerküszöbét el sem érte a hír. Nincs tiltakozás, nincs nyomozás, nincs eljárás. Csak síri csend. Az elkövetők arca, neve mind tudott, a tettüket elismerték.

Vajon mire várnak még a hivatalos szervek?

Arról már nem is beszélve, hogy vajon a turul-szobornak mi köze van a nácikhoz?

Egyébként meg elnézve a ”hősök” fotóját… hát baze…

[nagyításért katt a fotóra]

Az a piros miniszoknyás férfi, a nagy kerek fülbevalókkal, az Vajnainé, közismertebben Noé Hisztina. A többinek a nevét nem tudom, de ahogy elnézem a fejüket, nem csodálom, ha kisebbségi komplexusuk van. Nem kétséges, külön esettanulmány mindegyik. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam…