A második erő

Hét végén időközi parlamenti választás volt Újpesten. Mint tudjuk, a szoci jelölt győzött, valami nyugdíjas határőr. Második a fideszes lett vastagon lemaradva, harmadik helyen pedig a Jobbik jelöltje, Urbán Flórián focista végzett. Maszopos és „ballib” néven emlegetett hazaáruló körökben ez hurrázást váltott ki, és rögtön azt emlegetik, hogy megkezdődött a diktatúra lebontása. Na persze. Addig ne kapjanak levegőt. A dolgok jelenlegi stádiumában egy szocival több vagy kevesebb már úgyis mindegy. De különben Kiss Péter helyére került, úgyhogy nem lettek többen.

Két másik szempontból lehet jelentősége az ügynek.

Az egyik az, hogy így már ha a következő, februárban várható – Navracsics megüresedett helyét betöltő – időközi választáson is ellenzéki jelölt győz, akkor lőttek a Fidesz kétharmados parlamenti többségének.

A másik pedig: ki is a második erő?

A maszopszadi százfelé forgácsolódása miatt névlegesen a Jobbik lépett elő második legnagyobb támogatottságúnak, vagyis a Fidesz leváltása esetén az elsődleges esélyesnek, a váltópártnak. Névleg vagy ténylegesen? Döntse el ki-ki magának. Mindenesetre a Fidesz nyomban meglátta benne a hasznot, és elkezdte terjeszteni úgy, hogy a cukor amerikai barátaink és a judapesti zsidók is meghallják: tessék abbahagyni Orbán és a Fidesz-kormány nyírását, mert ha megbuknak, akkor csak annál cifrább lesz a helyzet, mert nem ám a szocik jönnek, hanem a Jobbik. A maszopnak és a zsidóknak ezért jött most ez az újpesti eredmény úgy, mint egy falat kenyér. Mert arra utal, hogy dehogyis a Jobbik jönne, és lám, nyugodtan lehet lőni az Orbán-kormányt, a bukása esetén mégis a maszop, pontosabban a kedves Gyurcsány jönne a helyére, shalom!

A kétharmad miatt tehát felértékelődött a februári időközi választás. Lesz ám felhajtás! A következő hónapokban ezen fognak rágódni, ezzel fognak etetni bennünket (a valós problémákkal foglalkozás helyett) politika gyanánt. Annyira, hogy máris vannak érdekes jelentkezők a posztra. Nemcsak Simicska, ő megér egy külön misét, róla majd máskor. Hanem a Török Gábor nevű politológus, egy különösen irritáló zsidógyerek is. A facebookos tudatfolyamát itt lehet nyomon követni. Korábban egy cikk erejéig itt a Radical Puzzle-on is foglalkoztunk vele, érdemes felidézni.

Politológus egyáltalán? Attól függ, mit nevezünk annak. Ismerjük az ilyeneket. Politológiát bárki végezhet az egyetemen, de ilyen állást véletlenül (ezt viccből mondom, mert dehogy véletlenül) szinte kizárólag zsidók kapnak, a többi mehet mosogatni a gyorsbüfébe. Ezek afféle „haladó gondolkodású”, „demokratikus”, „európai” figurák, magyarán ügynökök ilyen vagy olyan szinten, és már régen hadifogolytáborban volna a helyük, mert ellenséges diverzánsok.

Szóval ez a Török is indulni készül a veszprémi időközin.

És erre mit hallok tegnap?

A Jobbik – sőt személyesen Vona Gábor – bejelentette, hogy a Jobbik nem indít önálló jelöltet Veszprémben, hanem Török Gábort támogatja, tisztelve a függetlenségét.

Akármin már nem lepődöm meg, de ezt még én sem hittem volna.

Tátva maradt a szájam.

Ezt így a trambulinról?

Bizonyára lesznek majd lelkes, naiv, jóhiszemű radikálisok, akik megmagyarázzák – engem meg lehordanak –, hogy magát második erőnek tartó párt hogyan és miért nem indít – miért nem képes indítani - önálló jelöltet egy megyeszékhelyen. Frankón meg fogják magyarázni. Érvekkel vagy hangerővel, de meg lesz magyarázva. Nem tudom, hogyan, de majd kitalálják.

Azt is megmagyarázzák, hogy miért egy echte zsidó mögé állnak be. Egy ilyen különösen irritáló mögé. Azzal ne próbálkozzanak, hogy Török csak most tudta meg, hogy ő zsidó. Ez a süket duma már kilőve. Ráadásul politológia címén évek óta nyomatja a szoclib propagandát a zsidóktól jól ismert fölényes mosollyal. Ő, a ”független”. Hogy a plafon nem szakad le. Tessék bátran utánanézni. Ez a zsidógyerek lett a „nemzeti radikalizmus” produktuma? Nem irányváltás, hanem csak kommunikációs fejlődés? Néppárttá válás?

De majd megmagyarázzák nekünk.