Ideges volt

Gondolom, mindenki emlékszik még arra a néhány héttel ezelőtti pesterzsébeti esetre, ahol fényes nappal, két cigány bántalmazott egy 53 éves férfit. Tudjátok ez volt az az eset, amikor a későbbi áldozat megvédte a bolt eladóját, és a már korábban a segítségére siető egyik vevőt a retkek kötözködésétől.

Nem tett mást, csak szólt a cigányoknak, hogy fejezzék be a verekedést. A válasz brutális volt és kegyetlen. A két cigány a bolt előtt nekiesett a férfinak és halálra rugdosták. Az eszméletét vesztett áldozatról a kiérkező mentők már csak azt tudták megállapítani, hogy az agya bevérzett és az alapvető funkciókat sem tudja ellátni. A sérülések oly súlyosak voltak, hogy a férfi másnap hajnalban belehalt az elszenvedett sérülésekbe.

A rendőrségi vizsgálatok kiderítették, hogy esélye sem volt. A rohadékok csak a fejét rúgták, és a több mint húsz rúgás végzetesnek bizonyult. A rendőrség cirka három héttel később, a múlt héten elfogta a tetteseket. A fő retek, Sztojka Csaba beismerő vallomást tett, társát pedig tanúként hallgatta ki a rendőrség. Sztojka a kihallgatáson azt mondta, hogy azért támadt neki a férfinak a boltban, mert ideges volt.

Azért ilyenkor elgondolkodik az ember. Vajon mi miatt lehetett ideges?

Félt, hogy elkésik a munkahelyéről? Esetleg azért aggódott, hogy nem ér oda az iskolába a gyerekért? Vagy nem akarta megváratni a társait, akikkel mentek volna megművelni a földeket? Talán feljebb ment a vérnyomása, mert éppen izgult a másnapi főiskolai felvételi miatt? Talán nem tudta biztosan, hogy az ő munkavállalói járulékait időben elutalta-e a könyvelő?

Nem. Nem ezek okozták az idegességét. Sztojka, azért került aznap zaklatott állapotba, mert a boltban véletlenül nem olyan bort vett, amilyet szeretett volna. Ezért visszament reklamálni, de az eladó nem akarta kicserélni a palackot.

Ezért kellett meghalni egy ártatlan embernek. Egy embernek, akinek volt bátorsága szólni, akinek volt bátorsága segíteni egy másikon, akit a mocskok zaklattak. Mára eljutottunk odáig, hogy ezt is meg lehet tenni. Hogy egy mocsadék félrészegen úgy gondolhatja, hogy halálra verhet egy embert, csak azért, mert az olyat szólt, ami neki nem tetszett.

De itt még nincs vége a rémálomnak. A legszomorúbb az egészben az, hogy ezek után még Sztojka úgy érzi, hogy ez, mármint az idegesség enyhítő körülmény. Aztán kijelenti, hogy nem is ő támadott, hanem a későbbi áldozat ütött először, meg hogy csak egyszer rúgtak bele. És az egész igazából csak egy szerencsétlen véletlen.

És mi tudjuk, hogy ezzel el is fog érni valamit, hogy pontosan tudja, hogy mit beszél. Tudjuk, hogy van alapja, hogy ezeket a szavakat ki meri mondani. Tudjuk, hogy ezek majd tényleg enyhítő körülmények lesznek.

Közben pedig csak nézünk. Csak kapkodjuk a fejünket, és nem akarjuk elhinni, hogy ez meg tudott, pontosabban meg tud történni. Hogy ez már nem csak egy távolban megesett elrettentő történet, hanem a hétköznapok valósága.

Az elmúlt években a nagy liberált politikusok elhitették a cigányokkal, hogy nekik mindent lehet, hogy a tetteik mindig enyhébb elbírálás alá esnek majd, mint bárki másé ebben az országban. Most pedig mélyen hallgatnak. Ilyenkor nincs nyávogás, nincs rasszistázás. Vállhúzogatás van, egyedi eset, meg a körülmények tisztázása.

És csend. Sunyi, időhúzós hallgatás, amiről azt gondolják, hogy a végén majd szép lassan elfelejti mindenki az egészet. De talán most tévednek, és ez már nem az a csend.

Ez talán már vihar előtti csend.

És hamarosan kurv@ nagy vihar lesz.