Végre.
Végre a hétvégén megtörtént az, amit még hónapokkal ezelőtt sem sokan tudtunk elképzelni. Végre egy felelős magyar politikus, egy nyilvános rendezvényen felvetette a trianoni határok kérdését. Ha nagyon ki akarnám sarkítani az ügyet, akkor nyugodtan kijelenthetném, hogy a magyarság közel 75 éve várt azokra a mondatokra, amelyeket Szegedi Csanád a hétvégén, a Budapesten megtartott Trianon megemlékezésen mondott el.
Nyílt, tiszta, őszinte szavak. Nem kenegetés, meg olyan mintha azt akarta volna mondani, meg hasonlók. Nem. Az üzenet és a cél egyértelmű volt. A trianoni határoknak a lehető leghamarabb a porba kell hullaniuk, de addig is teljes autonómia, nyelvhasználat, állampolgárság és a Benes-dekrétumok eltörlése.
Ez kell. Ez a beszéd. Francba a political correct dumák semmitmondásával, a fölösleges udvariaskodással és az állandó meghunyászkodással. Emeljük már végre fel a fejünket és legyünk már végre a magunk urai úgy gúnyhatáron belül, mint az egész Kárpát-medencében.
Természetesen, azért nincsenek illúzióink. A fent megfogalmazott célok elérése nem lesz egyszerű, nem kevés harc, nem kevés áldozat lesz és nem is pár hónap alatt fog megoldódni a dolog. De végre valaki megtette az első lépést, hisz sem a kommunista diktatúra időszakában, sem a ’89-es változások után, soha senki nem merte, vagy nem akarta nagy nyilvánosság előtt a kérdést nemhogy Európában, de még itthon sem felvállalni.
Most azonban végre elindult valami. Azt, hogy a cél és az eszközök is biztosan jók lesznek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az érintett államok azonnal ajvékolásba kezdtek.
Gondoljátok végig, hányszor hallottuk már azt, hogy az elszakított területek elrománosodnak, vagy elszlovákosodnak. Itthon pedig egyszerűen elcigányosodnak. Miért nem lehet azt hallani soha, sehol sem, hogy egy-egy terület elmagyarosodik?
Nézzétek meg Koszovó példáját. Az albánok ott olyannyira túlszaporodták a szerbeket, hogy ma már szinte csak ők élnek ott. Innentől pedig már nem volt olyan nagy gond az elszakadás és a független állam kivívása, vagy majd netán Albániával való egyesülése.
Nem nehéz belátni, hogy mennyivel könnyebb lenne a helyzet, ha az elszakított területeken annyi magyar élne, amennyi kis túlzással már ott nem férne el, ha mi kezdenénk az elszakított területeken új honfoglalásba. Persze tudom, hogy a gyerekvállalás ügye, azért túl mutat ezen a kérdésen, azonban azt ne feledjük el, hogy 1956 óta a mai napig, az „illegális" úton elvégzettekkel együtt kb. 6 millió terhesség-megszakítás történt.
Hatmillió. Kevesebben vagyunk hatmillióval és azok leszármazottaival. És ez a szám csak a gúnyhatáron belüli adatokat mutatja, ha hozzávennénk, az elszakított terültek adatait is, akkor még ennél is döbbenetesebb szám jönne ki.
Lássuk be. Nem lehet tovább várni, nem lehet arra várni, hogy majd megoldódnak a problémák maguktól, vagy netán rosszabb esetben más oldja meg majd helyettünk. Új szemlélet kell, új rend, és új morál. Olyan társadalmi környezet, ahol a gyerekvállalás mind az államnak, mind a családoknak a legfontosabb ügye.
Egyszerűen nincs más választásunk, mert csak így lesz jövőnk, mert csak így marad meg ez az ország az unokáinknak.
Végre a hétvégén megtörtént az, amit még hónapokkal ezelőtt sem sokan tudtunk elképzelni. Végre egy felelős magyar politikus, egy nyilvános rendezvényen felvetette a trianoni határok kérdését. Ha nagyon ki akarnám sarkítani az ügyet, akkor nyugodtan kijelenthetném, hogy a magyarság közel 75 éve várt azokra a mondatokra, amelyeket Szegedi Csanád a hétvégén, a Budapesten megtartott Trianon megemlékezésen mondott el.
Nyílt, tiszta, őszinte szavak. Nem kenegetés, meg olyan mintha azt akarta volna mondani, meg hasonlók. Nem. Az üzenet és a cél egyértelmű volt. A trianoni határoknak a lehető leghamarabb a porba kell hullaniuk, de addig is teljes autonómia, nyelvhasználat, állampolgárság és a Benes-dekrétumok eltörlése.
Ez kell. Ez a beszéd. Francba a political correct dumák semmitmondásával, a fölösleges udvariaskodással és az állandó meghunyászkodással. Emeljük már végre fel a fejünket és legyünk már végre a magunk urai úgy gúnyhatáron belül, mint az egész Kárpát-medencében.
Természetesen, azért nincsenek illúzióink. A fent megfogalmazott célok elérése nem lesz egyszerű, nem kevés harc, nem kevés áldozat lesz és nem is pár hónap alatt fog megoldódni a dolog. De végre valaki megtette az első lépést, hisz sem a kommunista diktatúra időszakában, sem a ’89-es változások után, soha senki nem merte, vagy nem akarta nagy nyilvánosság előtt a kérdést nemhogy Európában, de még itthon sem felvállalni.
Most azonban végre elindult valami. Azt, hogy a cél és az eszközök is biztosan jók lesznek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az érintett államok azonnal ajvékolásba kezdtek.
Veszélyes játék kezdődik Európában a magyar kártyával, amely nagyon hasonlít a II. világháborút megelőző időszakhoz. A Jobbik térnyerésének szörnyű következményei lehetnek. Az EP-választás után Magyarország egyértelműen Európa puskaporos hordójává vált - állítja Anna Belousovová, szlovák SNS alelnöke.A politikai változások mellett, azonban sürgetőek a társadalmi változások is. Nekünk, a fiatalabb nemzedéknek más szemszögből kell tekintenünk a világra, mint ahogy azt a korábbi generációk tették. Mert hiába is érünk el esetleg majd politikai sikereket Trianon kapcsán, ha nem leszünk elegen, hogy belakjuk ezt a hazát.
Jirí Paroubek, az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt elnöke felszólította Jan Kohout cseh külügyminisztert, hogy hívja fel a magyar kormány figyelmét azokra a veszélyes nézetekre, amelyeket a Jobbik Magyarországért Mozgalom terjeszt.
A Cseh Szociáldemokrata Párt szükségesnek véli hangsúlyozni, hogy ezek a követelések következményeikben veszélyeztetik Közép-Európa stabilitását, nemzetiségi feszültség veszélyét keltik, zavarják a jó együttműködést és szomszédságot - jelentette ki Paroubek Prágában.
Gondoljátok végig, hányszor hallottuk már azt, hogy az elszakított területek elrománosodnak, vagy elszlovákosodnak. Itthon pedig egyszerűen elcigányosodnak. Miért nem lehet azt hallani soha, sehol sem, hogy egy-egy terület elmagyarosodik?
Nézzétek meg Koszovó példáját. Az albánok ott olyannyira túlszaporodták a szerbeket, hogy ma már szinte csak ők élnek ott. Innentől pedig már nem volt olyan nagy gond az elszakadás és a független állam kivívása, vagy majd netán Albániával való egyesülése.
Nem nehéz belátni, hogy mennyivel könnyebb lenne a helyzet, ha az elszakított területeken annyi magyar élne, amennyi kis túlzással már ott nem férne el, ha mi kezdenénk az elszakított területeken új honfoglalásba. Persze tudom, hogy a gyerekvállalás ügye, azért túl mutat ezen a kérdésen, azonban azt ne feledjük el, hogy 1956 óta a mai napig, az „illegális" úton elvégzettekkel együtt kb. 6 millió terhesség-megszakítás történt.
Hatmillió. Kevesebben vagyunk hatmillióval és azok leszármazottaival. És ez a szám csak a gúnyhatáron belüli adatokat mutatja, ha hozzávennénk, az elszakított terültek adatait is, akkor még ennél is döbbenetesebb szám jönne ki.
Lássuk be. Nem lehet tovább várni, nem lehet arra várni, hogy majd megoldódnak a problémák maguktól, vagy netán rosszabb esetben más oldja meg majd helyettünk. Új szemlélet kell, új rend, és új morál. Olyan társadalmi környezet, ahol a gyerekvállalás mind az államnak, mind a családoknak a legfontosabb ügye.
Egyszerűen nincs más választásunk, mert csak így lesz jövőnk, mert csak így marad meg ez az ország az unokáinknak.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle