Épül-szépül Narancsliget

Épül-szépül Narancsliget.

Ha netán előbújik, akkor már másképp süt a nap, zakatol a szavazógép, csúcsra jár a törvénygyár. Nagy változások idejét éljük, legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. Pedig narancsos forradalom ide, újabb rendszerváltásnak hazudott választás oda, a dolgok lényege mégsem változik. Ma is ugyanaz van, ma is azok diktálnak, akik az elmúlt húsz évben. A változás csak annyi, hogy az elhasználódott elvtársak helyett, ma új arcok, magukat nemzetinek hazudók hajtják végre azokat az utasításokat, amiket ott a Jordán-partján kiosztanak a számukra.

Talán előbb-utóbb a narancsködben tévelygők is belátják, hogy az új szereplőkkel előadott színjáték mögött ugyanazok rángatják a bábukat, ugyanazok az érdekek dominálnak, mint a korábbi szereposztásban. Az igazi törésvonalak ma is a magyar nemzetben gondolkodók és a globális tőke gátlástalan kiszolgálói között húzódnak. És innen nézve igazából majdnem lényegtelen, hogy Elqró elvtársai, vagy OV emberei diktálnak-e ebben az országban.

Vajon elgondolkodnak-e a narancsos szimpatizánsok többek között azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy egy demokratikusan megválasztott párt képviselője pusztán azért jelent nemzetbiztonsági kockázatot, mert az elmúlt években és a választási kampány során kimondta azt, hogy Magyarországot oldaltól függetlenül egy olyan politikai elit tartja a markában, akik a színfalak mögött teljesen össze vannak fonódva? Akiknek sok minden érdekükben áll, csak az nem, hogy az ország nemzeti érdekeit képviseljék?

Vajon felteszi-e egy narancsos szimpatizáns is magának a kérdést, hogy mi lehet a hátterében annak, hogy a radikálisok által kimondott gondolatok ma ugyanúgy elhallgatandók, mint ahogy az pár hónappal ezelőtt az elvtársak regnálása idején is volt? És hogy lehet az, hogy most is, még a „forradalom” után is, mi radikálisok nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk?

Pedig, ez van.

Tegnap reggel Schmitt Pál házelnök arról tájékoztatta Balla Gergő, Endrésik Zsolt, Schön Péter és Staudt Gábor jobbikos képviselőket, hogy a nemzetbiztonsági és a rendészeti bizottsági tagságukkal összefüggésben nemzetbiztonsági átvilágításuk kockázati tényezőket tartalmaz. A találkozó után Staudt Gábor elmondta, hogy a "C" típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés egyikük kapcsán sem tárt fel bűncselekményt, szabálysértést, pénzügyi visszaélést, vagy jogellenes, veszélyes kapcsolati rendszert. A jelentésben nincs egyetlen konkrét, pontosan megfogalmazott és feltárt kockázati elem. A vizsgálat mindössze a választási kampányban elhangzott kijelentéseiket, politikai véleményüket minősítette nemzetbiztonsági kockázatúnak.

Akkor végülis mi változott?

Hogy lehet az, hogy a narancsos vezetésnek azok nem okoznak kockázatot, akik teljesen szétzüllesztették ezt az országot, akik hagyták, hogy izraeli kémgépek röpködjenek a légtérben, akik fillérekért játszottak át ingatlanokat, akik nap, mint nap azon dolgoztak, hogy beteljesítsék Simon Perez felvásárlási vágyát? Az vajon miért nem aggályos, hogy egyes képviselők a terrorista Izrael kitűzőjével a mellükön parádéznak a magyar parlamentben? És az hogy közöttük van a jelenlegi külügyminiszter is? Miért nem jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot azok, akik olvasatlanul aláírták a Lisszaboni szerződést, akik az elmúlt nyolc évben asszisztáltak az ország szétrablásához?

Egyébként meg, hogy lehet hiteles a narancsos vezérek számára annak a Nemzetbiztonsági Hivatalnak a jelentése, amit ugyan átneveztek nagy hirtelenséggel Alkotmányvédelmi Hivatallá (AVH), de ettől még ugyanaz a Balajti László vezeti, akit még az elvtársak tettek oda akkor, amikor Laborcz Sándor KGB ügynök helyzete már nem volt tartható? Vajon hogy lehet az, hogy Narancsliget nemzetbiztonságát egy olyan ember garantálja, aki önmaga a nemzetbiztonsági kockázat?

És végül a tények kedvéért tegyük hozzá. Az elmúlt húsz évben még sohasem volt olyan, hogy valaki azért nem került be az érintett bizottságba, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelentett. Milyen érdekes, hogy most kapásból négy is akadt. És minő „véletlen” pont jobbikos mindegyik…