Büszkén és szabadon, és persze hittel és reménnyel telve telt el az idei március 15. Végre olyan volt, ami igazán méltó hozzánk.
Az ünnepi nagygyűlés három órakor kezdődött a Deák téren, de akik bonuszként szerezni akartak maguknak még egy vidám órát, azok a jobbikos rendezvény előtt még kilátogattak a Petőfi-szoborhoz, a főváros által szervezett megmozdulásra. Így tettünk mi is, és megnéztük Demszky elvtárs idei erőlködését.
Az odalátogatókat a szokásos kép fogadta. Az egész tér le volt kordonozva, a híd alatt egymásba értek a rendőrautók, a kordonok mellett háromméterenként, dupla sorban biztonsági őrök.
A színpad előtt egy maroknyi ember, valószínűleg a rokonság és néhány maradék agyhalott. A kordonon kívül ezres nagyságrendben tüntetők. Na és persze Nokiás dobozok, mintegy bemutatva a fővárosi elvtársak új jelképét. [nagyításért katt a fotóra]
A felvezető műsor alatt a tömeg türelmetlenül, mondhatnám felfokozott hangulatban várakozott, de aztán a műsorközlő végre bemondta, hogy akkor most Demszky Gabriella következik. Azonban, hogy igazából mikor kezdte el a beszédet, és hogy mit is mondott, azt a fújolástól és a fütyüléstől nem nagyon hallottuk. Hosszabb-rövidebb időközönként egy-egy mondatfoszlány azért eljutott a tömeghez, amit az, ilyenkor egy mindent elsöprő „hülye vagy” skandálással jutalmazott. De népszerűek voltak még a „hazaáruló”, a „börtönbe” és a „BKV” rigmusok is.
A percek igazán vidáman teltek, és talán sikerült Demszkynek is feledhetetlenné tenni ezt az utolsó márciusi fellépést. Mondjuk az kicsit furcsa volt, hogy a gyanútlan szemlélődő nem láthatta a „szónokot”. Többen tanácstalanul néztek, hogy akkor most hol is van, mert a szobor előtt felállított színpad teljesen üresnek tűnt. Végül a fényképező objektívjén keresztül sikerült kiszúrnom. Ott sunnyogott a színpad legeldugottabb sarkában felállított szónoki asztal mögött, és eltorzult arccal hörögte fel, az erre a napra tartogatott aktuális váladékát. [nagyításért katt a fotóra]
Kíváncsiságból utólag megnéztem, hogy ez az idióta végül is miről beszélt. Azt hiszem talán jobb is, hogy ott a tömeg nem hallotta egészben, mert minden bizonnyal dőlt volna a kordon, és pillanatok alatt kitört volna a csetepaté. Ennek pedig valljuk meg, igazából semmi értelme nem lett volna. Persze azt is el tudom képzelni, hogy Demszky pont erre akart rájátszani, hogy kiprovokálhasson valamit, hogy aztán a média ezzel foglalkozzon és ne azokkal az üzenetekkel, amik a Deák téren elhangzottak. De akár mit is akart, nem jött be neki. Demszky úgy búcsúzott, ahogy kellett. Szánalmasan és röhejesen. [aki kíváncsi a beszédére, az ITT elolvashatja]
A vidám kezdet után mindenki átvonult, a Deák térre, hogy a nap további részében már méltóképpen ünnepelhesse a márciusi ifjakat és olyan beszédeket is meghallgasson, aminek tényleg van mondanivalója. Vona Gábor hívó szavára tízezrek jöttek el. Ott voltunk fiatalok és idősek együtt, hogy megmutassuk mindenkinek, itt az új erő, hogy sokan vagyunk és hogy készen állunk.
Jó volt ott lenni, jó volt ott állni a zászlóerdőben. Amikor pedig felhangzott a Himnusz első sora, nem hiszem, hogy volt olyan a tömegben, aki ne érezte volna át a pillanat emelkedettségét és jelentőségét.
A szónoklatok sorát Morvai Krisztina kezdte, aki felidézte a ’48-asok 12 pontját, majd párhuzamba állította a jelenkor eseményeivel, illetve ezek mentén ismertette a Jobbik programjának idevágó részleteit. Őt Ifj. Hegedűs Lóránt, majd Szegedi Csanád követte a színpadon.
A nap legjobban várt beszédét természetesen Vona Gábor mondta el, aki kijelentette: a Jobbik nem a harmadik vagy a második helyre készül, győzni akarunk, és győzni fogunk! Utána pedig nem mellébeszélni fogunk, mint az eddigiek, hanem rendet teszünk. Lesz, aki munkát és lehetőséget kap, s lesz, aki cellát.
A nagygyűlés utolsó szónokaként Kiss Róbert Gárda-kapitány lépett az emelvényre, majd a Szózat és a Székely Himnusz eléneklése után lassan véget ért a rendezvény.
Búcsúzóul még felharsant az Adjon az Isten! köszöntés, amire a választ ezernyi torok kiáltotta az égre. Visszhangozták a falak, beleremegtek az ablakok. Ismerősök és ismeretlenek tekintete akadt össze, és nem kellett egy szót sem mondani, mégis mindenki tudta, mégis mindenki érezte:
Már csak pár hét, és eljön a mi napunk.
Az eseményekről készült videóbeszámolóink ITT láthatóak.
A nevekre kattintva a beszédek megnézhetőek: Morvai Krisztina, Ifj. Hegedűs Lóránt, Szegedi Csanád, Vona Gábor, Kiss Róbert.
A hivatalos jobbiktv.hu összefoglaló, pedig ITT érhető el.
Az ünnepi nagygyűlés három órakor kezdődött a Deák téren, de akik bonuszként szerezni akartak maguknak még egy vidám órát, azok a jobbikos rendezvény előtt még kilátogattak a Petőfi-szoborhoz, a főváros által szervezett megmozdulásra. Így tettünk mi is, és megnéztük Demszky elvtárs idei erőlködését.
Az odalátogatókat a szokásos kép fogadta. Az egész tér le volt kordonozva, a híd alatt egymásba értek a rendőrautók, a kordonok mellett háromméterenként, dupla sorban biztonsági őrök.A színpad előtt egy maroknyi ember, valószínűleg a rokonság és néhány maradék agyhalott. A kordonon kívül ezres nagyságrendben tüntetők. Na és persze Nokiás dobozok, mintegy bemutatva a fővárosi elvtársak új jelképét. [nagyításért katt a fotóra]
A felvezető műsor alatt a tömeg türelmetlenül, mondhatnám felfokozott hangulatban várakozott, de aztán a műsorközlő végre bemondta, hogy akkor most Demszky Gabriella következik. Azonban, hogy igazából mikor kezdte el a beszédet, és hogy mit is mondott, azt a fújolástól és a fütyüléstől nem nagyon hallottuk. Hosszabb-rövidebb időközönként egy-egy mondatfoszlány azért eljutott a tömeghez, amit az, ilyenkor egy mindent elsöprő „hülye vagy” skandálással jutalmazott. De népszerűek voltak még a „hazaáruló”, a „börtönbe” és a „BKV” rigmusok is.
A percek igazán vidáman teltek, és talán sikerült Demszkynek is feledhetetlenné tenni ezt az utolsó márciusi fellépést. Mondjuk az kicsit furcsa volt, hogy a gyanútlan szemlélődő nem láthatta a „szónokot”. Többen tanácstalanul néztek, hogy akkor most hol is van, mert a szobor előtt felállított színpad teljesen üresnek tűnt. Végül a fényképező objektívjén keresztül sikerült kiszúrnom. Ott sunnyogott a színpad legeldugottabb sarkában felállított szónoki asztal mögött, és eltorzult arccal hörögte fel, az erre a napra tartogatott aktuális váladékát. [nagyításért katt a fotóra]Kíváncsiságból utólag megnéztem, hogy ez az idióta végül is miről beszélt. Azt hiszem talán jobb is, hogy ott a tömeg nem hallotta egészben, mert minden bizonnyal dőlt volna a kordon, és pillanatok alatt kitört volna a csetepaté. Ennek pedig valljuk meg, igazából semmi értelme nem lett volna. Persze azt is el tudom képzelni, hogy Demszky pont erre akart rájátszani, hogy kiprovokálhasson valamit, hogy aztán a média ezzel foglalkozzon és ne azokkal az üzenetekkel, amik a Deák téren elhangzottak. De akár mit is akart, nem jött be neki. Demszky úgy búcsúzott, ahogy kellett. Szánalmasan és röhejesen. [aki kíváncsi a beszédére, az ITT elolvashatja]
A vidám kezdet után mindenki átvonult, a Deák térre, hogy a nap további részében már méltóképpen ünnepelhesse a márciusi ifjakat és olyan beszédeket is meghallgasson, aminek tényleg van mondanivalója. Vona Gábor hívó szavára tízezrek jöttek el. Ott voltunk fiatalok és idősek együtt, hogy megmutassuk mindenkinek, itt az új erő, hogy sokan vagyunk és hogy készen állunk.
Jó volt ott lenni, jó volt ott állni a zászlóerdőben. Amikor pedig felhangzott a Himnusz első sora, nem hiszem, hogy volt olyan a tömegben, aki ne érezte volna át a pillanat emelkedettségét és jelentőségét.
A szónoklatok sorát Morvai Krisztina kezdte, aki felidézte a ’48-asok 12 pontját, majd párhuzamba állította a jelenkor eseményeivel, illetve ezek mentén ismertette a Jobbik programjának idevágó részleteit. Őt Ifj. Hegedűs Lóránt, majd Szegedi Csanád követte a színpadon.
A nap legjobban várt beszédét természetesen Vona Gábor mondta el, aki kijelentette: a Jobbik nem a harmadik vagy a második helyre készül, győzni akarunk, és győzni fogunk! Utána pedig nem mellébeszélni fogunk, mint az eddigiek, hanem rendet teszünk. Lesz, aki munkát és lehetőséget kap, s lesz, aki cellát.
A nagygyűlés utolsó szónokaként Kiss Róbert Gárda-kapitány lépett az emelvényre, majd a Szózat és a Székely Himnusz eléneklése után lassan véget ért a rendezvény.
Búcsúzóul még felharsant az Adjon az Isten! köszöntés, amire a választ ezernyi torok kiáltotta az égre. Visszhangozták a falak, beleremegtek az ablakok. Ismerősök és ismeretlenek tekintete akadt össze, és nem kellett egy szót sem mondani, mégis mindenki tudta, mégis mindenki érezte:
Már csak pár hét, és eljön a mi napunk.
Az eseményekről készült videóbeszámolóink ITT láthatóak.
A nevekre kattintva a beszédek megnézhetőek: Morvai Krisztina, Ifj. Hegedűs Lóránt, Szegedi Csanád, Vona Gábor, Kiss Róbert.
A hivatalos jobbiktv.hu összefoglaló, pedig ITT érhető el.
3 kommentek:
Szeretek itt olvasgatni,jó a blog! Ha van kedved,less be hozzám,tegnap egy Izrael kémrepülő rótta hazánk egét,erről írtam.
http://lancelotbeka.ingyenblog.hu/
Adjon az Isten!
Csatlakozom az előttem szólóhoz! Nagyon jó a blog, rendszeres olvasó illetve iwiwes megosztó vagyok.
Csak így tovább.
Szebb Jövőt!
Köszi. :)
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle