Legalja

Nem mintha egy fikarcnyit is érdekelnének a tévékben futó showműsorok, de azt gondolom, hogy a szombati eurovíziós dalverseny döntője mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mivel az mind képletesen, mind valóságosan bemutatta, hogy hol, de legfőképp hová tart a mai Európa.

Mint az minden bizonnyal már sokak előtt ismert, a földrész televíziós dalcirkuszát toronymagasan az osztrák színekben induló Conchita Wurst nyerte meg. A szakállas nő. Egy ultragagyi dallal.

„Az álmom valóra vált. Az Eurovízió egy olyan család, amelyhez mindig is tartozni akartam. Mert ez a projekt a tolerancián, az elfogadáson és a szereteten alapul. Ezért tényleg úgy érzem, mintha hazaérkeztem volna. És tudom, hogy van egy másfajta világ az Eurovíziós versenyen kívül, de hiszek benne, hogy vannak ott is olyan emberek, akik úgy gondolkodnak, mint én.” – mondta a győztes az eredményhirdetés után.

Azt hiszem ennél már nincs lejjebb.

Az álszent tolerancia okán a felvilágosult Európa több tízmillió tévénéző szemeláttára győztesnek választott egy magából kifordult, elfajzott aberrált zsidó hímringyót, aki előadott egy olyan zs kategóriás számot, amivel egy normális ember nemhogy ezen a versenyen, de még egy kocsmai karaoke buliban se tudna kijönni győztesnek.

De itt és most ez sem számított.

A lényeg, hogy a másság elfogadása jegyében tovább lehessen zülleszteni a közmorált. A lényeg, hogy egy transzvesztita hulladékot meg lehessen tenni ikonnak, akit majd példaképként lehet mutogatni a fiataloknak, akinek a kapcsán majd hosszú tévéműsorokat és újságcikkeket lehet gyártani egy deviáns kultúra további terjesztésért.

A toleráns és felvilágosult Európa most önfeledten ünnepel. Egy szakállas nőt, aki férfi. Mindezt természetesen az európai értékek jegyében.

Ez van.

A kiválasztottak kiválasztottak.