Viktor, ez már az alja. Megérkeztetek…

Annak idején meg voltam győződve róla, hogy a draskovicsi gárdaegyenruhás törvényt képtelenség lesz majd überelni, hogy azt mind morális, mind jogi szempontból lehetetlen lesz alulmúlni.

Tévedtem. Mindig van lejjebb.

Pintér és OV megcsinálta.

A héten megszületett a méltó folytatása annak az aljas kis színjátéknak, aminek az első fejezetét még Drazsé és Elqró kéz a kézben írta. Gondolom, sokan emlékeznek arra a 2008. szeptemberi törvényre, amely szerint garázdaságnak minősül, ha egy egyenruhát viselő csoport a nyilvánosság előtt felvonul, a csoportvezető parancsára demonstrációt tart, amennyiben ezzel másokban félelmet, megbotránkozást kelt.

Az elvtársak azt hitték, hogyha megpróbálják ellehetetleníteni a Gárda működését, azzal majd egyúttal a cigánykérdés problémáját is megoldják. Azonban ez az elképzelés nem nagyon jött be. De mitől is jött volna?

Attól, hogy a hírhozót lenyilazzák, a hír még igaz marad.

Azonban az igazság már akkor sem érdekelt senkit, legfőképp azokat nem, akik tehettek volna az egyre növekvő cigányterror ellen. Csak az volt a fontos, hogy mit mondanak az álszent jogvédők, csak az számított, hogy mit diktál a felvilágosult európai píszí magatartás.

Múltak a hónapok, de a hétköznapokban semmi nem változott. A cigányok tovább gyilkolászták a védteleneket, a Gárda a törvény kiskapuin átbújva folyamatosan megpróbálta felhívni a figyelmet azokra a tarthatatlan állapotokra, amik az ország súlyosan cigányfertőzött részeit sújtják.

A kormányzati válasz azonban továbbra sem változott. 2009. július 5-én a rendőrség bejelentette, hogy a jövőben intézkedést fog kezdeményezni, ha a gárdisták egyenruhában jelennek meg, illetve ha közterületen vonulnak, mivel ruházatuk másokban félelmet, megbotránkozást, valamint riadalmat kelt. Novemberre pedig megszületett a ruharendelet is.

A gyalázatos törvény értelmében 50 ezer forintra kezdték bírságolni azokat, akik a betiltott Magyar Gárda egyenruháját hordták. Arra a felvetésre pedig, hogyan lehet eldönteni, mely öltözék hasonlít a Magyar Gárda egyenruhájához, Drazsé azt mondta: „aki ha ránéznek, úgy néz ki, mint egy, a Magyar Gárdához tartozó személy, azzal szemben a rendőrnek el kell járnia. És majd ha adott esetben bíróság elé kerül az ügy, kiderül, a rendőr jól döntött-e.”

Tavaly tavasszal azt hittük, hogy ez a rémálom véget ér, hogy onnantól majd a józan ész felül kerekedik a liberált álszentségen, hogy végre eljön az az idő, amikor a kormányzat azok mellé áll, akik építik, akik építeni szeretnék ezt az országot, és nem hagyja magára a fékezhetetlen cigánybűnözőktől szenvedő településeket.

Azonban nem így történt. OV is a cigányok lelki békéjéért kezdett aggódni és a Drazsé által hozott törvényt, nem hogy eltörölte volna, hanem tovább szigorította azt. Így aztán a múlt év nyarától, akik a betiltott Magyar Gárda egyenruháját hordják 150 ezer forintra és 60 nap elzárásra ítélhetők, természetes a nagy nemzeti együttműködés jegyében.

De ami nem jött be Guyrcsánynak, az nem jött be OV-nak sem. A szőnyeg alá söpört problémák nem tűnnek el. A látszatintézkedések nem oldják meg a társadalmi problémákat. És ha nincs kormányzati segítség, akkor az emberek ösztönösen megpróbálnak túlélni úgy, ahogy tudnak. Belekapaszkodva az utolsó fűszálba, összekapaszkodva egymással és azokkal, akik meghallják a segélykiáltásokat. És ha jól belegondolunk ebben igazából nincs is semmi meglepő.

Az élet egyszerűen utat tör magának.

És ez akkor is igaz, ez akkor is így lesz, ha a narancsosok, az elvtársak és a liberáltak sűrű biztatása mellett ez ellen mindent megtesznek. Akkor is, ha a közeljövőben tömkelegével hozzák az ”egyenruhás bűnözés” típusú, abszurdnál abszurdabb törvényeket azokat, amelyek nagyságrendekkel múlják alul a korábbi évek aljas szabályozásait.

Mára eljutottunk oda, hogy azt kimondani, hogy a narancsosok nem hogy nem változtattak az elvtársak által kialakított morálon, hanem inkább szerves folytatásai annak, nem más, mint olcsó kis közhelypuffogtatás, egy evidencia felesleges ismételgetése. Mert a kérdés immár nem az, hogy folytatják-e vagy sem az ámokfutást, hanem az, hogy OV és barátai milyen mértékben tudják továbbfejleszteni a gyurcsányi gazemberségeket.

Manapság megint eljutottunk oda, hogy a felelősök ahelyett, hogy a problémák lényegét próbálnák megoldani, olyan törvényt léptetnek hatályba, ami ugyan megfelel a liberális és a felvilágosult európai elvárásoknak, viszont egyátalán nem veszi figyelembe a többségi magyar állampolgárok érdekeit. Megint olyan szabályozás kerül a mindennapokba, ami mindamellett, hogy teljesen érzéketlen a problémákra, még totálisan alkalmazhatatlan is.

Az új rendelet értelmében, a jövőben két évig terjedő börtönnel büntethetnék azokat, akik másokban félelmet és riadalmat keltve a közrend fenntartására irányuló vagy annak látszatát keltő akciókat szerveznek felhatalmazás nélkül. Azok pedig, akik valamilyen közösséggel szemben fenyegető, félelmet keltő akciókat szerveznek, vagy ilyenekben vesznek részt, három évig terjedő börtönbüntetéssel lennének sújthatók.

Gondolom sokakban felmerült a kérdés: Vajon a rettegést és félelmet lehet valami mérőműszerrel mérni? Vajon ki dönti el objektíven, hogy mi a félelemkeltő és mi nem?

Vajon mi lesz majd az objektív kritériuma annak, hogy félelem vagy riadalom keltődött? Csak annyi, mert a cigányok azt mondták?

„Most vagyunk abban a helyzetben, amikor tíz emberből kilenc azt gondolja, hogy ez így nincsen jól (...) az egész ország azt látja, hogy ez az erőszak felé megy, és az erőszakkal szemben meg kell védeni az embereket. Mindenfajta erőszakkal szemben. Ez az állam dolga és ez a miniszterelnök dolga is. (…)

Szerintem most már mindenki a rend oldalán van ebben az ügyben. Úgyhogy ma a kormány úgy is döntött, hogy kezdeményezzük a parlamentnél a büntető törvénykönyv módosítását, és hogyha valaki ilyen típusú cselekményeket követ el visszaesőként, akkor szabadságvesztéssel is legyen büntethető. Tehát eljött a pillanat, amikor az erő nyelvén kell beszélni az államnak. (…) Ezzel a törvénnyel majd meg fog oldódni a probléma. (…) Én azt hiszem, hogy ezzel Gyöngyöspatát és az ehhez hasonló helyzeteket most hosszabb távra is kezeljük.”

A fenti mondatokat OV nyilatkozta az egyik bulvárműsorban. Abba most inkább ne menjünk bele, hogy Magyarország legsúlyosabb társadalmi problémájáról való meglátásait az ország miniszterelnöke miért ilyen körülmények között osztja meg. Azt pedig már csak tényleg halkan kérdezem: vajon egy ilyen lényeges kérdés megvitatására tényleg Hajdú Péter a legalkalmasabb riporter? [a riport ITT megnézhető]

De lépjünk túl ezen, mert bármennyire szimbolikus is a dolog, nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy OV se itt, se máshol egyet szót nem ejtett magáról az alapkérdésről. Egyetlen egy alkalommal sem beszélt arról se ő, se más döntés helyzetben lévő politikus, hogy vajon mi válthatta ki a gyöngyöspatai eseményeket. Kormányzati oldalról senki nem beszél arról, hogy mit mondanak, mit éreznek a cigányterror elszenvedői, senki nem beszél arról, hogy az érintett településeken a lakosság döntő többsége aláírásával is támogatta a polgárőrök tevékenységét.

Az elmúlt napok eseményei végérvényesen bebizonyították, hogy ki hol áll, hogy a mostani narancsos kormányzat ugyanúgy köp az emberek véleményére, mint ahogy azt az elődei is tették. OV-nak igaza van abban, amikor arról beszél, hogy „tíz emberből kilenc azt gondolja, hogy ez nincsen így jól.” Mindössze abban téved, hogy ez nem a polgárőrök tevékenységére igaz, hanem arra a kormányzati politikára, amit a fidesz folytat.

És abban is óriási tévedésben van, hogy ez a törvény majd megold bármit is. Mert attól, hogy ellehetetlenítenek néhány nekik nem tetsző civil kezdeményezést, még a cigányprobléma nem oldódik meg. Sőt, ezzel további erősíti a cigányokban azt az érzést, hogy azzal, amit most csinálnak el lehet érni valamit.

Nem gondoltam volna, de mára tényleg eljutottunk oda, hogy a szitokszóként használt mohácsiviktóriák, horváthaladárok, draskovicstiborok és gyurcsányferencek után a sor végére 2011-ben orbánviktorokat, navracsicstiborokat, pintérsádorokat kell írnunk.

De ez van.

Összenő az, ami összetartozik.