Magyar abszurd 2011., avagy Kátya visszatért

Ha bejött egyszer, ha bejött másodszorra is, akkor harmadszorra miért ne jönne? – gondolhatta magában OV, és újra előszedte a mindenkor és mindenre ráhúzható Nemzeti konzultáció ötletét.

A gondolatot nyomban tett is követte.

Alig telt el pár nap és Szájer József ősnarancsos európai parlamenti képviselő már ott állt a parlamenti zászlóerdő előtt, hogy bejelentse a nagy hírt:

„Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára nemzeti konzultációs testületet állít fel a kormány, hogy segítse az országgyűlést az új alkotmány megalkotásában. A konzultációs testület célja, hogy minél szélesebb körben bevonják a polgárokat az alkotmányozásba. (…)

A testületet tagjának kértem fel Járai Zsigmondot, a jegybank felügyelőbizottságának elnökét, Pálinkás Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Csák János londoni nagykövetet és Szili Katalin korábbi MSZP-s házelnököt, jelenleg független képviselőt. A felkérést valamennyien elfogadták. (…)

Járai Zsigmond felkérése a tervezett közpénzügyi fejezettel függ össze. Magyarország és a világ egyik legsúlyosabb problémája ugyanis az eladósodás és költségvetési forrásoknak a jövő nemzedékek elől való felélése. Az ezzel kapcsolatos társadalmi viták jelenleg is folynak, ezért fontos, hogy gazdasági szakemberek is részt vegyenek a konzultációban. Ugyanez az indoka Csák János nagykövet felkérésének is, aki korábban a Mol vezetője volt.

Pálinkás József révén az Akadémia segítheti az alkotmányhoz kapcsolódó tudományos kérdések megvitatását, míg a testület negyedik tagjának, Szili Katalinnak a felkérése egy olyan környezeti, környezetvédelmi és szociális szempontot jelenít meg a testületben, amely minden magyar állampolgár számára fontos...”

Az, hogy az egész konzultációs színjáték mennyire értelmetlen és mennyire álszent, abba most talán mélyebben nem is érdemes belemenni. Megint el akarják hitetni a népekkel, hogy lehet beleszólásuk a törvényalkotási folyamatba, holott ez egyátalán nincs így. Ha OV-t és a narancsos vezérkart tényleg érdekelné, hogy a köznépnek mi a véleménye, akkor egyszerűen népszavazásra bocsátaná az új alaptörvényt.

Persze az már más kérdés, hogy kell-e népszavazás, hogy az emberek tényleg tudnának-e felelős döntést hozni, hogy a többség eltalálna-e a paragrafusok erdejében. Valószínűleg nem bíznak ebben, és így nem akarnak kockáztatni sem. De akkor megint mire jó ez a vakítás? Miért kell olyan szövegeket elengedni, hogy „Magyarország jelenlegi jogrendje nem teszi lehetővé az alkotmány népszavazással történő elfogadását”?

Annyira azért senki nem hülye, hogy ma már ne tudná azt, hogy a kétharmados többséggel bármilyen törvény meghozható és megváltoztatható. Ha akarnának népszavazást, egy kézfelemeléssel módosíthatnák az alkotmányt úgy, ahogy azt más esetekben is megtették már az elmúlt hónapokban. Akkor meg mire jó ez a szánalmas színjáték?

Arról már nem is beszélve, hogy a felállított testület összetétele enyhén szólva is necces. Először is. Vajon miért pont a Strasbourgból hazarángatott Szájer volt a legalkalmasabb a vezetésére? Pálinkás szerepe, az Akadémia elnökeként és még talán Járaié is érthető, de hogy Csák János mivel érdemelte ki ezt a posztot az már kérdéses? Vagy ma már ennyit ér az, hogy néhány napja The Wall Street Journalban védelmébe vette a médiatörvényt? [a történetért katt a linkre]

És legfőképp. Vajon mi lehet az az érték, amit csak és kizárólag Szili ”kaméleon” Kati tud hozzátenni ehhez az egészhez? Szájer szerint környezeti, környezetvédelmi szempontokat jelenít majd meg a testületben. Vajon miből vonhatta le ezt a következtetést?

Talán úgy gondolhatta, hogy ha valaki rendelkezik Őfelsége a Japán Császár által A Becses Korona Rendjének Bazsarózsa fokozatával, akkor az már hirtelen ért is a növényekhez? Esetleg az járhatott a fejében, hogy akinek megvan a Mongol államalapítás 800. évfordulója alkalmával alapított érdemrend kitüntetése, az már tud alkotmányozni is? Vagy netán a 18 fa az izraeli Yad Vashem Emlékparkban kitüntetés volt az, ami miatt Katalinka volt a legalkalmasabb ember, aki még bekerülhetett ebbe a mérhetetlenül fontos testületbe? [Szili további hőstettei és kitüntetései ITT]

Azt, hogy Szili mekkora köpönyegforgató szerintem senkinek nem kell bemutatni. Tudják ezt a narancsos szimpatizánsok is pontosan.

Mégsem szól senki, mégsem tiltakozik senki sem, hogy gyerekek, ezt már nem kéne. És a máskor oly nagyhangú megmondó emberek sem üvöltenek, hogy ez akkor most megint, hogy keveredett ide.

„…minden magyar állampolgár számára fontos” – mantrázhatják majd magukban Szájer szavait a teljes narancsködben tévelygők, miközben szépen ezt a köpetet is letörlik az arcukról. Végül pedig majd megmagyarázzák maguknak, hogy ez megint miért jó és folytatódhat a birkulás tovább, mintha mi se történt volna.

Aztán majd két hónap múlva Józsi, Kátyával kéz a kézben kiáll és elmondja milyen fantasztikus élmény volt a népekkel való konzultáció, hogy mennyi tapasztalatot szereztek és legfőképp rádöbbentek arra, hogy a fidesznek és a Szociális Unió Pártának mennyi közös értéke van. Így most már együtt lefedik a magyar társadalom bal és jobb oldalát egyaránt…

Néhány hónapja még azt találgattam, hogy „vajon lesz-e tömegesen annyi ember, akinek hiteles tud lenni egy olyan valaki, aki 20 év után kilépve a kuplerájból kijelenti, hogy ő még szűz?” Sok minden eszembe jutott, de arra nem számítottam, hogy ez a tömeg majd nem a baloldalról, hanem a narancsosok közül kerülik ki… [a bejegyzésért katt a linkre]

Magyar abszurd 2011.