Pörzse Sanyinak megint igaza volt: szarháziak vagytok

Tegnap tartotta az országgyűlés „Az EU és Izrael közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat” általános vitáját. A híradásokat olvasva, a beszámolókat megnézve azt hiszem bátran kijelenthető, hogy ismét mindenki számára tanulságos napot zártak a képviselők.

Tegnap ismét kiderült, hogy kinek mi a fontos, hogy ki hol áll, hogy a honi politikai életben hol húzódnak az igazi törésvonalak. Igaz mindez még akkor is, ha maga a törvényjavaslat már az igazi lényegen nem változtatott, hisz a képviselők nem magáról a társulásról szavaztak, hanem csak annak a legutolsó módosítását tartalmazó szabályozás kihirdetéséről, mivel az EU és Izrael közötti Társulási Megállapodás már 2000. június 1-én hatályba lépett, így annak magyar ratifikálása már 2004-ben megtörtént azzal, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba:

„A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetéséről szóló 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletében foglalt Csatlakozási Okmány 6. cikk (2) bekezdése, második albekezdése alapján, az Európai Unió tagállamai nevében az Európai Unió Tanácsa jegyzőkönyvet kötött Izrael Állammal, amely révén az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok, köztük a Magyar Köztársaság, részes feleivé váltak az Európai Közösségek és a tagállamok, valamint Izrael Állam között létrejött euro-mediterrán megállapodásnak. Tekintettel arra, hogy a Jegyzőkönyv által a Magyar Köztársaság a Megállapodásban részes féllé vált, szükséges mind a megállapodás, mind a Jegyzőkönyv kihirdetése.”

Magyarul a Társulási Megállapodás tényleges tartalma nem volt kérdés, hisz azt nekünk akkor is tudomásul kellett volna vennünk, ha történetesen nem is értünk vele egyet. Azaz ebbe semmi beleszólásunk nincs, csak annyi, hogy szolgai módon a kihirdetését törvénybe iktatjuk.

Igen. Ez az Európai Unió demokráciája és ez az országot megalázó feltételek mellett csatlakoztató senkiháziak hazaáruló tevékenységének az eredménye. Ugyanis a Társulási Megállapodás „1. Módosítás 1. cikke kimondja, hogy az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok az euro-mediterrán megállapodás szerződő feleivé válnak, és a Közösség más tagállamaihoz hasonló módon, elfogadják és tudomásul veszik az euro-mediterrán megállapodás, valamint az ahhoz főzött közös nyilatkozatok, nyilatkozatok és a levélváltások szövegét.”

Ez van.

De talán a tegnapi nap történései ezért még árulkodóbbak. Hisz tegnap igazából nem érdemi kérdésekről volt szó, hanem elvekről, hozzáállásról és Magyarország helyéről a világban. Bár az mondjuk, okozhatott volna kisebb zavart, ha most nem fogadjuk el a törvény kihirdetést, de ettől még valószínűleg nem állt volna le a folyamat. Persze ez is csak fikció, hisz esély nem volt arra, hogy ez megtörténhessen.

Gondolom, mondanom sem kell, hogy a jobbikos képviselőkön kívül mindenki csak nagyokat sunnyogott, mindenki játszotta a polkorrektet és a végén az elvtársaktól, a zelempéseken át a narancsosokig, mindenki megszavazta a törvényt. Csak mi, radikálisok mondtunk nemet, csak mi mutattunk rá Izrael gaztetteire és a hozzájuk kapcsolódó aljasságok hosszú sorára.

Vona Gábor felszólalása

Balczó Zoltán felszólalása

[Morvai Krisztina hozzászólása ITT, Gaudi-Nagy Tamás hozzászólása pedig ITT megtekinthető.]

A többieket a tények egyátalán nem zavarták, meg az sem, hogy a kihirdetésre váró törvényben olyan elképesztő megfogalmazások szerepelnek, mint:
[a teljes dokumentum ITT elolvasható]

„Az EU számára Izrael nyugati kötődése, gazdasági súlya és közel-keleti térségi geopolitikai szerepe, illetve kapcsolatai folytán figyelemre méltó partner, amellyel előnyös a kétoldalú politikai és gazdasági, továbbá kulturális kapcsolatok további elmélyítése. A kétoldalú viszony továbbfejlesztésére és újabb területekre való kiterjesztésére jó alkalmat teremt az gazdasági és kereskedelmi témákon túl a globális kihívások elleni közös fellépésre.”

„A Megállapodás demonstrálja a felek számos nemzetközi kérdésben meglévő politikai nézetazonosságát, illetve értékazonosságot mutat több globális és regionális kérdést illetően. A megállapodás megfelel az EU politikai érdekeinek. Együttműködést irányoz elő olyan fontos területeken, mint az emberi jogok védelme, a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása. A politikai párbeszéd fenntartása mellett lehetőséget ad a térségi biztonság és stabilitás erősítésére. A Megállapodás együttműködést teremt olyan területeken, mint az illegális migráció, a pénzmosás, a drogkereskedelem, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem.”

Most biztosan sokakban felmerül a kérdés: Vajon normális esetben milyen érték- és érdekazonosság lehet az EU-tag Magyarország és Izrael között? Vajon milyen közös fellépés lehet a globális kihívások ellen? Az pedig már a pofátlanság és a cinizmus netovábbja, hogy Izraellel kapcsolatban valaki is emberi jogokról és demokratikus alapelvekről mer beszélni.

De ezek az égbekiáltó ellentmondások nagy többségnek egyátalán nem okoztak gondot és végül 287 igen, 45 nem, 6 tartózkodás mellett elfogadták a megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot.

A történethez hozzátartozik még, hogy Vona Gábor felszólalását követően az emeszpés Bárándy Gergely kért szót, aki kijelentette, hogy Gábor felszólalása kimerítette a "holokauszt relativizálását tiltó büntetőjogi szabályt" és szerinte a pártelnök szavai bűncselekménynek minősülnek. Majd közölte, hogy Lezsák Sándor házelnök akkor járna el helyesen, ha megvizsgálná egy büntetőfeljelentés szükségességét.

Bárándy után Mesterházy Attila szólalt fel, aki azt mondta: „Bárándy Gergely felszólalása közben Pörzse Sándor jobbikos képviselő azt kiabálta a szocialistának: szarháziak vagytok". Az elnöklő Lezsák az eset miatt összehívta az országgyűlés házbizottságát. Azonban ez a lényegen mit sem változat:

Pörzse Sanyinak megint igaza volt: szarháziak vagytok.

Jobbikos tiltakozás

[A vita fináléja ITT megnézhető. Mesterházy, Kovács László, aztán Balczó Zoltán, akitől elveszik a szót, majd Pörzse Sanyi és végül Z. Kárpát Dániel.]