A csinovnyik "halála"

Eljött hát ez a nap is.

Gubcsi elvtárs a hosszú évtizedek fáradságos köpönyegforgatása után, most talán végre kikerül az államapparátusból. Valljuk meg, nem volt egyszerű menet.

A gyanútlan szemlélődő már-már azt gondolhatta, hogy elvtársunk egész egyszerűen érinthetetlen, hogy hiába minden hozzá kapcsolódó pofátlanság, pökhendiség és felháborító ügy, a nagy honvédköltő mozdíthatatlan.

Nagy valószínűséggel erről lehetett meggyőződve maga Gubcsi Lajos is, aki szerintem álmában nem gondolta volna, hogy majd egy lézeres radarblokkoló lesz az, ami véget vet kaméleon karrierjének.

Pedig tényleg ez történt.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert Gubcsi politikai életútja azért megér egy kis kitérőt, hisz azon pontosan nyomon lehet követni, hogy mi is zajlott le itt az elmúlt 20 évben. Gubcsi pályája pontosan leképezi azt a velejéig rohadt rendszert, ami egy-egy ilyen ügy kipattanása kapcsán a honi politikai elit kulisszái mögül felsejlik.

Gubcsi elvtárs a KISZ KB tagja, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, valamint a Magyar Ifjúságnak, a KISZ központi lapjának egykori főszerkesztője 1989-ben, a csillagváltás idején még meg volt győződve arról, hogy Magyarországon a megoldást csak és kizárólag Párt jelentheti: „Az MSZMP választási sikere megítélésem szerint a hazai politikai stabilitás fő eleme.(...) Ebbe a pártba léptem be, és számomra más politikai megoldás nem létezik. A választási harc nyilvánvalóan kemény lesz, és ezt szakmai módon kell vívni: az MSZMP-ért.”

És Gubcsi elvtárs vívta is a harcot. Olyannyira, hogy Pozsgay Imréről és Grósz Károlyról is sikerült egy-egy könyvet összehoznia, természetesen szigorúan nyalásmentesen, kizárólag szakmai alapon.

Aztán hogy, hogy nem, Gubcsi elvtárs az idők folyamán Orbán-rajongóvá változott. Mi több, a 2010-es választások előtt elkezdte naponta bombázni levelekkel és jó tanácsokkal a narancsosok elnökét. És mivel Orbánról köztudott, hogy gyűjti a posztkommunista szemetet, a jutalom nem is maradt el: tavaly nyáron kinevezték a Honvédelmi Minisztérium alatt működő Zrínyi Média kft ügyvezetőjének.

Gubcsi pedig az elvtársakra oly jellemző lendülettel nekilátott a munkának. Első lépésként egy saját szerkesztésű könyvvel ajándékozza meg a magyar irodalmat. Az 1000-1100 évvel ezelőtt... című, angol nyelvű, fotókkal és illusztrációkkal gazdagon színesített könyvet az általa vezetett Zrínyi Média kft költségvetéséből, azaz közpénzből finanszírozták, ami potom 1,2 millió forintjába került az adófizetőknek. Azonban Gubcsi itt nem állt meg a pénzlenyúlásban, mivel úgy gondolta, hogy neki a könyv szerkesztésért külön tiszteletdíj is jár, amit az állami pénzből gazdálkodó cég költségvetéséből át is utaltak neki. Ez utóbbira szerinte azért volt ”jogosult”, mert meglátása szerint „a szerkesztési munka nem tartozik a munkaköri leírásába foglalt tevékenységek közé”.

Ezek után már nem is volt annyira meglepő az, ami az Attila, hun királyt ábrázoló lovas szobor felavatásának kapcsán történt. A nagyjából 10 millió forintot érő alkotást még tavaly december elején Kövér László házelnök, valamint számos tábornok, ezredes és művész részvétele mellett, Hende Csaba honvédelmi miniszter ünnepi beszédével avatták fel. A hivatalos közlemény szerint az alkotás a Magyar Művészetért Szoborkertben kapott méltó helyet. Azonban a hírek arról már nem szóltak, hogy a Magyar Művészetért Szoborkertnek nevezett terület nem más, mint Gubcsi elvtárs XXII. kerületi házának a kertje. A közlemény ”véletlenül” nem részletezte azt sem, hogy az avatást követő fogadás pedig Gubcsi házban került megrendezésre, de a százfős vendégsereget nem a házigazda, hanem a Zrínyi Média alkalmazottai szolgálták ki. Természetesen az egész összejövetelt szintén közpénzből finanszírozva.

A fáradságos hivatali hétköznapok közepette Gubcsi elvtárs egyszer csak rádöbbent arra is, hogy a benne rejlő irodalmi készség mellé, egy olyan magasfokú zenei tehetség is szorult, amit kár lenne csak úgy parlagon hagyni. És Gubcsi elvtárs nem is hagyta. Így aztán nemrég megszületett az Ismét Vereckénél című Rákóczi-ballada. A kiváló alkotás eddig mindösszesen négy előadást élt meg. Munkácson, Beregszászon, Ungváron és Sárospatakon láthatta az, akit odavezényeltek.

A produkciót a szerző ismertetése szerint saját cége, a Magyar Művészetért Kft, a Grantfilm Kft és a Magyar Művészek Köre támogatásával vitték színpadra. Azonban az valahogy kimaradt az ismertetésből, hogy a Zrínyi Média munkatársai több munkanapot is eltöltöttek azzal, hogy a színpadi szereplők között, vagy a háttérben segítsék a cégvezető produkcióját. A hivatásos színészek mellett a HM-cég szinte teljes menedzsmentje statisztált az egyórás előadásban.

Rákóczi parasztjait Magyar Gábor vállalkozásfejlesztési vezető, Tóth László pénzügyi vezető, Gárdos Vilmos üzemeltetési vezető alakította, de a fehér ruhába bújtatott jobbágyok között volt Isaszegi János tábornok is, aki 2010 tavaszáig a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisát vezette Szentendrén. Rajtuk kívül a hírek szerint, még legalább tízen foglalkoztak hosszabb-rövidebb ideig a rockballada szervezésével, és a róla szóló tudósításokkal. A közreműködő Zrínyi-dolgozók között volt például a kiadó főszerkesztője, a Magyar Honvéd egyik szerkesztője, valamint egy riporter, operatőr és stúdióvezető. A külföldi utaztatásukhoz pedig természetesen a HM cégautóját vették igénybe.

A fentiek alapján talán nem nagy felelőtlenség kijelenteni, hogy Gubcsi elvtárs igazán elfoglalt ember. Naphosszat rohangál, ügyintéz, prezentál, alkot. Siet. Nagyon siet. Olyannyira, hogy tavaly novemberben a 4-es főúton 160-as sebességgel fényképezték le az általa vezetett és a HM kötelékébe tartozó Kia Sportage-ot.

Az eset után Gubcsi elhatározta, hogy ilyen többé nem fordulhat elő. Mármint nem az, hogy gyorsan hajt, hanem az, hogy lefényképezik. Ezért aztán a nagy honvédköltő egy lézeres radarblokkoló készüléket építtetett a céges autóba. Gondolom, mondanom sem kell, hogy természetesen ezt is közpénzből.

Amikor a lézerblokkolós esetet az Index.hu nyilvánosságra hozta, Gubcsi egy egészen elképesztő magyarázattal állt ki a nyilvánosság elé: „a blokkolót légyfogónak szántam, mert az Index az elmúlt egy esztendő során számos alkalommal jelentetett meg a céggel kapcsolatban olyan írásokat, amelyekhez kizárólag a belső munkatársaink között keresendő informátor szolgáltathatott információkat. Ezért ez év májusában az informátor kiszűrésére olyan önvédelmi tervet fogadott el a cég belső vezetése, hogy időről időre dezinformációkkal látjuk el az akkor még ismeretlen Index-informátort. Így került az általam használt gépkocsira az úgynevezett lézerblokkoló kültéri elemei, csábítva a fotózásra és vele párhuzamosan a rossz hír gerjesztésére.”

A pofátlanság határtalan. Pontosabban ez volt a határ, amit Gubcsi elvtárs most átlépett. Így aztán kedden a Honvédelmi Minisztérium honlapján egy rövid kis hírben bejelentették: „távozik posztjáról Gubcsi Lajos, a HM Zrínyi Média Kft ügyvezető igazgatója.”

Akkor hát vége. A csinovnyik befejezte.

Legalábbis egyelőre. Mert abba azért ne legyünk nagyon biztosak, hogy Gubcsi most majd végleg eltűnik a magyar közéletből.