Gyurcsány még Putyinnal vacsorázgat harsogja a hazai a baloldali média, annak kapcsán, hogy Elqrót magánlátogatáson fogadta az orosz kormányfő. Mielőtt bármit is mondanánk az ügyről, vegyük észre, hogy már a cikk címe önmagában csúsztatás. A -gat, -get képző, gyakoriságot jelez, amiről itt szó sincs. Egy alkalommal nem lehet gatni-getni, de ez egyátalán nem zavarja a Népszabadság szerkesztőit. Fő, hogy a maradék 10% elhiggye, az ő Gyurcsányuk még mindig akkora csákó, hogy ha kedve szottyan csak úgy át-átugrik Vlagyimirékhez dumálni.
Tipikus szocialista újságírás.
Na, de térjünk vissza a hírre.
Fletó, alig három nappal azután, hogy Putyin találkozott Orbán Viktorral Szentpéterváron, hirtelen Klárástul Moszkvába utazik, hogy együtt vacsorázzon a Putyin családdal. Persze megy a vakítás, hogy ez csak egy régi meghívás apropóján létrejött baráti látogatás volt, és csak a családról, meg a gyerekekről esett szó.
De mégis, ki hiszi ezt el?
Gyurcsány látogatása nyilván nem véletlenül lett az Orbán-látogatás utánra igazítva. Valami történik a háttérben, mert hogy nem a közös moszkvai karácsony megszervezése volt a téma, az biztos.
A lapokba mi halandók, persze sohasem fogunk belelátni, de azért gondolkodni nem árt néha. Bármi is van készülőben, egyet kijelenthetünk, nincs ingyen ebéd, azaz vacsora. Nem kell ahhoz észkombájnak lenni, hogy kitaláljuk, Putyin biztosan nem azért fogadta Gyurcsányt, mert annyira ráér és éppen nem volt más vacsorapartnere, hanem azért, mert tervei vannak vele. Szerintem az sem kérdés, hogy ennek - mint egyébként mindig -, majd most is mi fogjuk megfizetni az árát. A kérdés csak az, hogy mikor és legfőképp, hogy mennyit.
Abban sem tévedünk azt gon
dolom nagyot, ha a dolgok hátterében az energia ügyeket sejtjük. Úgy meg pláne nem, ha visszatekintünk a Gyurcsány lemondását követő Kommerszant című orosz lap cikkére, amely annak idején nem is a lemondás tényét tette meg főcímként, hanem azt az általa evidenciaként kezelt kijelentést, miszerint „Miniszterelnöki széket vesztett a Gazprom."
Mert ne feledjük, amikor kiderült, hogy az MSZP megyei elnökei menesztették Gyurcsányt, az OMV eladta a Molban meglévő 21,2 százalékos részesedését a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Surgutneftegaznak, amelyről bennfentesek azt tartják, jelentős részben Putyin fennhatósága alatt áll.
Mindez csak azért érdekes, mert Mol-nak hatalmas méretű gáztárolói vannak. A gáztároló alatt nem feltétlenül mesterséges tartályokat kell érteni, hisz az bevett gyakorlat, hogy a kimerült, természetes gázmezőket újra lehet tölteni. Ilyenekkel pedig a Mol szép számmal rendelkezik.
Az orosz tanulmányok szerint kb. 10 milliárd köbméter szivattyúzható be a magyar földbe, míg a hazai felmérések csak annyit állítanak: 1-2 milliárd köbméter gáz biztosan elfér. A lényeg azonban mindkét kalkuláció esetében ugyanaz. Azaz a csurig töltött magyar tárolók segítségével a Gazprom akkor is eleget tehetne hónapokig az európai rendeléseknek, ha kirobban egy újabb gázháború.
Hogy jutalmul Elqró beül-e valamelyik Gazprom cég igazgatóságába, az hamarosan kiderül. Mindenesetre a megbeszélés az ő szempontjából jól sikerülhetett, mert a találkozó után arra a kérdésre, hogy beszéltek-e a pár nappal korábbi Orbán-Putyin találkozóról az őszödi böszme magabiztosan, a szokásos hányingerkeltő stílusában csak annyit válaszolt: Orbán elnök úrnak az a jobb, és részemről az az elegánsabb, ha ezt most nem kommentálom.
Azonban eltekintve a két okostojás szardobálásától, azért az kijelenthető, hogy nem mindennapi dolog, hogy három nap leforgása alatt a világ egyik vezető hatalma tárgyal a jelenlegit dróton rángató és a jövőbeni magyarországi miniszterelnökkel. Azt pedig külön érdekes, hogy ezekben a napokban zajlik Moszkvában, az Európai Zsidó Kongresszus is, ahol a résztvevők közép-kelet-európai zsidóság helyzetét vitatják meg. Akár van összefüggés az események között, akár nincs, a dolog mindenesetre elgondolkodtató.
Mindentől függetlenül, itthon a baloldali média persze hozsannákat zeng arról, hogy Fletó látogatása mekkora diplomáciai siker, és hogy a szocik nemzetközi megítélése menyire jó. Azt azonban valahogy egyik sem teszi hozzá, hogy vajon miért.
Tegyük már a fel akkor mi a kérdést.
Volt olyan cionista kérés, aminek nem hajoltak meg? Van olyan dolog, amit alkudozás nélkül ne teljesítettek volna? Volt olyan egyszer is, hogy a globalista érdekek helyett a nemzeti érdekeket helyezték volna előtérbe?
Lefeküdni mindenkinek, fillérekért elherdálni egy országot nem kétséges, hogy tetszik azoknak, akik ennek a haszonélvezői, akiket ez pozitívan érint. De más farkával verni a csalánt, azért valljuk meg, nem túl korrekt dolog, legfőképp akkor nem, ha az éppen a miénk.
Egy tisztességes országban az ilyet nem jó nemzetközi megítélésnek nevezik, hanem hazaárulásnak.
Tipikus szocialista újságírás.
Na, de térjünk vissza a hírre.
Fletó, alig három nappal azután, hogy Putyin találkozott Orbán Viktorral Szentpéterváron, hirtelen Klárástul Moszkvába utazik, hogy együtt vacsorázzon a Putyin családdal. Persze megy a vakítás, hogy ez csak egy régi meghívás apropóján létrejött baráti látogatás volt, és csak a családról, meg a gyerekekről esett szó.
De mégis, ki hiszi ezt el?
Gyurcsány látogatása nyilván nem véletlenül lett az Orbán-látogatás utánra igazítva. Valami történik a háttérben, mert hogy nem a közös moszkvai karácsony megszervezése volt a téma, az biztos.
A lapokba mi halandók, persze sohasem fogunk belelátni, de azért gondolkodni nem árt néha. Bármi is van készülőben, egyet kijelenthetünk, nincs ingyen ebéd, azaz vacsora. Nem kell ahhoz észkombájnak lenni, hogy kitaláljuk, Putyin biztosan nem azért fogadta Gyurcsányt, mert annyira ráér és éppen nem volt más vacsorapartnere, hanem azért, mert tervei vannak vele. Szerintem az sem kérdés, hogy ennek - mint egyébként mindig -, majd most is mi fogjuk megfizetni az árát. A kérdés csak az, hogy mikor és legfőképp, hogy mennyit.
Abban sem tévedünk azt gon
dolom nagyot, ha a dolgok hátterében az energia ügyeket sejtjük. Úgy meg pláne nem, ha visszatekintünk a Gyurcsány lemondását követő Kommerszant című orosz lap cikkére, amely annak idején nem is a lemondás tényét tette meg főcímként, hanem azt az általa evidenciaként kezelt kijelentést, miszerint „Miniszterelnöki széket vesztett a Gazprom." Mert ne feledjük, amikor kiderült, hogy az MSZP megyei elnökei menesztették Gyurcsányt, az OMV eladta a Molban meglévő 21,2 százalékos részesedését a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Surgutneftegaznak, amelyről bennfentesek azt tartják, jelentős részben Putyin fennhatósága alatt áll.
Mindez csak azért érdekes, mert Mol-nak hatalmas méretű gáztárolói vannak. A gáztároló alatt nem feltétlenül mesterséges tartályokat kell érteni, hisz az bevett gyakorlat, hogy a kimerült, természetes gázmezőket újra lehet tölteni. Ilyenekkel pedig a Mol szép számmal rendelkezik.
Az orosz tanulmányok szerint kb. 10 milliárd köbméter szivattyúzható be a magyar földbe, míg a hazai felmérések csak annyit állítanak: 1-2 milliárd köbméter gáz biztosan elfér. A lényeg azonban mindkét kalkuláció esetében ugyanaz. Azaz a csurig töltött magyar tárolók segítségével a Gazprom akkor is eleget tehetne hónapokig az európai rendeléseknek, ha kirobban egy újabb gázháború.
Hogy jutalmul Elqró beül-e valamelyik Gazprom cég igazgatóságába, az hamarosan kiderül. Mindenesetre a megbeszélés az ő szempontjából jól sikerülhetett, mert a találkozó után arra a kérdésre, hogy beszéltek-e a pár nappal korábbi Orbán-Putyin találkozóról az őszödi böszme magabiztosan, a szokásos hányingerkeltő stílusában csak annyit válaszolt: Orbán elnök úrnak az a jobb, és részemről az az elegánsabb, ha ezt most nem kommentálom.
Azonban eltekintve a két okostojás szardobálásától, azért az kijelenthető, hogy nem mindennapi dolog, hogy három nap leforgása alatt a világ egyik vezető hatalma tárgyal a jelenlegit dróton rángató és a jövőbeni magyarországi miniszterelnökkel. Azt pedig külön érdekes, hogy ezekben a napokban zajlik Moszkvában, az Európai Zsidó Kongresszus is, ahol a résztvevők közép-kelet-európai zsidóság helyzetét vitatják meg. Akár van összefüggés az események között, akár nincs, a dolog mindenesetre elgondolkodtató.
Mindentől függetlenül, itthon a baloldali média persze hozsannákat zeng arról, hogy Fletó látogatása mekkora diplomáciai siker, és hogy a szocik nemzetközi megítélése menyire jó. Azt azonban valahogy egyik sem teszi hozzá, hogy vajon miért.
Tegyük már a fel akkor mi a kérdést.
Volt olyan cionista kérés, aminek nem hajoltak meg? Van olyan dolog, amit alkudozás nélkül ne teljesítettek volna? Volt olyan egyszer is, hogy a globalista érdekek helyett a nemzeti érdekeket helyezték volna előtérbe?
Lefeküdni mindenkinek, fillérekért elherdálni egy országot nem kétséges, hogy tetszik azoknak, akik ennek a haszonélvezői, akiket ez pozitívan érint. De más farkával verni a csalánt, azért valljuk meg, nem túl korrekt dolog, legfőképp akkor nem, ha az éppen a miénk.
Egy tisztességes országban az ilyet nem jó nemzetközi megítélésnek nevezik, hanem hazaárulásnak.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle