A természet ajándéka

Ma végre megkeresett egy állatvédő csoport, hogy rajtam keresztül felvehesse a kapcsolatot a Jobbik-kal.

Az állatvédők és a becsületes állattartó emberek naponta, sorozatosan vannak kitéve törvénytelenségeknek. Senki nem támogatja őket. Ráadásul a háttérben pedig több esetben kétes elemek állnak és mivel sem az állam, sem más hivatalos szerv nem támogatja az állatvédőket és lobbijuk sincs, ezért ezek egy kis pénz csurrantásával-cseppentésével próbálják meg a befolyást megszerezni az állatvédelem fölött.

De, mint láthatjuk, ezek az illetők a befolyásukat nem arra használják, hogy valami alapjában meg is változzék. Sőt! Sok ilyen adakozó potentát épp azt akarja elérni, hogy semmi ne változzék (addig lehet neki befolyása!). Nem csak az állatvédelemben, hanem az ország egész politikájában sem (a kettő pedig szorosan összefügg). Fentieket nyilvánosan ki is jelentik az ilyen háttéremberek. Azt hiszem, hogy ez mindannyiunk számára nagyon káros.

A rendőrség csak ímmel-ámmal támogatja az állatvédőket, vagy sok helyen egyáltalán nem. Noha a törvény világosan előírja, mit kellene cselekedniük. Egyetlen város képez kivételt ez alól az egész országban, ez Kecskemét.

Maguk az állatvédők eddig rendszerint távol tartották magukat a politikától. Most végre kezdenek rájönni, hogy mi is folyik a valóságban. Hogy hogyan függ össze az ő ügyük az ország jelen állapotával. Arra, hogy kik is akarják megakadályozni azt, hogy ők egyről a kettőre jussanak. Sokan közülük eddig azért nem szólaltak meg, mert annyira meg vannak félemlítve.

Tegnap megjelent egy tudósítás az újságokban arról, hogy mégsem kapott letöltendő börtönbüntetést az az ember, aki a kutyáját kidobta a hatodikról. Nap mint nap hallani, hogy sem az állatkínzókat, sem más bűnözőket nem ítélnek el rendesen és ez a legtöbb jóérzésű ember igazságérzetét rendkívül felháborítja. A macskagyilkos filmrendező is szabadlábon kóricál. Egy filmrendező pedig micsoda erkölcsi károkat okozhat, ha nincs tisztában a felelősségével!

Az állatvédők legalább olyan bátor, harcos és becsületes emberek, mint például a gárdisták. Jól ismerik és évek óta művelik ugyanazt a munkamódszert: egyszerű emberek összefogása és bátor egyéni, vagy csoportos aktivitása, sokszor életveszélyes helyzetekben, nagyon szerény anyagi alapokból, vagy anélkül. Vagyis magyarul: társadalmi munka.

Örülök, hogy megtaláltak bennünket, nagyon szurkolok érte, hogy kialakuljon egy összefogás.

Mert az világos, hogy az emberek gondja is tengernyi és az ember az első. De milyen ember válik azokból, akik már gyerekkoruk óta állatokat kínoznak, vagy folyton ezt látják maguk körül? Hogy fog akkor a jövőben kinézni a mi hazánk, ha ez így marad??? Arról nem is beszélve, hogy komoly tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy az állatkínzó gyerekek nagy része felnőtt korára erőszakos bűnözővé válik.

"Mi is az állatkínzás?
Elsősorban: bűncselekmény!

Semmiképp ne maradjunk közömbösek, hiszen a törvény is tartalmazza, hogy az az ember, aki brutalitásával vagy hanyagságával az állatnak szenvedést okoz, a társadalomra nézve is veszélyes lehet. Magyarán: aki az állatot bántalmazza, emberrel is megteheti!"

Azt is remélem, hogy a Jobbik, amely az egyetlen párt egy átfogó választási- és ezen belül környezetvédelmi programmal, felkarolja ezeket a bátor embereket. Hiszen az állatvédők a Jobbik programjának szellemében tevékenykednek már hosszú évek óta!


Búcsúzóul álljon itt egy állatmentő hitvallása:

"Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.
Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezemet a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.
Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a "gazdája" azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.
A szívem kemény és nem tud megbocsájtani ezeknek a kétlábú, emberi álarcot viselő szörnyetegeknek, akik szenvedést okoznak a Föld ártatlanjainak - legyenek azok gyermekek vagy állatok. Összetört és meggyötört állatot tartok karjaimban és azt kívánom: jusson ugyanez a sors ezeknek a szörnyetegeknek, járják meg a poklot, leláncolva víz és élelem nélkül, kegyelem nélkül.

Állatmentő vagyok. Törékeny porcelánból vagyok.
Szívem ezer apró szilánkra törik, ahogy ezt a gyenge kis teremtményt tartom, miközben ő zihálva egy utolsót sóhajt. Könnyeim bársonyos pofácskájára hullanak, ahogy búcsúcsókot lehelek rá.

Állatmentő vagyok. Kemény fából faragtak."