Nem retteg, hanem kioktat

Általában nem szoktunk közvetlen választ adni a bejegyzésekre érkező reagálásokra. Az ilyen vitákra ott vannak az internetes fórumok. Most azonban hadd következzen egy kivétel. Zé nevű olvasónk gondolatébresztő és frappáns választ küldött be múlt heti Sárga csillagos tengeralattjáró című cikkünkre:

A zsidók 2000 év száműzetés után vissza tudták szerezni a hazájukat, kiépítettek egy világméretű lobbihálózatot, átvették az irányítást a pénzvilág felett.

És akkor megjelenik Tetszőleges Népnemzeti Jóska Magyarországról, és elkezd moralizálni, hogy milyen szörnyűek ezek a zsidók. Magyarországról, arról a helyről, amiért Tetszőleges Népnemzeti Jóskának - és tízmillió honfitársának - nem kell minden nap harcolni, mert beleszületett a készbe, és még így is elvesztette a kétharmadát, és lassan a maradék egyharmadot is. Jóska nem szerzi meg a hatalmat a pénzvilág felet, hanem felveszi a svájcifrankos hitelt mert tökhülye a pénzhez, és nem is akar tanulni. Nem épít világméretű lobbihálózatot, mert csak valamelyik külföldi gyorsétterem feketemosogatójáig jut el, ha külföldre kerül, de azzal is megelégszik. Nemhogy visszaszerezné ősei földjét, de a balfaszsága és a gyávasága miatt a maradékot is elveszti. Ha külföldön telepszik meg, nemhogy 2000 évig nem tartja a hitet, hogy egyszer majd hazatér, de már a gyerekei sem tudnak magyarul rendesen, az unokái meg végképp.
De Tetszőleges Népnemzeti Jóska egyvalamiben kibaszott jó: Fikázni, és gyűlölködni azok ellen, akiknek minden sikerül, mert halvány lila fingja sincs, hogy ebben mennyi munka, mennyi áldozathozatal fekszik, de ha sejtené is, akkor sem akarna még minimális áldozatot sem hozni azért, hogy a nemzete hasonlóképpen sikeres legyen, mint mondjuk a zsidók.

Tetszőleges Népnemzeti Jóska kibaszottul unalmas már.
Unalmas a nyafogása, unalmas a cél nélküli hőbörgése, unalmas bizonyosan sehová sem vezető primitív magyarkodása, az örökös másra mutogatása, a tehetségtelenségének, és tehetségtelenségének elfedésére szolgáló állandósult okoskodása.

A benne foglaltak közül sok mindennel egyetértek.

Főképp azzal, hogy a zsidók összefogása, együttműködése példaértékű, irigylésre méltó, és követendő. Az is igaz, hogy a magyaroknak ez nem nagyon sikerül. Nincs igazi összefogás. Sem idehaza úgy általában, sem a külföldre elszármazott magyarok között.

Az is igaz, hogy a magyarok mint nép sajnos távol áll attól az idealizált képtől, amit elvakult, naiv, jó szándékú hazafiak felrajzolnak. A magyar nép és általában az átlagos-tipikus magyar ember nem tökéletes. Hanem olyan, amilyen. A magyarok széles szórást mutatnak a skálán, és mindenféle van közöttünk. Bár amiket a cukor Kertész Ákos a szemünkre lapátol – moslékzabálók, genetikailag alattvalók –, az mégiscsak túlzás. De aki olyannak akar látni bennünket, az olyannak is fog látni. Akkor ő ellenség. Nem „zsidó származású magyar”, ahogy hazudják, hanem ellenség ugye. Van ez így, ilyen a világ.

Hogy miért nincs rendes összefogás a magyar társadalomban és egyáltalán a magyarok között, az bonyolult, hosszadalmas téma, és a részletezése itt most mellékvágány volna. Ezért csak jelzésszerűen megemlítem a zsidó liberalizmus által ránk hozott individualizálódást, a nagyon kedves zsidó média és pártok általi magyart magyar ellen uszítást, a tradicionális értékek tudatos rombolását, Judapestnek Magyarországból való kozmopolita kiszakítását és az országgal szembefordítását, egyszóval az egész közismert zsidó vircsaftot. Külön említést érdemel a cigányoknak biológiai fegyverként a magyarság ellen alkalmazása és vele a magyar társadalom kohéziójának sok síkon folyó célirányos pusztítása.

Kétségtelen, hogy unalmas a nyafogás és a cél nélküli hőbörgés. Bár erre mindjárt visszatérek. A primitív magyarkodás már vitás, mert akkor primitív franciáskodás vagy amerikaiaskodás (július 4, stb) is kellene hogy legyen, olyat bezzeg sohasem emlegetnek a Gödör klubban és környékén, hogyisne.

Nem világos számomra az a kitétel, hogy Tetszőleges Népnemzeti Jóska „beleszületett a készbe”. Micsoda? Valószínűleg Zé ezt nem gondolta komolyan.

Szintén egyet lehet érteni Zé hozzászólásában azzal, hogy a zsidók kiépítettek egy világméretű lobbihálózatot. Ezt maguk a zsidók le szokták tagadni, tabusítják, megbélyegzően összeesküvéselméletnek csúfolják, kimondóit lehülyézik, és szemrebbenés nélkül a képünkbe hazudnak róla. De Zé elismeri, és egyetértünk ebben is.

Ugyanez érvényes az „átvették az irányítást a pénzvilág felett” kitételre.

További egyetérteni való Zé hozzászólásában annak emlegetése, és érvként felhozatala, hogy van valamiféle meghatározott specifikus zsidó gondolkodás- és viselkedésmód. Tehát hogy van egyfajta speciálisan zsidós viselkedés. Amit Zé pozitívnak tart. Hogy pozitív-e vagy sem, az most mindegy, de mindenesetre van. Ha ezt én mint nem-zsidó mondom, akkor nyomban nekem rontanak, hogy fúúú, rasszista antiszemita fasiszta. De nicsak, itt most az is mondja, aki a zsidókat pártolja vele. Akkor jó! Mégis megegyeztünk. Akkor ne tessék fasisztázni, ha legközelebb én mondom ugyanezt...

Amivel viszont nem értek egyet: az a beállítás, hogy a zsidók itt már nem is tagadott nagyfokú felülkerekedése és lényegében világuralomra jutása egyszerűen csak korrekt és konstruktív munka és tehetség eredménye volna. Azért, mert alapvetően parazitizmusra épül. A büszkén felemlített összefogásuk mások ellen irányul. Az ilyen fajta összefogás nem minden embernek a lelki sajátja. Ehhez már pofa kell és megátalkodottság. Cinizmus kell hozzá. És akkor már mindjárt világossá válik, hogy a zsidóknak miért kellett a felemlített 2000 vagy akárhány év alatt annyi gyűlöletet és üldöztetést kiállniuk, mielőtt visszaszerezték (?) a hazájukat (?), az Izrael nevű furcsa képződményt.

Jó, rendben, fogjuk rövidre. Fogadjuk meg a Zé által sugalmazott javaslatot, és mi magyarok a továbbiakban ne tehetségtelenkedjünk, ne bénázzunk, ne csak üresen nyafogjunk, illetve szerezzük vissza a hazánkat. Miből is állna ez konkrétan? Csak nem abból, hogy rúgjuk ülepen a saját fővárosunkba pofátlanul befészkelt idegen bandát, aki a vérünket szívja? Mert logikusan ez következik Zé érveiből. Akkor aztán megint kezdődhet a vernyogás, hogy ajvé, ajvé, rettegjünk, mert a magyarok nem is balfaszok, nem is tehetségtelenek, hanem gonosz fasiszták a szegény-szegény kis zsidók ellen.

Tehát bármilyen tetszetős és frappáns is, amiket a hozzászóló leírt, jobban meg kellene gondolnia a fölényeskedést, emberkedést, izmozást és kioktatást.