Pénteken tartották az elvtársak a Párt választmányának kétszázadik ülését, mármint azt a kétszázadikat, amit ezen, a legutolsó nevükön ültek végig. Mert hát azért ne feledjük, a Párt, leánykori nevén a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24.-én Kun Béla vezetésével alakult meg.
A jogfolytonosságot tartva 1944. októberében Rákosiék leheltek újra életet belé és nevezték immár el Magyar Kommunista Pártnak. Csakhogy lássuk az erkölcsi folytonosságot is, Rákosiék annak idején úgy tudtak hatalomra kerülni, hogy elcsalták a ’47-es választásokat.
Ezt a voksolást hívják kékcédulás választásnak, melynek az volt a lényege, hogy aki a választás napján nem tartózkodott a lakóhelyén, az a választási bizottságtól elkért kék színű névjegyzék-kivonat segítségével bárhol szavazhatott az országban. Az MKP vezetése, felhasználva a Belügyminisztériumot és a Gazdasági Főtanács forrásait, nagyszámú hamis cédulát nyomtatott ki, majd ezeket kiképzett aktivisták segítségével – egy ember általában 10-20 szavazatot adott le – fel is használta a választások napján.
Miután az elvtársak leszalámizták a többi még működő politikai szervezetet, egyesítették a Magyar Kommunista Pártot és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, melynek révén 1948. június 12-én megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, melyben a tényleges hatalom továbbra is Rákosi Mátyás kezében összpontosult.
Mintegy nyolc évnyi pusztítás után, kitört az ’56-os forradalom mely a MDP további létére is kihatott. A forradalom leverését követően a szovjet vezetés Kádár Jánost bízta meg az ország irányításával, aki immár a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elnökeként folytatta tovább a pusztítást.
El kellett telnie újabb harminchárom évnek, hogy a történelem a Párt nevében újabb módosítást kényszerítsen ki. A rendszerváltásnak hazudott években az elvtársak újabb névváltást eszközöltek és 1989. október 7.-étől Magyar szocialista Pártnak hívják magukat.
Egy párt, egy szellemiség, kilencvenegy év és öt fajta pártelnevezés. Kun, Rákosi, Kádár, Horn és Gyurcsány. Öt név, öt sötét korszak Magyarország újkori történetében. De még mindig itt vannak. Még mindig azt hiszik, hogy csak ők képesek megváltását hozni ennek az országnak, és még mindig vannak néhány ezren, akik ezt el is hiszik nekik.
Pedig a Párt ma is ugyanaz a reménytelenül üres, értékek nélküli, önmagát meghatározni képtelen gyülekezet, ami mindig is volt. Egyedül csak a stratégia van meg, ez pedig a széles néptömegek nyomorban tartása, a társadalmi szervezetek, közösségek, és a családok szétbomlasztása. Na és persze a cél, a társadalom szürke, kiválóan manipulálható buta tömeggé alakítása. Így könnyen és olcsón meg lehet nyerni a választásokat néhány hazug ígérettel, így mindig ott lehet maradni a húsosfazék közelében, így mindig könnyedén lehet élősködni a többségen.
És a Párt ünnepel. Most éppen a kétszázadiknak hazudott ülést, ahol újra előszedik Kádár és a többi gazember méltó követőjét Gyurcsányt, aki jön, aki újra észt oszt. Aki közli, hogy csak a baloldalnak van és lehet igaza, és az igaz nem attól függ, hogy a többség hiszi-e azt, vagy sem. Szabad köztársaságot szeretnék, sok-sok szocializmussal - fejtegeti aztán tovább.
Végül még hozzáteszi, hogy az országot mind gazdasági, mind morális értelemben tönkretenni, a jövő nemzedékek jövőjét felélni semmiképpen nem bűn, legfeljebb hiba.
És a hallgatóság, a választmány tapsol.
Vastaps.
Ennél már nincs lejjebb.
A jogfolytonosságot tartva 1944. októberében Rákosiék leheltek újra életet belé és nevezték immár el Magyar Kommunista Pártnak. Csakhogy lássuk az erkölcsi folytonosságot is, Rákosiék annak idején úgy tudtak hatalomra kerülni, hogy elcsalták a ’47-es választásokat.
Ezt a voksolást hívják kékcédulás választásnak, melynek az volt a lényege, hogy aki a választás napján nem tartózkodott a lakóhelyén, az a választási bizottságtól elkért kék színű névjegyzék-kivonat segítségével bárhol szavazhatott az országban. Az MKP vezetése, felhasználva a Belügyminisztériumot és a Gazdasági Főtanács forrásait, nagyszámú hamis cédulát nyomtatott ki, majd ezeket kiképzett aktivisták segítségével – egy ember általában 10-20 szavazatot adott le – fel is használta a választások napján.
Miután az elvtársak leszalámizták a többi még működő politikai szervezetet, egyesítették a Magyar Kommunista Pártot és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, melynek révén 1948. június 12-én megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, melyben a tényleges hatalom továbbra is Rákosi Mátyás kezében összpontosult.
Mintegy nyolc évnyi pusztítás után, kitört az ’56-os forradalom mely a MDP további létére is kihatott. A forradalom leverését követően a szovjet vezetés Kádár Jánost bízta meg az ország irányításával, aki immár a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elnökeként folytatta tovább a pusztítást.
El kellett telnie újabb harminchárom évnek, hogy a történelem a Párt nevében újabb módosítást kényszerítsen ki. A rendszerváltásnak hazudott években az elvtársak újabb névváltást eszközöltek és 1989. október 7.-étől Magyar szocialista Pártnak hívják magukat.
Egy párt, egy szellemiség, kilencvenegy év és öt fajta pártelnevezés. Kun, Rákosi, Kádár, Horn és Gyurcsány. Öt név, öt sötét korszak Magyarország újkori történetében. De még mindig itt vannak. Még mindig azt hiszik, hogy csak ők képesek megváltását hozni ennek az országnak, és még mindig vannak néhány ezren, akik ezt el is hiszik nekik.
Pedig a Párt ma is ugyanaz a reménytelenül üres, értékek nélküli, önmagát meghatározni képtelen gyülekezet, ami mindig is volt. Egyedül csak a stratégia van meg, ez pedig a széles néptömegek nyomorban tartása, a társadalmi szervezetek, közösségek, és a családok szétbomlasztása. Na és persze a cél, a társadalom szürke, kiválóan manipulálható buta tömeggé alakítása. Így könnyen és olcsón meg lehet nyerni a választásokat néhány hazug ígérettel, így mindig ott lehet maradni a húsosfazék közelében, így mindig könnyedén lehet élősködni a többségen.
És a Párt ünnepel. Most éppen a kétszázadiknak hazudott ülést, ahol újra előszedik Kádár és a többi gazember méltó követőjét Gyurcsányt, aki jön, aki újra észt oszt. Aki közli, hogy csak a baloldalnak van és lehet igaza, és az igaz nem attól függ, hogy a többség hiszi-e azt, vagy sem. Szabad köztársaságot szeretnék, sok-sok szocializmussal - fejtegeti aztán tovább.
Végül még hozzáteszi, hogy az országot mind gazdasági, mind morális értelemben tönkretenni, a jövő nemzedékek jövőjét felélni semmiképpen nem bűn, legfeljebb hiba.
És a hallgatóság, a választmány tapsol.
Vastaps.
Ennél már nincs lejjebb.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle