Három év, egészen pontosan 1096 nap telt azóta, hogy az Elqró beszéde miatt tüntető tömegeket Toroczkai Laci a Kossuth térről, a tévészékház elé vezette. Akkor, azon a napon elkezdődött valami. Ugyan nem pontosan az, amire akkor éjjel szinte mindenki számított, nem az, amit akkor ott a Szabadság téren oly sokan reméltek. Hisz másnap nem tört ki nyílt forradalom, és az utcai harcok sem terjedtek tovább. Másnap Magyarország ugyanúgy ébredt, mint ahogy előtte bármelyik napon.
A felszín alatt azonban minden megváltozott. Hirtelen kiderült, hogy a király meztelen, hogy a többség által elhitt rendszerváltozás, csupán csak egy álarc a régi politikai elit arca előtt. Hirtelen mindenki szembesült vele, hogy átverték, hogy azok ott fent, itt lent, mindenkit hülyének néznek, hogy a politikai beszédek nem érnek többet egy idétlen mosóporreklámnál.
Hirtelen sokaknak kinyílt a szeme, hirtelen sokan lettek azok, akik kicsit beleláttak a nagyok lapjaiba. Azonban valahogy senki nem tudta, hogy mit kéne kezdeni ezzel. A tömegek kimondva, kimondatlanul vártak valamire, vagy valakire, aki megmondja, hogy akkor most merre menjünk tovább. Sokan OV-ban látták volna azt a valakit, de ő nem mert, vagy egyszerűen nem akart odaállni.
Azóta egyre többek számára vált és válik nyilvánvalóvá, hogy a parlamentben ugyan több néven, de egyetlen párt ül, amelyiknek az egyik fele nem tud, a másik meg nem akar kormányozni. Folyamatosan megy az Úgycsinálunkmintha című előadás. Látszatkormány, látszatellenzék. Közben pedig ellopják a jövőnket és a lehetőségeinket.
Három év baromi hosszú idő. Akkoriban talán egyikünk sem gondolta volna, hogy ez a kormány kihúzza idáig, hogy mind gazdaságilag, mind morálisan még az akkori állapotokhoz képest is lehet mélyebbre süllyedni. Ma már tudjuk, ma már ki lehet mondani. Lehetett.
Az azóta eltelt hónapok bebizonyították, hogy ma Magyarországon demokratúra folyik, hogy a kiváltságosoknak mindent lehet, hogy a demokrácia csak azokra érvényes, akik a körön belül vannak. Ma már a többség tisztában van vele, hogy a politikai hatalom ugyanazok kezében maradt, akik 1990 előtt is birtokolták azt.
Mára eljutottunk odáig, hogy a tiltakozók, a szavukat felemelők ellen alkalmazott módszerek is erősen hasonlítanak a kilencvenes évek előttiekhez. Ma koholt és igaztalan vádakkal ítélnek el olyanokat, aki szót mernek emelni, akik ki merik mondani, hogy a működő rendszert meg kell változtatni. A ma Magyarországán az igazi bűnözők bitorolják a hatalmat, ma még ők döntenek mindannyiunk sorsáról.
De most már lassan nincs tovább, lassan a játék kezd a végére érni. És az igazság, talán majd végül ismét győzedelmeskedik.
Mostanában gyakran eszembe jutnak azok a mondatok, amiket a Tanpai Rinpoce, a nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője mondott, még 2007-ben, az akkori magyarországi látogatása idején.
A Föld most vajúdik, és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.
A felszín alatt azonban minden megváltozott. Hirtelen kiderült, hogy a király meztelen, hogy a többség által elhitt rendszerváltozás, csupán csak egy álarc a régi politikai elit arca előtt. Hirtelen mindenki szembesült vele, hogy átverték, hogy azok ott fent, itt lent, mindenkit hülyének néznek, hogy a politikai beszédek nem érnek többet egy idétlen mosóporreklámnál.
Hirtelen sokaknak kinyílt a szeme, hirtelen sokan lettek azok, akik kicsit beleláttak a nagyok lapjaiba. Azonban valahogy senki nem tudta, hogy mit kéne kezdeni ezzel. A tömegek kimondva, kimondatlanul vártak valamire, vagy valakire, aki megmondja, hogy akkor most merre menjünk tovább. Sokan OV-ban látták volna azt a valakit, de ő nem mert, vagy egyszerűen nem akart odaállni.
Azóta egyre többek számára vált és válik nyilvánvalóvá, hogy a parlamentben ugyan több néven, de egyetlen párt ül, amelyiknek az egyik fele nem tud, a másik meg nem akar kormányozni. Folyamatosan megy az Úgycsinálunkmintha című előadás. Látszatkormány, látszatellenzék. Közben pedig ellopják a jövőnket és a lehetőségeinket.
Három év baromi hosszú idő. Akkoriban talán egyikünk sem gondolta volna, hogy ez a kormány kihúzza idáig, hogy mind gazdaságilag, mind morálisan még az akkori állapotokhoz képest is lehet mélyebbre süllyedni. Ma már tudjuk, ma már ki lehet mondani. Lehetett.
Az azóta eltelt hónapok bebizonyították, hogy ma Magyarországon demokratúra folyik, hogy a kiváltságosoknak mindent lehet, hogy a demokrácia csak azokra érvényes, akik a körön belül vannak. Ma már a többség tisztában van vele, hogy a politikai hatalom ugyanazok kezében maradt, akik 1990 előtt is birtokolták azt.
Mára eljutottunk odáig, hogy a tiltakozók, a szavukat felemelők ellen alkalmazott módszerek is erősen hasonlítanak a kilencvenes évek előttiekhez. Ma koholt és igaztalan vádakkal ítélnek el olyanokat, aki szót mernek emelni, akik ki merik mondani, hogy a működő rendszert meg kell változtatni. A ma Magyarországán az igazi bűnözők bitorolják a hatalmat, ma még ők döntenek mindannyiunk sorsáról.
De most már lassan nincs tovább, lassan a játék kezd a végére érni. És az igazság, talán majd végül ismét győzedelmeskedik.
Mostanában gyakran eszembe jutnak azok a mondatok, amiket a Tanpai Rinpoce, a nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője mondott, még 2007-ben, az akkori magyarországi látogatása idején.
Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A Föld most vajúdik, és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.Ne feledjük ezeket a gondolatokat.
A Föld most vajúdik, és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle