M. Bálint ismét alkot

Néhány héttel ezelőtt, egy borongós tavaszi hajnalon M. Bálint felsírt álmában. Igazi rémálmot látott és rádöbbent arra, hogy a magyar gyerekek az oktatás eddigi tervszerű lezüllesztésének ellenére is még mindig elég nagy létszámban képesek gondolkodni, és összefüggéseket meglátni. Sőt, nagy számban vannak köztük olyanok is, akik érdeklődnek a történelmük, a kultúrájuk iránt, akik radikalizálódnak, akik nem tartják követendőnek a liberált értékrendet. Magyarul nem deviánsok, buzik, aberáltak, vagy drogosok.

M. Bálintot ez a felismerés súlyosan megviselte, hisz az életét tette fel arra, hogy a honi oktatási rendszer színvonalát a lehető legmélyebbre taszítsa. Már évek óta dolgozik ezen és valljuk meg, jó úton jár. Lehetett miniszter, lehetett kicsit hátrébb húzódva a politika frontvonalától, mindez nem számított. Ő csak dolgozott, küzdött keményen.

Azonban a mű nem akart beérni, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy azt ott a Jordán partján az ő főnökei elvárták volna. Mivel az idő egyre fogy és az igazi pofára esés elérhető közelségbe került, M. Bálint egy utolsó csapásra szánta el magát és S. Klára, ugyancsak nem kismértékben antimagyar cinkostársával közösen benyújtotta legújabb törvényjavaslatát.

Emberünk úgy gondolta, most már nem aprózza el a kérdést és beviszi a megsemmisítő ütést. A legújabb nemzetromboló gondolata szerint megszűnnének a 8 osztályos általános iskolák, helyette 6 osztályos gimnáziumot és 6 osztályos általános iskolát vezetnének be. Az így létrejövő 12 évfolyamos iskolák első hat osztályában a nem szakrendszerű oktatás folyna, azaz ezeken az évfolyamokon szaktantárgyak helyett az alapkészségeket - írás, olvasás, számolás - erősítenék. A javaslat szerint csak a hetedik évfolyamtól kezdődne a tantárgyak bontott oktatása. A hatoldalas szövegben szerepel még, hogy az első-hatodik évfolyamon a tanítás nélküli heti pihenőnapokra és a tanítási szünetekre nem adható kötelező írásbeli feladat, s az iskolában még nem tanult tananyagrészek elsajátítása sem írható elő.

A törvényből jól kiolvasható, hogy a cél a teljes magyar oktatási rendszer átszervezése, a még megmaradt értékek teljes lerombolása. Mert mit is jelentenek ezek a javaslatok? Egészen pontosan azt, hogy a gyerekek hetedikes korukig nem tanulnának semmit a szorzótáblán, az íráson és az olvasáson kívül. Nem kaphatnak házi feladatot, és nem adhatnának fel a tanítási szünetekre kötelező olvasmányokat sem.

A szándék egyértelműen az, hogy a gyerekek ostobábbak legyenek, ne legyenek rákényszerítve a gondolkodásra. Ne ismerjenek fel összefüggéseket, hogy gyökértelennek érezzék magukat ebben a hazában, hogy ne legyen meg bennük az egészséges nemzeti öntudat. Mert ha ezek hiányoznak, akkor már könnyű átmosni az agyakat, akkor már bármit meg lehet tenni velük. Márpedig az SZDSZ szempontjából ez a legfontosabb cél.

Lássuk be, a terv aljas módon zseniális és jól illeszkedik M. Bálint eszmerendszerébe. Idézzük csak fel egy korábbi megnyilatkozását, ahol azon mereng el, hogy miért kell a magyar gyerekeknek az első osztály végére megtanulni olvasni, hogy mire jók egyátalán a tankönyvek, hisz azok annyi felesleges adatot tartalmaznak. A lexikális tudás is felesleges, mert szerinte arra csak kismértékben van rá szükség és akkor is csak annyira, ami mozgásba tudja hozni a kritikai képességet.

Az igazság az, hogy az én kritikai képességem már M. Bálint neve hallatán is erőteljes mozgásba kezd és szebbnél szebb gondolatok, és összefüggések jutnak eszembe arról, hogy talán hová kéne elmennie, vagy hogy ha hazalátogat a szüleihez, akkor ott mit is kéne csinálnia.

Azért én bízom benne, hogy M. Bálint ezen dobása már nem jön össze, hogy erre a gaztettre már nem lesz idejük. Addig meg már kibírjuk valahogy.