Nyugdíjcsökkentés is következhet?

„A fenntartható állami (felosztó-kirovó) nyugdíjrendszernek az-az alapfeltétele, hogy a magyar társadalom rövid-, közép- és hosszútávon is élet- és versenyképes maradjon.

Életképesség alatt azt értem, hogy újra kell termelnie magát, tehát egy egyénre legalább 2,1 utódnak kell(ene) átlagosan jutnia, amellett a bevándorlás és a kivándorlás egyenlege is pozitív kell(ene), hogy legyen. Ha ez nincsen meg, akkor a társadalom elöregszik, és megrokkan és végül elfogynak a befizetők. Magyarország szélsebesen halad ebbe az irányba, hiszen évente 40 ezer fővel csökken a lakosság születések és halálozások egyenlege egyre növekvő várható élettartalom mellett, ami a helyzetet még súlyosbítja, hiszen így még több az eltartott), amellett évente nettó 70 ezer többnyire magasan képzett adófizető hagyja el az országot (a 70 ezer a kivándorlók és hazatérők egyenlege) és máshol neveli gyermekeit és ez a hullám 2010 óta egyre csak nő.

A másik fontos alapfeltétel az, hogy egy működő és növekedő gazdaság létezzen, ahol évről évre nő a nemzeti össztermék. Ha a gazdaság nem tud nőni, Magyarország még pl. várhatóan évekig nem lesz képes elérni pl. a 2008 végi GDP értéket akkor ott fenntartható nyugdíjrendszert sem lehet létrehozni, hiszen nem lesz meg a nyugdíjrendszer pénzügyi alapja. Amellett stagnáló gazdaság mellett az ország belerokkan a szigorúan monoton növekedő nyugdíjas-teherbe, ami tovább akadályozza a növekedést. Magyarország már régóta ebben a mocsárban süllyed egyre lejjebb.

A harmadik alaptétel, hogy a nyugdíjrendszer fennmaradásában érdekeltnek kell lennie a befizetőknek is. Ma az az egyik nagy baj, hogy a befizetőknek semmilyen érdekeltségük sincsen abban, hogy a rendszerbe egy fillért is befizessenek, hiszen már előre tudják, hogy

• jóval később mehetnek majd nyugdíjba, mint a mostaniak,
• jóval kevesebbet kapnak majd érte,
• mire megérik a nyugdíjaskort, addigra ez az ország egy romhalmaz lesz (lsd. évi 750 mrd Ft a nyugdíjkassza hiánya és a mai tendenciák),
• a nyugdíjasok akkor is kapnak nyugdíjat, ha nincsen gyerekük és/vagy a gyerek kivándorol és a rendszerbe egy fillért se fizet, ezáltal más gyerekein élősködnek,
• az utódok befizetései a nagy kalapba mennek, attól nem függ a felmenők nyugdíja, sőt már az övéké se nagyon, ők már tudják, hogy összeomló demográfiánál kizárt lesz az értékelhető nyugdíj, amellett pl. a mai 27%-os munkáltató nyugdíjjárulékért pl. deklaráltan nem jár már a jövőben nyugdíj.

Az emberi természet pedig olyan, hogy érdekeltség nélkül elmúlik a motivációja, motiváció nélkül meg a cselekvése.

Mit lehetne tehát tenni, hogy egy fenntartható rendszer alakuljon ki?

Mindenkire egységesen vonatkozó szabályozásra van szükség, elfogadhatatlan, hogy azonos életútért ma különböző nyugdíjakat fizetnek. Az alapelv, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Ezentúl nincsenek kivételek, minden nyugdíjat havonta újra kell majd számolni. Ez önmagában nagyban növeli a morált.

A nyugdíjrendszernek egy átlátható zárt kasszájú rendszernek kell lennie. A mostani pl. évi 750 mrd forintnyi hitellel (három havi nyugdíj) támogatja a nyugdíjrendszert, ezt azonnal meg kell szüntetni. Ami a nyugdíjjárulékból befolyik, csak annyi folyhat el a nyugdíjasokra és a rendszernek egyszerűnek és átláthatónak kell lennie.

A nyugdíjjárulékoknak nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek kell lenniük, vagyis alacsonyabbnak, mint a nálunk fejlettebb országoké. Ma pl. Németországban a nyugdíjjárulék melyet a dolgozó fizet az 9,4%, míg amit a munkáltató fizet, az 9,4%. Amellett Németország 2014-ben már harmadszorra csökkenti egymás utáni évben a nyugdíjjárulékot. (2014-ben a dolgozó fizet majd 9,2%-ot, míg a munkáltató fizet majd 9,2%-ot). Magyarország meg 2006 óta eszementen folyamatosan növeli a nyugdíjjárulékot (dolgozó fizet 10%-ot, munkáltató fizet 27%-ot és a nyugdíjjárulék-fizetésnek nincs is felső határa, amellett a vállalkozóknak is kell nyugdíjjárulékot fizetni, míg pl. ez Németországban nem kötelező forrás:). Nem létezik fenntartható rendszer, ahol ez a járulék jóval magasabb, mint a nálunk fejlettebb referenciaországoké. Emiatt Magyarországon a mai járulékszintet le kell vinni (9% (dolgozói részre) -9%-ra (munkáltatói részre), vagy az alá).

A nyugdíjrendszernek motiválónak kell lennie. A motiváció azt jelenti, hogy ha egy járulékfizető nyugdíjat fizet, akkor annak kézzelfogható eredményének kell lennie. Motiváló lehet, hogy ha a befizetett járulékok felét a közvetlen hozzátartozók kapják meg egyenlő arányban ( pl. nagyszülők, házastárs nagyszülei). Fontos, hogy ne csak a közvetlen hozzátartozók, hanem a házastárs hozzátartozói is részesüljenek ebből, hiszen ha ez nem történne meg, akkor hasonló helyzet alakulhatna ki, mint pl. Kínában, ahol a leánygyermekeket tömegesen abortusszal ölik meg. A járulékfizetés másik része meg munkaidő arányosan lenne felosztva, ami azt jelenti, hogy a több évet befizetéssel eltöltött személyek ebből a részből nagyobb arányban részesülnének.

Összefoglaló:
Az új nyugdíjrendszer jelentős tehertől szabadítaná meg az dolgozó, alkotó réteget, ezáltal lehetőség lenne arra, hogy végre valódi gazdasági növekedés legyen Magyarországon. Amellett végre nem adósítaná el a magyar népet és mindenkit hosszan tartó munkára, gyermeknevelésre, takarékoskodásra motiválna. Ezek nélkül az erények nélkül nincsen jövő. Kétségtelenül lenne ennek rövidtávú negatív hatása, mint pl. az örökjáradékok jelentős csökkenése, de ez is olyan, mint a drog, a leszokás fázisa a legnehezebb, utána már megy minden magától.”

Nos? Tetszik?

A fentieket egy bizonyos Kiss Zoltán adja elő. (A linkre kattintva nézzük meg videón is, érdemes látni szemtől szembe azt, aki ilyeneket javasol.) Őszintén szólva nem tudom, hogy ő kicsoda. Megpróbáltam utánanézni az interneten. Csak annyi derült ki róla, hogy valamiféle blogger. Ettől még akárki lehet. Még az is felvetődött bennem, hogy hátha a „szoclib” banda sumákol, és így akarnak betenni a Fidesznek. Az ilyen idegen zászlós műveletek manapság nagyon elszaporodtak.

Na de tényleg nem tudom, ki ez a tenyérbemászó pacák. Végül is mindegy.

Első olvasásra / végighallgatásra annyi jön le, hogy pénzt akar elvenni a nyugdíjasoktól, és azt a vállalkozóknak, magyarán tőkéseknek akarja odaadni. Nagyon kedves ötlet.

Aztán alaposabb végiggondolás után arra kell jutnunk, hogy egyes részekben igaza van. Sőt ha csak azokat nézzük, amik benne vannak a szövegben, akár teljesen igaza is lehetne. A számokban mindenképpen. Abban is, hogy ami jelenleg folyik, illetve a jelenlegi szerkezet nem szívderítő. Így nem várható gazdasági talpraállás.

Gond sokkal inkább azokkal a tényezőkkel van, amiket ez a jóember nem emleget. Vagy taktikai okokból hagyja ki, mert az emlegetésükkel a saját maga, illetve az általa megjelenített szűk, de annál erőszakosabb réteg érdekei ellen szólna. Vagy pedig egyszerűen eszébe sem jutnak ezek a tényezők, idegen a világától és a szemléletmódjától. Ismerem már ezt, volt alkalmam vitatkozni hasonszőrűekkel.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy nyugdíjakat nemhogy reálértékben, hanem abszolút értékben csökkenteni egyenlő volna az instant politikai harakirivel. Ilyentől még a nagyon birka magyar nép is végre fellázadna. Mint a viccben: hogyan izgatsz fel egy nyugdíjast? Amelyik kormány megpróbálná, annak heteken belül kampec.

Az is rögtön felvetődik, hogy a Kiss Zoltán által felvázolt jövőképhez rendesen működő és termelő magyar gazdaság kellene. Már előre. Anélkül sehol semmi eredmény nem jönne.

Hogy az aktív dolgozók a befizetéseik egy jelentős részével megcélzottan a saját szüleiket támogassák, olyan sehol a világon nincs. Nem véletlenül. Azért, mert hülyeség. Életidegen.

A muki teóriájából hiányzik a munkanélküliség figyelembe vétele. Márpedig a foglalkoztatottság a Fidesz-KDNP-Lungodrom minden hazudozásával ellentétben nem növekszik. Kiss elképzelései nem tudnak mit kezdeni a hatalmas méretű és speciális szerkezetű munkanélküliséggel, a belőle eredő nagy tömegekkel.

Az is súlyosan problematikus, hogy a nyugdíjasoktól elvett pénznek a tőkebefektetők számára odaadásával több munkahely keletkezne. Valamicskével talán igen, de egyáltalán nem az elharácsolt pénzek arányában. Azért, mert a magasságos Vállalkozók nagyrészt nem befektetésre, hanem luxusra költenék, vagy kivinnék külföldi bankokba, vagy beruháznának ugyan, de nem Magyarországon, hanem a még nálunk is olcsóbb munkaerővel rendelkező országokban a Balkánon, Ázsiában, akárhol. Vagy persze egyszerűen elumbuldázgatnák, elpanamázgatnák, oszt jó napot.

Kiss Zoltán szemlélete a tipikus kft-ügyvezetőé. Egy cég szintjén esetleg tényleg lehet így racionalizálgatni és tilitolizni. Társadalmi szinten azonban korántsem. Össznemzeti méretekben nincs olyan, hogy egész tömegeket egyszerűen kirúgunk a saját hasznunk kedvéért. Országos méretben nem a Profit a cél, és nem az emberek vannak a Cég sikerességéért, hanem fordítva.

De ezt az ilyen menedzsertetűknek képtelenség úgy elmagyarázni, hogy meg is értsék. Annyi van csak a fejükben, hogy a káeftéjükben ezek ilyen stílusban mennek, és akkor nemzeti méretben is így kellene.

A szöveg nem mostani, hanem tavaly novemberi. Azóta nagy csend van a nyugdíjakról. Na igen, választási kampány volt azóta. Nem lett volna tanácsos bolygatni ezt a kérdéskört. Viszont a problematika megkerülhetetlen. A Fidesz-kormány előbb-utóbb kénytelen lesz előjönni valamivel. A helyzet nem javul, hanem romlik. A lenyúlt magánnyugdíjalap százmilliárdjai is elfogytak. A legaktívabb, legtalpraesettebb, legbefizetőbb dolgozók külföldre kivándorlása lendületesen folytatódik. Valamit lépni kell. Akármelyik társadalmi rétegre terhelik rá, baj lesz belőle. Ilyen helyzetbe vezették a „demokratikus” kormányok az országot azzal, hogy valódi és végiggondolt gazdasági rendszerváltás helyett csak a nyugati vagy a belső zsákmányhiénák kielégítéséhez asszisztáltak, tőkés gazdaságot szimuláltak organikus tőke és tőkések nélkül, aztán most majd rájuk szakad a tető.

Egyáltalán: van-e megoldása annak a feladatnak, hogy a mondvacsinált kapitalizmushoz utólag kreáljuk meg a működőképes és stabil tőkéseket és tőkét, visszük végbe az eredeti tőkefelhalmozás amúgy is keserves folyamatát, ráadásul mindezt az újgyarmatosítók, a multik, a bankok, az őket kiszolgáló belső ellenség, valamint a ravaszul kialakított adósságcsapda miatti elképesztő mértékű erőforráskiáramlás közepette.

Meglátjuk, mi lesz ebből. Sok jó nemigen.