Az a golyó megjár

Az elmúlt hetekben több hír és elemzés [Magyar Hírlap, Heti Válasz, Kuruc.info] is megjelent a legújabb liberális oktatásügyi ámokfutásról. A beszámolók arról szóltak, hogy az OM tavaly novemberben elfogadta az Óvodai Alapprogram módosítását, amelybe állítólag bekerült egy olyan passzus is, ami szerint az óvodai foglalkozásokon az óvodapedagógusoknak kerülniük kell a nemek megkülönböztetését, azaz a gyerekre kell bízni a döntést, hogy melyik nemhez tartozónak vallja magát. Ezáltal mindenki eldöntheti, hogy hetero-, homo- vagy transzszexuálisként létesít kapcsolatokat.

Gondolom, most az elképedés mellett, sokakban felsejlik az a kívánatos kép, ahol Hiller haver éppen egy pisztollyal néz farkasszemet, mert ezért a húzásért azt hiszem, ez lenne a minimum.

De tényleg ennyire baromállatok lennének ezek? Tényleg ennyire velejéig rohadtak? Mert lehet valaki gátlástalan cionista, lehet valaki hazaáruló, de ez - ha valóban így van - azt hiszem, túlmegy minden határon.

Nem hagyott nyugodni a kérdés, ezért aztán utána néztem a dolognak.

A tények.

A kormány 2009. novemberében valóban elfogadta az 1996-os Óvodai Alapprogram módosítását, mely aztán 255/2009. (XI. 20.) számú kormányrendeletként jelent meg a Magyar Közlöny 164. számában. Végigböngészve a módosítás tartalmát és hozzáolvasva az alaprendeletet, az ominózus szövegrészlet a következőképp hangzik:

A 137/1996. (VIII. 28.) - az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló kormányrendelet idevágó része:

"Az óvodai nevelés gyermekközpontú, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik."

A 255/2009. (XI. 20.) - az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) kormányrendelet módosításában pedig ez szerepel:

"Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek meg felelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását."

Hogy most ezt ki, hogy értelmezi, az persze jó kérdés. Valóban nincs szó benne szexualitásról, vagy a betöltött nemi szerepek megmásításáról. Azonban az jól látszik, hogy majd rengeteg fog múlni a pedagógusokon, hogy ők milyen módon használják fel ezt a fajta útmutatást.

És az igazi bajok azt hiszem, majd itt kezdődnek. Mert mi biztosíték arra, hogy minden gyerek majd jó kezekbe kerül? És legfőképp mi a biztosíték arra, hogy ezt a módosítást majd nem követi előbb-utóbb egy újabb, ami már jóval egyértelműbb állásfoglalást határoz majd meg?

Azok, akiknek már több tapasztalatuk van e téren, már kongatják a vészharangot, mert ez a fajta szemlélet, amit szaknyelven Gender Mainstreaming neveznek, és aminek most az első adagját itthon is becsempészték a hétköznapokba, tőlünk nyugatra már óriási károkat okoz.

De mi az a Gender Mainstreaming?

A gender egy új ideológia, aminek a követői az ENSZ által rendezett 1995-ös pekingi női világkonferencián léptek a nyilvánosságra. A konferencia záródokumentumában vezették be hivatalosan a „gender mainstreaming" kifejezést; vagyis a „társadalmi nem" fő irányként való érvényesítését. A gender mainstreaming, mint a nők, a melegek, a biszexuálisok és a transzszexuálisok elismeréséért, egyenrangúságáért, valamint a kérdés hirdetéséért folytatott „fő-áramlat" jelenik meg.

Ennek megfelelően a csúcstalálkozó dokumentumából többségében kiiktatták azokat a kifejezéseket, hogy apa, anya, feleség, férj, mert ezek túlhaladott, konzervatív nézeteket sugallnak. A „nem" (sex) fogalmát (amely a természetes kétneműséget fejezi ki) pedig kicserélték a gender fogalomra, amely semmilyen nemhez nem kötődik, és tetszés szerint megváltoztatható.

Követői szerint már a bölcsődékben kell kezdeni a gender-ideológia szerinti nevelést. Nem ajánlja a rózsaszín-kék megkülönböztetést, a lányos és a fiús jellegek hangsúlyozását. Elveti a nő és férfi szerep tudatos tanítását, a különbözőségekből adódó szépséget. Nekik férfias nők és nőies férfiak kellenek, akiknek szexuális orientációja a divattal befolyásolható. Nem tűri a házassági hűséget, szerinte joga van bárkinek bármikor váltani. A válás procedúráját meg akarja szüntetni, más kapcsolatokat a házasság szintjére kíván emelni. Lenézi a vallást, egyszerűen nem vesz tudomást más értékekről, mert a sajátját tekinti mindenek fölöttinek.

A gender ideológia szerint az ember valamiféle semleges lénynek születik, akinek alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. Az utódok létrehozatalának pedig, szerintük nem egyetlen útja a hagyományos házasság.

A gender-ideológia így eljut a nemek, sőt a család tagadásáig. Pontosabban: szerintük a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és női nem, illetve a házasság és család megszüntetése. E modell érthetőbb, ha ismerjük a marxi felfogást: Marx és Engels is kijelentették, hogy az emberiség-, illetve a nő elnyomásának központi helye a család. A teljes egyenlőség elérése, szerintük is a család megsemmisítése által, és kommunák létrehozásával volna elérhető.

A gender-ideológia képviselői tudatában vannak, hogy az imént idézett megfogalmazások a mai felnőtt generáció nagyobb részében ellenszenvet szülnének. Ezért először a nők és a homoszexuálisok egyenjogúsításáról beszélnek. A homoszexualitásnak, mint önálló nemi valóságnak elfogadtatása a legfontosabb törekvéseik egyike, mert így beigazolódnék, hogy nemcsak két nem létezik, hanem legalább három. A távlati cél azonban ennél is több: a nemek teljes átstrukturálása.

Az ideológia terjedése és terjesztése elképesztő méreteket ölt. 2006. január 11-én az Európai Parlament elfogadta a homofóbiáról szóló határozatot. Ez arra szólít fel, hogy Európa országaiban legyen büntetendő cselekmény, ha valaki félelemmel, idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről, mert ez a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez és az antiszemitizmushoz hasonló magatartás. Azon személyek számára pedig, akik nem értenek egyet a nemek átstrukturálásával, meg is alkották a megbélyegző neveket: ők a homofóbok, a homofóbia képviselői, vagy heteroszexisták.

2008. február 13-án az EU útmutatót adott munkatársainak hogy ne használjanak nemekre utaló kifejezést (pl. nem mondják azt, hogy tanárnő vagy tanár, helyette mondják azt, hogy „tanerő", nehogy sértő legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak sem nőnek nem érzik magukat.)

2008. szeptember 3-án az Európai Parlament döntést hozott, hogy a tankönyvekből, számítógépes játékokból, marketingből, plakátokról száműzni kell a sztereotip férfi és női magatartásformák megjelenítését. Tehát ne a nő varrjon, vagy főzzön a képen, hanem a férfi, ne a férfi vezesse a motort, hanem nő. Támogatták továbbá, hogy egyre több formában (iskolai oktatásban, filmekben, írásokban, törvényekben) jelenjék meg a homoszexualitás, mint normális alternatíva.

Több országban pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Spanyolországban valamely kötelező iskolai tárgy (pl. etika) részévé tették a gender mainstreaming elméletet. Spanyolországban a tananyagban az áll, hogy a házasság nem tételezi fel a nemek különbözőségét. Angliában egyes elemi iskolákban megtiltották, hogy használják az apa vagy anya szavakat, mert ez diszkriminatív. Anglia, Bécs és Bajorország egyes óvodáiban is megszüntették a lányos, illetve fiús játékokat, illetve bevezették, hogy a fiúkat lányos, a lányokat fiús játékokra tanítsák, hogy így a nemi identitásukat kiegyensúlyozottá tegyék.

Nagy-Britanniában a gyermekek szexuális nevelését összehangoló brit szervezet (Sex Education Forum) erőteljesen szorgalmazza a 11 éven felüliek számára felállított iskolai szextanácsadó központok további terjesztését. Jelenleg a brit középiskolák harmadában már diszkrét abortusz-tanácsadás is elérhető a diákok számára. A Connexions nevű kormányzati ifjúsági tanácsadói szolgálat pedig olyan segélyvonalakat és szervezeteket reklámoz, ahol a tanácsadók a felnőtt paciensekre is vonatkozó titoktartás mellett dolgoznak, vagyis kiskorúak esetében a szülők tudta nélkül biztosítanak hozzáférést különböző terhességmegszakítási módszerekhez, köztük az abortuszhoz is.

Németországban is előrehaladott a folyamat. Berlin, München, Hamburg városokban pl. tanácsadó füzetet adtak ki középiskolás pedagógusok számára leszbikus és meleg életformák átadásának módjáról: hogy miként lehet ezeket vonzóvá tenni biológia, etika, történelem, társadalmi ismeretet vagy akár nyelvi órákon.

A következő hírt először magam sem akartam elhinni, de több helyütt utánanéztem a dolognak és sehol sem cáfolták, hogy ne így lenne. Szóval, akkor jöjjön a legmegdöbbentőbb.

A Német Családügyi Minisztérium alá rendelt Egészségügyi Felvilágosító Központ kiadott egy brossurát 1-3 és 4-6 éves gyermekek szülei számára 650.000 ingyenes példányban, országos terjesztés céljával.

Az 1-3 éveseknek írott elemzi, milyen jelentős a kisgyermekek számára a simogatás, és felszólítja a szülőket, hogy rendszeresen simogassák, csókolgassák gyermekeik nemi szerveit. Nyúljanak bele a lányok hüvelyébe és simogassák azt, s így irányítsák őket a gyönyörszerzés ilyen formái felé.

A nagyobbaknak íródott könyvecske sok egyéb hasonló ötlet között kijelenti, hogy jó, ha a gyermek már kisgyermekkorban megtanulja az önkielégítést, valamint ha megtanulja azt, hogy a szülők nem csak a heteroszexuális kapcsolatot tartják normálisnak. A témával szinkronban jelentek meg játékos és énekes füzetek is gyermekek számára, amelyek segítséget nyújtanak, hogy a nemi testrészekről énekelhessenek a gyermekek.

Aki először hall a gender témáról, azt mondja: elképzelhetetlen, hogy ennyire alapjaiban meg lehessen támadni az embert, a családot, a társadalmat. Én is így voltam ezzel, de ahogy egyre mélyebbre ástam magam a témában egyre megdöbbentőbb dolgok derültek ki számomra és egyre jobban tudatosult, hogy ez nem csak simán egy idióta ideológia, hanem ez a degenerált valóság, amit, ha nem figyelünk oda, a nagy eurokonform jogharmonizáció keretében, simán becsempésznek a hétköznapjainkba.

Úgyhogy az a golyó, Hillernek simán megjár.