A nyelvrombolásnak itthon elég sok válfaját ismerjük. A magyar kifejezéseink idegennel való helyettesítése, a rövidítések, szlengek használata mind részt vesznek e folyamatban. Az angol lassan egyfajta ”felsőbbrendű” világnyelvvé válik, és alapvető követelményként várható el minden magyar embertől.
Ezzel talán nem is lenne probléma, ha legalább ekkora hangsúlyt fektetnének anyanyelvünk ápolására is. Elég jellemző eset, amikor a szakember a laikusok számára olyan idegen szavakkal tűzdelt nyelven magyaráz, hogy az a hallgatók számára teljesen érthetetlen.
Persze vannak olyan szakkifejezések, amiknek nincsen magyar megfelelőjük, de jellemzően akkor sem a magyart használják, ha az egyébként teljesen megfelel az idegen szónak. Azonban egyáltalán nem csodálkozhatunk ezen, ha megnézzük a mai magyar felsőoktatást, ezen belül a magyar nyelv és irodalom egyetemi szintű oktatását.
Magyar irodalom szakon a magyar költők és írók ismerete alulmarad. Ráadásul az erdélyi írók, mint Wass Albert, Somogyváry Gyula vagy Sík Sándor még mindig elhallgatottak közé tartoznak, míg Esterházy, Kertész Imre, Nádas Péter kötelezőek.
A hallgatóknak az idegen irodalomfilozófusok gondolatrendszereit maradéktalanul ismerniük kell, de a tanulmányaik során egyetlen verset sem kell megtanulniuk…
Ha belelapozunk a jegyzetekbe, akkor döbbenten vehetjük észre, hogy magyar nyelv szakon némely tantárgynál több idegen szó szerepel a tananyagban, mint magyar. Példák tömegét lehetne idézni erre, de most csak egyet, ”kedvcsinálónak”: „A perspektivizáció az, amikor az adó a tudatosság szubjektumát vagy a referenciális centrumot átadja egy másik entitásnak.”
Továbbá magyar nyelv szakon jellemzően leginkább angol, de legalábbis külföldi nyelvészek elméletei azok, amiket a hallgatóknak el kell sajátítaniuk. Emellett a magyar sztenderd nyelvet próbálják normálisnak elfogadtatni, és mindenkire ráerőltetni, a nyelvjárásokat pedig elfeledtetni.
Mennyivel fontosabb lenne például a retorika tanítása, amit csak elméletben tanulnak, és igen felületesen. És persze mindezek mellé még társul a finnugor- elmélet továbbra is…
Hát kérdezem én, mit várunk a hétköznapokban, ha már az egyetemek magyar nyelv és irdalom szakán sem beszélünk magyarul?
Ezzel talán nem is lenne probléma, ha legalább ekkora hangsúlyt fektetnének anyanyelvünk ápolására is. Elég jellemző eset, amikor a szakember a laikusok számára olyan idegen szavakkal tűzdelt nyelven magyaráz, hogy az a hallgatók számára teljesen érthetetlen.
Persze vannak olyan szakkifejezések, amiknek nincsen magyar megfelelőjük, de jellemzően akkor sem a magyart használják, ha az egyébként teljesen megfelel az idegen szónak. Azonban egyáltalán nem csodálkozhatunk ezen, ha megnézzük a mai magyar felsőoktatást, ezen belül a magyar nyelv és irodalom egyetemi szintű oktatását.
Magyar irodalom szakon a magyar költők és írók ismerete alulmarad. Ráadásul az erdélyi írók, mint Wass Albert, Somogyváry Gyula vagy Sík Sándor még mindig elhallgatottak közé tartoznak, míg Esterházy, Kertész Imre, Nádas Péter kötelezőek.
A hallgatóknak az idegen irodalomfilozófusok gondolatrendszereit maradéktalanul ismerniük kell, de a tanulmányaik során egyetlen verset sem kell megtanulniuk…
Ha belelapozunk a jegyzetekbe, akkor döbbenten vehetjük észre, hogy magyar nyelv szakon némely tantárgynál több idegen szó szerepel a tananyagban, mint magyar. Példák tömegét lehetne idézni erre, de most csak egyet, ”kedvcsinálónak”: „A perspektivizáció az, amikor az adó a tudatosság szubjektumát vagy a referenciális centrumot átadja egy másik entitásnak.”
Továbbá magyar nyelv szakon jellemzően leginkább angol, de legalábbis külföldi nyelvészek elméletei azok, amiket a hallgatóknak el kell sajátítaniuk. Emellett a magyar sztenderd nyelvet próbálják normálisnak elfogadtatni, és mindenkire ráerőltetni, a nyelvjárásokat pedig elfeledtetni.
Mennyivel fontosabb lenne például a retorika tanítása, amit csak elméletben tanulnak, és igen felületesen. És persze mindezek mellé még társul a finnugor- elmélet továbbra is…
Hát kérdezem én, mit várunk a hétköznapokban, ha már az egyetemek magyar nyelv és irdalom szakán sem beszélünk magyarul?
14 kommentek:
Nagyon jó példa a sport1-2 tv NFL (amerikai foci liga) meccseinek közvetítése során a kommentátorok idiotizmussal határos nyelvezete.
Csak egy példa: állandóan a "dífensz" (defense-védelem) szót használják magyar mondatokban, sőt magyarul is ragozzák! Ugyanígy a támadást, és egyéb helyzeteket is így kommentálják.
Eszement mondatok jönnek ki.
Hülyét kapok, mert a magyar nyelvet gyalázzák, de tönkre teszik, az egyébként nagyon izgalmas játék élvezetét is.
Minden korban, minden nemzetben (talán a legprimitívebbekben nem, mint az angol) voltak időszakok, amikor a magukat fölérendelt helyzetbe képzelő emberkék között nem volt divat az anyanyelv használata. A nép bölcsessége ezt mindig elnyomta. Ha nem kerül a magyar nemzet magyar országon kisebbségbe, akkor nem hiszem, hogy baj lesz. Tessék meghallgatni Pap Gábor Nyelvben él a nemzet című előadását.
Ráférne a sok okoskodó politikusra is valami magyar kurzus...
A felsőoktatásban ugyanaz a liberális seggnyalás folyik, mint bárhol máshol, ugyanazzal a belterjes bandával (tisztelet a kivételnek, mert ritka, de azért előfordul). Az egy dolog, hogy ez az egész liberális, megfelelési kényszertől hajtott banda gyenge, alárendelt típusú emberek gyülekezete (különben nem lennének nyakig a nyugati liverált körök seggében), akiknek nem is lenne szabad felelősséget a vállukra bízni, de emellé rémesen arrogánsak. Bebiflázzák az olyan mondatokat, mint az emitt is idézett, hogy a kacifántos szavakkal tűnjenek műveltnek, és így erőszakolják rá a többségre a szellemi felsőbbrendűség látszatát, hiszen a többség nem gondol soha a szépen hangzó mondatok mögé, van-e azoknak gyakorlati értelme. A mai magyar felsőoktatás gyakorlatilag használhatatlan. Az onnan kikerülők túlnyomó többségének a lexikális tudása és az egója az egeket verdesi, de önálló gondolatokra, pláne azokat a gyakorlatba átültetve cselekvéssé feljleszteni nem képesek. Tulajdonképpen kitermeltek egy olyan, fiatal "értelmiségiekből" álló holdudvart, ami ugyanolyan alárendelt lesz, mint ők maguk, lévén valós képességeik nincsenek, és minden gondolatuk és tettük másoktól függ. Egészen pontosan a hatalomtól. Ezzel meggátolják az értelmiségi réteg esetleges fellázadását.
Néhány éve tanulmányoztam egy rövid ideig a jelenkori egyetemista közösség vitakészségét. Az érvelésük nagyjából ennyiből áll:
a.) magas lóról szólj le a másikhoz, ezzel mesterségesen megpróbálni elhitetni benne a felsőbbrendűséged már a legelején
b.) idézz egész fejezeteket a lexikális tudásodból, ezzel meggyőzöd a többséget a műveltségedről; ha azt sem tudod, mit beszélsz, az sem baj, mert ők sem tudják
c.) tereld a témát, köss bele mindenbe ami nem tartozik a tárgyhoz, a személyeskedés kifejezetten kötelező - ezekkel a módszerekkel látszatgyőzelmet érhetsz el, hiába nem cáfoltad meg az ellenfél eredeti érveit
d.) ha abszolút nem tudod meghátrálásra kényszeríteni a vitapartnert, hivatkozz a felsőbbrendűségedre, pl. hülyékkel nem tárgyalok, és ismét a látszatgyőzelem tudatával távozhatsz.
Tehát ebben máris tökéletesen visszatükröződik az egész liberális közélet stílusa, amit nap mint nap tapasztalunk a hatalmi piramis minden szintjén.
Namost egy diákban mitől alakul ki ez a fajta mentalitás? Az egyik fele az, hogy gyerekkorában a szülei sohasem korlátozták (ez már a jellemzően '90 után felnőtt überszabad generáció), de a másik, legalább ugyanilyen fontos tényező az, hogy ezt látja a tanáraitól, a professzoraitól, az úgymond példaképeitől.
Apróbetűsként két dolgot jegyeznék még meg: az első, hogy örülök, hogy nem csak nekem keni el a szám, amikor facebookon azt látom az iskoláknál, hogy "Nagyszoplák High School", "University of Bivalybaszán". A másik pedig rendkívüli módon leképezi a felsőoktatási élet színvonalát: nézzétek meg bármelyik egyetem vagy főiskola weboldalát. Öt perc alatt annyi és olyan helyesírási hibákat találtok bennük, amilyenekért engem általános felsőbe sem engedtek volna.
(Elnézést, ha kicsit összeszedetlen az írásom, tegnap lebetegedtem, és bár már javulok, de az elmém még mindig kissé nyomott, lévén alig aludtam az éjjel, azt is fejfájással és köhögéssel megspékelve)
Tisztelt Szerkesztőség!
A "Tessék magyarul beszélni!" című cikkben, illetve a hozzáfűzött megjegyzésekben az alábbi idegen, és magyar szóval könnyen helyettesíthető szavakat találtam:
A fő cikkben:
szlengek, probléma, laikusok, sztenderd, normális, retorika.
A hozzászólásokban:
meccs, kommentátor, idiotizmus, kommentál, primitív, kurzus.
Saját tapasztalatomból tudom, milyen nagy különbség van az idegen szavak elleni harc fölvállalása és ennek gyakorlati kivitelezése között.
Tisztelt Herne!
Tökéletes a diagnózisod. Jaj! Bocsánat: a hibaelemzésed.
A már teljesen beolvadt szavakkal sztem semmi probléma sincs. hoppá: baj. A baj azzal van, ha a közérthetőség szempontjából idegen szavakkal tűzdelnek tele valamit.
Szerintem is törekedni kell arra, hogy minél kevesebb nem magyar szót használjunk.Végvári dr- nak igaza van. a gyakorlati kivitelezése nem azt jelenti hogy egyetlen küölföldi szót sem használunk, csak azt, h megpróbáljuk..
Ehem, na most itt nagyon szépen látszik, hogy senki nem nyelvész, vagy legalább magyar szakos... Eleve ilyenért, hogy "úristenromlikanyelv" nem aggódunk, mert a nyelv nem romlik, hanem változik. Ez pedig értéksemleges folyamat, egyetlen fokmérője a társadalmi elfogadottság, tehát a használat gyakorisága (az, hogy valakinek nem tetszik az aktuális nyelvi divathullám - a nyelvnek mindig vannak ún. divatszavai/kifejezései - szíve joga, ő majd beszél máshogy).
Az idegen szavakkal kapcsolatban csak annyit kérdeznék, hogy szerintetek hogy honosodtak meg az eddigiek a nyelvünkben? Olyanok például, amiket a cikkíró is gond nélkül leír, mert már cseppet sem érez idegennek? Úgy, hogy használták őket az emberek. Tíz-húsz év múlva már a mai kifejezések egy nagyon minimális része is pont ilyen lesz, a többi kikerül a nyelv átmeneti szókészletéből, soha többet nem hallunk róla, és majd bekerül helyette valami más. A nyel időben/térben/szociálisan rétegzett, soha sem állandó, mindig változófélben lévő rendszer. Ha megpróbáljuk "megvédeni", azaz stagnációra kényszeríteni, meghal, elsorvad, képtelen lesz kifejezni a világot.
Szélsőséges példa: Ne használjuk a számítástechnika kifejezéseit, mert hiszen azok nem magyar szavak, sőt, skandalum, egyenesen Amerikából gyünnek?
Magyar irodalom: Igen, sok jó magyar írót nem tanítanak, tény, de én például találkoztam Wass Alberttel, Szabó Dezsővel, Sík Sándorral, kortárs és klasszikus erdélyi írókkal egyetemi tanulmányaim során, nem is kevéssel (többel, mint itt sokan).
Irodalomelmélet: Igen, ismernünk kell a szakmát, ugyanúgy, ahogy az autószerelőnek is a sajátját. De az autószerelő is rosszul járna, ha mestersége csak magyar vonatkozású fogásait tanulná, mert azzal aligha rakna össze egy Suzukit. Az irodalomtudomány külföldi teoretikusai nélkül pedig a magyar műalkotásokat sem tudnánk elemezni (ami kicsit fontosabb, mint holmi memoriterek bemagolása, amire egy nyolcéves gyerek is képes), mert sajnos Magyarország kevés elméleti paradigmát és módszert létrehozó irodalomtudóst adott a világnak. Így a tudomány szókészlete is főleg idegennyelvű. Zömmel egyébként latin (pont, mert jórészt az ókori tudományokból ered, azok terminológiáját használja). Kezdjünk gyorsan aggódni az orvosokért, vagy a jogászokért is, azt hiszem nekik kicsit durvább mennyiségű idegen terminus technikust (gyk.: szakkifejezést) kell megtanulniuk...
Nyelvjárások: Ja, végül is az elfeledtetést célozta az a rengeteg nyelvjárásgyűjtés, dialektológia, szociolingvisztika... stb. kurzus... Nem kéne valamiről látatlanban hülyeségeket összehordani. A nyelvjárások nem a felsőoktatás miatt szorulnak vissza. Sőt, az egyetemi hallgatók odaadó (és ingyenes, á, mégsem, ha jól emlékszem nekünk kellett fizetni az úti- és szállásköltséget is...) gyűjtőmunkája nélkül fele ennyire sem lenne dokumentálva ez a terület.
Retorika, finnugorság: Ezt megadom, itt tényleg volna hová fejlődni.
Összességében ez egy kissé farizeus, szemforgató cikk, egy értelmiségellenes, sztereotípiákra épülő babonahalmaz. A konstruktív kritikával semmi baj, de akkor tessék szakmailag helytálló érveket fölvonultatni, mert ez így komolytalan, és teljesen rossz végéről fogja meg a problémát.
Sajnos el kell keserítselek, hogy már az első mondatodban leírt megérzésed sem helyes.
Tehát pontosan egy magyar szakos írta ezt. Ha egy nyelv szavait egyre inkább helyettesítik idegen szavakkal, akkor az a nyelv lassak elsorvad, majd kihal. Ezt a folyamatot nevezhetjük romlásnak. Ez nem lehet számunka értéksemleges folyamat!Változó tendencia lehet, amikor pl.új szavak keletkeznek. Nem a nyelv stagnációja a cél, hanem az, hogy feleslegesen ne helyettesítsük a magyar kifejezéseinket nem magyar szavakkal."Ne használjuk a számítástechnika kifejezéseit, mert hiszen azok nem magyar szavak, sőt, skandalum, egyenesen Amerikából gyünnek?"- erre a választ már megírtam:"Persze vannak olyan szakkifejezések, amiknek nincsen magyar megfelelőjük"- természetesen ez esetben elkerülhetetlen. Az, hogy te találkoztál még nem jelenti azt, h az alaptantervben benne van pl Wass Albert. Önszorgalomból feladhatja egy tanár, de nem kötelező, mint pl:Kertész Imre.Az irodalomtudomány külföldi teoretikusai nélkül pedig szerintem igen jól ellennénk. Ők teljesen más szemléletmóddal, és más szemszögből filozófálgattak, hiszen nem érezték át a magyar nyelvet, magyar sorsot. Nekünk sem kell idegen látásmóddal elemeznünk.Egy magyar memoriter "magolása" pedig szerintem gyakran érhet többet, mint egy francia irodalmár filozófálgatásai, amit valljuk be az ember vizsgán kívűl nemigen alkalmaz.Egy vers megtanulásával teljesen új értelmezések, és elemzések is születhetnek.Jogászként és orvosként azért jobban érthető, ha sok idegen szót kell tanulniuk. De ezesetben a magyar szakról írtam! Sok dialektológián azt az egyetlen kötelező kurzust érted?Az egyszeri szintén nem kötelező nyelvjárásgyűjtés pedig azt hiszem szintén eltörpül a többi túlhangsúlyozott tantárgy mellett...
@Rose:
Hát, én a helyedben nem lennék rá büszke, hogy magyar szakos létedre hiszel egy olyan nyelvi babonában, aminek a helytelenségét már az első pár nyelvészeti kurzuson elmagyarázzák. Neked is ugyanolyan jól kéne tudnod, hogy a magyar nyelv egyrészt közel sem egy homogén valami, egész létezése során folyamatosan integrált magába idegen kifejezéseket, mégsem halt ki, sőt. Másrészt, hogy a nyelv nem csak csereberélgethető szavakból áll, nem a szókészlet teszi azzá, ami, hanem a mélyebb grammatikai rendszer, ami tulajdonképpen a gondolkodásmód maga. Ezt pedig nem lehet olyan egyszerűen megváltoztatni, mint ahogy attól egyesek félnek. Az általad vázolt problémát amúgy értem, nekem se mindig tetszik az a tendencia, ami jelenleg egy túlhangsúlyozott idegennyelv-használatot eredményez (és ami inkább egy komplexebb társadalmi-kulturális anomália egyik szimptómája, korántsem maga a kór), de ez egy puszta kortünet, egy múló fázis. Tíz-húsz év múlva már senki nem fog emlékezni az egészre, s néhány ragaszkodóbb elemet leszámítva az ideiglenesen betüremkedők kiszorulnak, jönnek majd újak, és fölelevenednek régiek, ahogy az eddig is már számtalanszor megesett.
Az sajnos igaz, hogy nem kötelezőek azok az írók, akikről szó esett, de a modern magyar irodalmat tanítók zöme valamilyen formában ki szokott térni rájuk (sőt, még Tormay, vagy Herczeg művei sem maradtak parlagon). Nekem minimum három tanárom is foglalkozott velük, az erdélyi irodalomra pedig mindig is igen nagy hangsúlyt fektettek, klasszikusra és kortársra egyaránt (kicsit talán túl egyoldalúan is, a többi elcsatolt terület kárára). Viszont Imre Kertésszel egyetlen egyszer sem kellett bajlódnom, s talán egy oktatóm jegyezte meg valamikor, hogy egy tehetségtelen gyökérnek tartja, és kb. ennyi szó esett róla összesen. A többi kötelező balfácán pedig szintén nem lett az egekbe magasztalva. Hidd el, én voltam a legjobban meglepődve, amikor nem dicsérő ömlengések keretében lett elővezetve a Termelési regény, meg a többi papírpocsékolás. Mellette pedig szép számmal előkerültek olyan írók, illetve írói életművek olyan elemei, akikről/amikről ugyanúgy nem hallani manapság, és még csak nem is követeli senki, hogy lehessen, pedig érdemes lenne. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a hallgatókat sem kéne teljesen lebecsülni. A többség azért el tudja dönteni, hogy mi a szemét abból, amit elé tesznek, erre pont te magad lehetnél a kitűnő példa, hiszen te sem rajongsz a sok idegenszívű, futtatott majomért. Nos, közel sem vagy egyedül a dologgal.)
Az egyetemes irodalomtudomány szükségességét lehet nem elfogadni, csak elég botor dolog. Érdekes módon van aki nem csak vizsgára tanulja meg, vagy nem csak ott alkalmazza azokat a tapasztalatokat. Ha te is így tennél/tettél volna, valószínűleg megtanulnád értékelni a "filozofálgatások" egy részét. Mert félreértés ne essék, én se azt mondom, hogy minden külföldi irodalmár zseni, és minden szavuk maga a bölcsek köve, de igenis vannak hasznos meglátásaik, amik gyakran a magyar sors szülte művek értelmezésében is sokat segítenek. Ellentétben azzal, ha valaki kívülről tudja a Petőfi összest, mert az csak annyit bizonyít, hogy jó a memóriája, de ha fogalma sincs róla, mit vés az agyába, akkor ennyi erővel a telefonkönyvet is megtanulhatja, ugyanannyi értelme lesz...
"Jogászként és orvosként azért jobban érthető, ha sok idegen szót kell tanulniuk." - Miért is? Mint írtam, az irodalomtudomány szaknyelve is főleg latin/újlatin eredetű, tehát a hazai írások elemzésének kifejezései szintén idegenek lesznek, mert ez a szakma nyelve (a kevés hazai, valamit is érő irodalomtudósunk szintén idegen terminológiát használt, amikor próbált rendszert alkotni, most akkor rájuk is fújni kell?). Ez nem tetszik-nem tetszik kérdése, ez így van, és kész.
Nem, sok dialektológián még legalább azt a négy-öt tárgyat értem, ahol előkerültek, és valamilyen szempontból részletes elemzés alá estek a nyelvjárások. Az pedig külön szégyen, hogy magyaros létedre lebecsülöd a nyelvjárásgyűjtések jelentőségét. Akinek fontos (és most nem kevés emberről beszélünk), az nem csak az egyszeri kötelezőt futotta le (az tény, hogy nem tudom, most kell-e menni, mert én hála égnek még a spagettirendszer előttiben vagyok, de nálunk muszáj volt, és már csak az élmény miatt is kevesen hagyták ki, sőt sokan újra és újra elmentünk).
Először a nyelvet, majd a népet kell kiirtani.
Szerintem is nagyon idegesito viselkedes forma a magyar anyanyelvvel, hogy kulfoldi szavakkal potolunk egyes magyar (mar meglevo) valtozatot. De szerintem az a szegyen, mikor egy gyonyoru angol szot "magyarositanak" es magyarul ragoznak. Az angol a vilag egyetlen legszebb nyelve kimondva es leirva is, es megertem, ha sok szo alkalmazasa egy magyar helyett jobban hangzik hallasra, de mikor leirnak fonetikusan "magyarosan" egy angol szot, az nagyon felhaborito! A magyar sajnos lehetetlen betukbol is all, es vannak sajnos ekezetei is, de hogy egy tokeletes angol szot leirjanak magyarul, csakhogy ki tudjak mondani, az nagyon weird! Nem osztom azt a kifogast, hogy ugy megerti mindenki, mert ez a gond, hogy M.o.-n nem tanulunk elegen angolul. Igy pedig tok gaz magyarnak lenni. Mi a francot kezdunk pl a magyar tudasunkkal, ha magyarorszagon xar a helyzet, es kimennenk kulfoldre szerencset probalni. Az eselyunk szinte egyenlo a nullaval, mert magyarul csak magyarorszagon beszelunk, es peldaul angol teruleten meg csak nyavalyogni tudunk, hogy "jaj, nem ertjuk az angolt!" Ha Magyarorszagon nagyobb hangsulyt fektetnenek az angol tanulasara, sokaknak lenne eselye Magyarorszagon kivul megelni. De igy az orszagban kell meghalnia, mert meg azt se tudja, hogy mondjuk "koszonom!" Aki pedig tud valamit, vagy tanulta az angolt, az meg kint rajon arra, hogy a magyarorszagi angol nyelv tanitas mekkora kalap xar! Mert az anyanyelvi angolok maskepp beszelnek egymas kozt. Nem tesztekkel kell beszelgetni, hanem sajat beszedstilusu angol emberekkel. Es utalom azt az erzest, hogy csak azert nem tudok egy velem egykorunak egy ertelmes mondatot kinyogni sokszor, mert a magyar szavak dominalnak a fejemben. Elfelejteni azokat meg sajnos nem tudom!
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle