Valóban gyűlöljük a gyerekeket?

Magyarország: nem gyereknek való vidék [A komment.hu cikkért kattints a linkre!]

Az idézett cikk szerzője felsorol egy csomó, valóban nem gyermekbarát történést. Eddig nagyon hasznos, hiszen ennek segítségével változtatni lehet a leírt jelenségeken. Viszont, sajnos az egekig túlzásba viszi végkövetkeztetésének alátámasztását, ami viszont nem fedi a valóságot. Mint ahogy a végkövetkeztetés sem. "Magyarország ma gyűlöli a gyerekeket." Így hangzik az írás befejező mondata. Mint tudjuk, a sajtó nem a valóságot tükrözi vissza, hanem trendeket ad olvasóinak. Ezt saját magáról is bevallja, bármelyik sajtótudományos szakkönyvben elolvashatjuk. Ezért lenne fontos, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat írjuk.

"Bár az elvárás az lenne, hogy a gyerek csendben üljön, s olyan frusztrált zombivá váljon, mint önjelölt közösségi nevelői" - igenis elvárható egy gyerektől, hogy egy ideig, vagy egy olyan helyen, ahol sokan jönnek össze, csendben és nyugodtan viselkedjen. Ettől nem fog frusztrált zombivá válni, amint a cikk szerzője állítja. Egy étterembe azért megy az ember, hogy étkezzen, nem pedig azért, hogy fogócskázó gyerekek, akiknek koruknál fogva még egyáltalán nem lenne létszükséglet étterembe járniuk, az ölébe borítsák a levest. Ezt pedig én éltem át.

És bizony ez is egy trend, egyáltalán nem magyar, hanem világviszonylatú, hogy a szülők jó része nem szól rá a gyerekére, ha neveletlenül viselkedik. Ami nagy hiba és a legpregnánsabb felkészítési mód egy későbbi aszociális felnőtti életre. Az így felnőtt emberek kutyája futkos majd - szegény - póráz nélkül az utcán, halálra ijesztve a többi járókelőt és végül egy villamos alatt holtan kikötve. Ezek a divatok kivétel nélkül nyugati irányból érkeznek, a hamisan értelmezett emberi- és szabadságjogok melléktermékeiként.

Ezzel az írással kaptunk egy trendet, amely közveszélyes és ráadásul nem is igaz: "Magyarország ma gyűlöli a gyerekeket."

Aki még nem figyelt meg alaposabban egy németajkú országot, vagy nem élt ott, az nem tudja, mi az, hogy gyerekgyűlölet! Kiderül a Grimm-összes meséiből, hogy bántak a gyerekekkel már ősidők óta. De ez a 3. birodalom idején csúcsosodott ki igazán, amikor is a Führer által favorizált Johanna Haarer hivatalos kiadványként tömegesen megjelentetett "gyermeknevelési tanácsadó"- könyveiből, amelyek fillérekért, mint kötelezően ajánlott irodalom, lettek a nép közé szórva milliós példányszámban, azt tanulták a német anyák, hogy már a legkisebb gyereket is le kell szoktatni arról, hogy a "szülein lógjon". Minél inkább el kell távolítani a felnőttek közeléből ezt az idegesítő siserehadat. Ha sír, soha nem szabad fölvenni, mert ettől elfajzott, elkényeztetett és semmirevaló lesz. A gyerekek testi érintése lehetőleg teljesen mellőzendő! Stb. És, ha valaki nem így nevelte a sokszor fölülről elrendelt kényszerházasságból született gyerekét (ami szintén nem egy megfelelő családi fészek a gyerekek szeretetéhez!), akkor bizony azt szankcionálták, kirekesztették, nyilvánosan nevetségessé tették.
Ez a helyzet nem sokat változott és csak szigorú törvényekkel tudják - vagy azzal sem - megakadályozni a legszörnyűbb kinövéseket.



Még a mai, a magyarokkal szemben oly ellenséges német nyelvű sajtóban is rendszeresen jelennek meg írások, beszámolók arról, hogy Magyarországra mennek a csodájára járni annak, hogyan kell a gyerekeket szeretni.
Hiszen a németek ma is utálják a gyerekeket. Náluk öregek diktatúrája volt mindig is és az öregek a saját jólétük, dúskálásuk érdekében felhasználták, kihasználták a gyerekeiket azok aggkoráig, mint ahogy teszik ezt a mai napig. Lehetetlenné téve számukra egy saját élet felépítését. Ugyanúgy, ahogy a zsidók is.

Ezért van a világon annyi homo-, transz, anti-, hypo-, hyper-, bi-, a- és egyéb deformáltan szexuális ember, aki nem tudja saját magát, saját nemét vállalni és ráadásul saját csapdájába esve oly módon keresi az elmaradt szeretetet, amilyen módon sose találja meg, ezért örökké elégedetlen is marad. Az elégedetlen emberről pedig tudjuk, hogy milyen... Meg azt is, hogy a legjobb prédája mindenfajta kihasználásnak, félrevezetésnek.

Szeretetmegvonással érzelmi függőséget lehet elérni. Igazi szeretet szabad és független embereket nevel. Szabad és független emberekkel szemben pedig egyetlen diktátornak sincs esélye. A szabad és független ember legfontosabb ismérve, hogy ura önmagának és a saját lelkiismerete szerint cselekszik.

Nem azért hozunk gyerekeket a világra, hogy a saját öregségünket betegesen meghosszabbító hóbortokat legyen kinek kifizetnie. De azért se, hogy teleszüljünk egy országot (milyen érzés lenne, ha anyukánk ma este közölné velünk: "édes fiam, én csak azért hoztalak téged a világra, hogy teleszüljem veled az országot"?) De ágyútölteléknek sem. Gyerekeket egyszerűen szeretetből hoz a világra az ember.

Természetesen Magyarországon is vannak kivételek és hibák, amelyeken dolgoznunk kell, de egészében véve még mindig jobban állunk a világban, mint sokan mások! És jobban, mint gondoljuk!

Az pedig, ha valaki még bátorkodik az utcán a más gyerekét nevelni a mai elegósodott világban, nem jelent mást, csak azt, hogy mi még nem veszítettük el teljesen a "köz" iránti felelősségtudatunkat. A fönt említett szállóvendégek többsége pedig bizonyára nem a magyarok soraiból kerül ki!

Nem szabad bedőlni a magyar sajtóban rendszeresen megjelenő, jóakaratúnak álcázott, hazafias köntösbe bújtatott tendenciózus magyarellenességnek!!!!