Gordon és a kitüntetések

Forró augusztusi nap volt. Gordon állt az ablaknál és elbambulva nézte a Kossuth tér kopott aszfaltját. Kint a téren a levegő tapottatnyit sem mozdult, de a japán turistacsoport a tűző napon, azért szorgalmasan fotózta az épületet.

Gordonnak a rövidesen kezdődő tárgyalás járt fejében. Vajon kiket fognak a 20-i kitüntetésekre javasolni?- tette fel a kérdést magának. Végül is nekem tök mindegy. Felőlem azt tüntetgetnek ki, akit akarnak. Igazából leszarom. Majd úgy csinálom, hogy azt érezzék, hogy jönnek nekem egyel, amiért elfogadom a jelöltjeiket. Aztán majd gyorsan be is váltom a tartozásukat. Ezt a sukorói ügyet a lehető legjobban meg kéne oldanom. Már naponta hívogatnak miatta, az egész híváslistám +972-vel kezdődő számokból áll.

Kopogtak. Gyertek be – szólt Gordon és közben a klíma távirányítóját babrálva még hűvösebbre állította az iroda levegőjét. Kati, Ildikó, Attila, Imre és Gordon nem kis meglepetésére Feri lépett az irodába.

Foglaljatok helyet, és a bárból nyugodtan szolgáljátok ki magatokat - mondta Gordon, de addigra már a honvédség feje túl volt az első pohár viszkin.

Vágjunk gyorsan bele, mert nem nagyon érek rá - törte meg a csendet egy nagy korty után Imre, már lenn kéne lennem Tihanyban. Tudjátok nem rég lett kész az új kéró. A család már lenn van, sietnem kéne. Aztán magába döntötte a második pohár piát is.

Akkor ne nagyon merüljünk bele. Csak a legfontosabb kitüntetések érdekelnek, a nagykeresztet kinek akarjátok adni? - kérdezte Gordon.

Ildikó ránézett a többiekre, mintha tőlük várna bátorítást, de azok továbbra is faarccal néztek a semmibe. Végül megszólalt. A nagykeresztet a Miklósnak adnánk és a Tölgyessynek. Arra gondoltunk, hogy a ’89 környékén játszott szerepükért megilleti őket egy ilyen. Meg a múltkoriban szóltak is, hogy már mindenki kapott valamilyen plecsnit, csak ők ketten maradtak ki valamiért. Mivel valószínűleg a következő években nem nagyon fogunk ilyeneket osztogatni, ezért arra gondoltunk, hogy ez akkor most jó alakalom lenne.

A többiek végre elmosolyodtak. Ildikó pedig folytatta. Végülis nekik köszönhető, hogy nem jártunk úgy annak idején, mint a lengyelek. Ha akkoriban ezek nem játsszák olyan jól el a „vértelen forradalom” című színjátékot, akkor ma sehol sem lennénk. Meg hát sose lehet tudni nem lesz-e majd szükségünk rájuk a kampányban. Ha még emlékszel, a Miklós nevét már bedobtuk egyszer, még a Medgyessy idején. Sose lehet tudni.

A középkeresztből pedig mindenképpen adnánk egyet a Kósáné Magdinak és a Péternek. Tudod a Bárándynak – vágott közbe Attila.

Gordon hirtelen nem tudott megszólalni a döbbenettől. Egyszerre akarjátok kitüntetni a Némethet és a Tölgyessyt? Miért jó az nekünk, ha teljesen lebuktatjuk magunkat? Így még a leghülyébbeknek is világossá válik, hogy le volt zsírozva az egész. Arról már nem is beszélve, hogyha Tölgyessy fenn akarja tartani a látszatot, akkor nem fogja átvenni a kitüntetést. Aztán lesz cirkusz megint. Jól meggondoltátok?

Péterrel nem lesz semmi gond - szólalt meg Feri, beszéltem vele. Pontosan tudja, hogyha most nem, soha a büdös életben nem lesz még egy alkalom, hogy kapjon egy ilyet. Meg egyébként sem arról híres, hogy bármit is visszautasítson, amit adunk neki. Ugye nem kell, hogy felidézzem az elmúlt 20 év egy-két általad is ismert eseményét - mondta mosolyogva. Először majd eljátssza a nagyhalált, aztán valami semmitmondó indokkal, mondjuk nem akart kicseszni a Sólyommal, vagy valami ilyesmi, természetesen el fogja fogadni. Ott fognak állni a kupolateremben egymás kezét szorongatva. Mi meg le tudjuk kommunikálni, hogy egyrészt a rendszerváltás teljesen rendben volt, másrészt meg, hogy ez az igazi összefogás. Nem lesz semmi baj. Nyugi.

Rendben. De az nem gond, hogy a Miki nem ennek a köztársaságnak az idején dolgozgatott. Az előbb átolvastam a jogszabályt. Mintha olyasmi rémlene belőle, hogy az elismerés olyan teljesítményért adható, amelyet már az új, demokratikus Magyarország történetében produkáltak. Tévedek? - nézett kérdően a többiekre Gordon.

Nem tudom, nem olvastam a szabályozást, de igazából ennek nincs is semmi jelentősége – szólalt meg Kati. Legfeljebb majd sápítozik kicsit egy-két jobbos média és kész. Az emberek szarnak erre, nekik csak annyi jön majd le belőle, hogy a két rendszerváltó a megbékélés nevében egymás nyakába borult. Mi meg elmondjuk, hogy ez a demokrácia, és hogy az elmúlt húsz év mindenkinek a felelőssége.

Gordon kipislantott az ablakon. A japánok még mindig kattogtattak a téren. Na jó legyen. De ugye a Sólyom sem fog cirkuszt csinálni?

Ne szarjál be kisgyerek - csapkodta Gordon vállát csillogó szemekkel Imre, le van zsírozva minden. Egyébként meg vehetnél valami jobb viszkit is legközelebbre, mert ez kurva szar volt.

A többiek gyorsan szedelőzködtek. Attila intett a kormányőrnek, hogy segítsen Imrének kitámolyogni a kocsiig.

Feri ment ki utolsóként az ajtón. Gordon még utána szólt. Ezt a sukorói ügyet gyorsan meg kéne oldani, meg a Joávnak az ügyét is. Én már szóltam az ügyészségnek, hogy lassítsanak, de szarnak rá. Szólj már oda az elvtársaknak! Csak van még valaki ott Fehérváron, aki tudja, mi a dörgés…

1 kommentek:

Névtelen írta...

Nem viszky kellett volna ezeknek, hanem cián!!!!!!!!!

Kár hogy az apjuk nem a wc-be hagyta őket.... az anyjuk meg nem akna mezőn tanította meg járni őket. Rohadékok!!!!!!!!!!!!!

De le telik nem soká az idő....... és...........

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló