Pro és kontra, avagy jó, ha tudjuk

Politikai oldaltól és vérmérséklettől függően lehet értékelni pro és kontra az orosz elnök budapesti látogatását, de mindezektől függetlenül azt gondolom, a tényeket és az eredményeket érdemes számba venni, amikor valamiféle értékelést akarunk tenni a történések kapcsán. Bár talán az is igaz, hogy minden valószínűség szerint Putyin látogatásának célja alapvetően nem az volt, mint amiről a fősodratú média most beszél, nem az, amit a hírekben olvashatunk.

A találkozó során OV és Putyin több mint három órás tárgyalást folytattak. Ez a diplomáciában vagy azt jelenti, hogy a felek nem értenek egyet, vagy azt, hogy nagyon sok dologról beszélnek, mondhatni fontos, stratégiai dolgok dőlnek el. A közös vacsora ténye és az utána lévő sajtótájékoztató hangulata ez utóbbi lehetőséget valószínűsíti.

Hogy mi is zajlott a színfalak mögött egyelőre nem tudható és minden bizonnyal egyhamar nem is lesz nyilvános, azonban az biztos, hogy a tárgyalások magyar részről rövidtávon egyértelműen előnyös helyzetet teremtettek és nem utolsó sorban kézzel fogható eredményeket hoztak.

A legfontosabb talán a gázszállítási megállapodás kérdése. Ugyan korábban is volt már szó arról, hogy a Gazprom hozzájárul ahhoz, hogy a húsz éve, a szocialisták által megkötött gázszerződésből fennmaradó és le nem hívott gázmennyiséget a szerződésben szabályzottakkal ellentétben ne kelljen kifizetni, de a politikai döntés, a pecsét a megállapodásra ez ügyben mégis csak most született meg.

Persze most sokan mondhatnák azt, hogy ez nem nagy ügy, néhányszáz köbméter gáz mégis kit érdekel. De ez azért mégsem ennyire egyszerű. A szerződésben rögzítettekhez képest ugyanis Magyarország 22 milliárd köbméterrel kevesebb gázt használt fel, amit ha most ki kéne fizetni, az potom 9 milliárd dollárba kerülne. Csak hogy jól értse mindenki. Lényegében ez az összeg a paksi atomerőmű-felújítás nagyságrendje, de kijönne belőle az olimpia megrendezésének a harmada. Ergo, ha az oroszok ragaszkodnak az eredeti szerződés minden betűjéhez és kifizettetik velünk a szóban forgó összeget, Magyarország csődbe ment volna.

Ehhez képest az EU-t sújtó orosz szankciók kijátszása már csak csepp a tengerben-történetnek tekinthető. Putyin ugyanis belement abba, hogy alakuljanak magyar-orosz vegyesvállalatok, amelyekre nem vonatkozik majd a tiltás, így a magyar termékek a többi EU-s termékkel ellentétben ismét eljuthatnak korlátozás nélkül Oroszországba.

Egyértelmű, hogy eddig minden szép és jó, de a nagyhatalmak nem szoktak ingyen adni semmit sem. Mindennek meg van az ára, előbb-utóbb mindenért fizetni kell. Így aztán szinte biztos, hogy OV megígért valamit Putyinnak, ha pedig durván akarnánk fogalmazni, akkor azt is mondhatnánk, hogy így, vagy úgy, de eladott minket az oroszoknak. Persze, hogy igazából volt-e más választása nem tudható, meg az sem, hogy a végén mennyit kell majd fizetnünk mindezért.