Kötéltánc a szakadék felett

A devizahitelek és a bankok aljasságáról, az adósok vélt felelősségéről és jóhiszeműségéről, a helyzet tarthatatlanságáról és a várható következményekről azt hiszem, az elmúlt időszakban a hozzáértők és a partvonalról kiabálók is már leírtak mindent, amit csak lehetett. Azonban azzal az eshetőséggel, ami a múlt héten Pécsett esett meg, szerintem még a legvadabb elemzések sem számoltak.

Az eset mondhatni teljesen hétköznapian indult. Kersics Antal beballagott a pénzintézetbe és közölte, hogy megelégelte az árfolyam folyamatos emelkedését, ezért egyösszegben szeretné rendezni a 2008-ban felvett hitelét. Az adóssága ekkora már 7,5 millió forintra rúgott, így még a lakását is eladta, hogy előteremtse a szükséges összeget.

„Bementünk a pécsi ügyintézőhöz, mert szerettük volna rendezni a hitelünket és végleg lezárni a számlánkat, ezért megkérdeztük, mennyi a végösszeg mindennel együtt. Szeretnénk ugyanis eladni a lakást, de az új tulajdonos addig nem tudja átíratni a tulajdoni lapot a saját nevére, amíg a bank le nem veszi a lakásról a jelzálogot. Az ügyintéző hölgy azt mondta, a törzstartozásunk 7,5 millió forint, ezért ha 7 millió 600 ezret fizetünk, az mindent fedezni fog. Mivel Pécsett nem lehetett közvetlenül kifizetni a tartozást, ezért ezt az összeget még aznap délután átutaltuk és azt gondoltuk, ezzel készen is vagyunk, mivel még többet is fizettünk be, mint a törzstartozás. 1-2 nap múlva azonban kiderült, hogy nem” – bontogatja a történet részleteit Kersics.

„Mondták, hogy ennek lesz átfutási ideje, de direkt ezért fizettünk többet. Az ügyintéző szerint ugyanis ez a plusz összeg fedezi a plusz költségeket. Ehhez képest pár nappal később már 380 ezer forintot, majd 450 ezret kértek tőlünk. Mi nem értettük a dolgot, ezért felhívtuk a budapesti központot, akik megint egy teljesen más összeget mondtak. Végül az árfolyam-ingadozásra hivatkoztak, de így sem stimmel az összeg.”

Igen, jól érti mindenki. Kersicsék kifizették az adósságukat, de mivel mint később kiderült a pénzintézet csak négy nap múlva zárta le a számlájukat és ez idő alatt a svájci fizetőeszköz 8-9 forinttal drágult, ezért az adósságuk kapásból további, nagyjából 300 ezer forinttal, majd az egyéb járulékos költségeket is hozzászámítva a végére összesen közel félmillió forintos plusz költséggel növekedett. Legalábbis a bank szerint.

„Ez azért inkorrekt, mert ha én befizetek valamit forintban, akkor nekik kötelességük ezt azonnal átváltani devizába, a bank azonban csak négy nap múlva számolta el ezt. Ez a kényelmes eljárás viszont nem hiszem, hogy az én saram lenne” – fakadt ki Kersics az újabb követelés hallatán, majd biztos, ami biztos kicsit utánaszámolt a dolognak. Végül kiderült, hogy a frank mégsem erősödött annyit, mint amit utólag a bank ki akart fizettetni velük. Amikor ezt szóvá tették, akkor a pénzintézet módosított az álláspontján és kijelentette, hogy mégsem az árfolyam-ingadozás okozza a többletköltséget, hanem az, hogy elfelejtették felszámítani előtörlesztési díjat.

Azonban a történet itt még nem ért véget. Amikor Kersicsék közölték, hogy nem tudnak és nem is akarnak továbbiakban semmilyen plusz költséget fizetni, a bank munkatársa azzal állt elő, hogy van erre a helyzetre Kersics Antal számára egy kiváló javaslata: a maradék tartozást fizesse ki tíz év alatt, így ügyfele maradhat a banknak.

Gondolom, most nagyjából mindenkinek azok a válogatott és véget nem érő kurvaanyázások jutnak eszébe, amik valószínűleg Kersics Árpád fejében is megfordultak e valóban nagyszerű javaslat hallatán. Végül mintegy utolsó mentsvárként a család feljelentést tett a Kormányhivatalnál és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél is, mert szerintük a bank eljárása tisztességtelen volt.

Az előzetes, nem hivatalos állásfoglalásra nem kellett sokat várni. A PSZÁF a konkrét témában feltett újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a pécsi eset nem egyedi, a bank eljárása pedig szabályos, mivel az átfutási időből adódó árfolyamkockázat az ügyfelet terheli. A történet nyilvánosságra kerülése azért valamelyest segített, vagy most legalábbis úgy látszik, hogy segíteni fog az ügyön, mivel a bank bejelentette, hogy a héten személyesen keresik meg Kersicséket, hogy tisztázzák, mi is történhetett.

Azonban, ha ez az ügy valamelyest megnyugtatóan is zárul majd, vajon hány és hány olyan család lehet még, akiknek már nem volt erejük ahhoz, hogy lépjenek, hogy a nyilvánosság erejével harcoljanak a bankok arroganciája ellen?

A frank tegnap már átlépte a korábban elképzelhetetlennek tartott 258 forintos határt is és minden bizonnyal az erősödés itt nem áll meg. Sőt, mára eljutottunk oda, hogy már egyátalán nem nevezhető vészmadárnak az, aki az euró és a frank paritásáról beszél. Azonban ha ez bekövetkezik, az katasztrófális következményekkel fog járni, hisz a devizahitelesek többsége ezeket az egekbe szökő részleteket már képtelen lesz fizetni.

Ma Magyarországon nagyjából 6.000 milliárd forintnyi svájci frankban jegyzett adósságot tartanak nyilván, ami 10 millió forintos tartozásátlagot tekintve, nagyjából hatszázezer családot érint. Hatszázezer család, azaz az ország lakosságának közel 20 százaléka kötéltáncol a szakadék felett.

Arról már nem is beszélve, hogy ezek a családok lassan már nem tudnak vásárolni, már nem tudnak semmilyen szolgáltatást igénybe venni, ennek pedig az lesz a következménye, hogy az is bajba kerül, akinek se forint, se deviza hitele nincs. A forgalom elmaradása miatt a vállalkozások tömegesen kerülnek egyre rosszabb helyzetbe, bocsátanak el dolgozókat, mennek tönkre, ami majd újabb és újabb családokat állít megoldhatatlan helyzet elé.

Az ördögi kör bezárulni látszik. De mi lesz, ha tényleg a legpesszimistább forgatókönyvek válnak valóra?