Túl az akácsoron

Az Európai Bizottság (EB) múlt év végén benyújtott egy törvényjavaslatot az Európai Parlament és az Európai Tanács elé, melyben a felvilágosult bürokraták meghatározták az „Európában idegenhonos özönfajok elleni küzdelem okait és alapvető feladatait.” Az EB szerint erre azért van szükség, mert a betelepített növények „jelentős hatással vannak a biológiai sokféleségre, az egyes fajok csökkenésének és kihalásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik. A társadalmi és gazdasági hatásokat illetően az idegenhonos özönfajok betegségek közvetítői vagy egészségügyi problémák (például asztma, bőrgyulladás és allergiák) közvetlen okozói lehetnek.”

Jó, és? – kérdezhetnék most sokan - mit kell rugózni egy újabb semmitmondó és semmire se jó brüsszeli okoskodáson? Ennek is nagyjából annyi jelentősége van, mint az uborkák görbületét szabályzó előírásoknak.

A korábbi eseteket figyelembe véve és ezen törvényjavaslat szövegét olvasva, elsőre még akár igazuk is lehetne azoknak, akik a fentebb jelzett módon közelítik meg a kérdést. Azonban ha kicsit tovább kutakodunk az ügyben, akkor egész meglepő dolgokat találunk. A javaslatnak ugyanis van egy melléklete, amiben azon növények szerepelnek, melyeket a törvény értelmében ki kell irtani Európából. Az eltüntetendő fajok listáján pedig az elsők között szerepel az akácfa.

Igen az akácfa. Az EB szerint „az akác rontja az őshonos növényzetet, távozásra késztet sok erdőlakó állatot – az akácerdőkből jórészt eltűnik a gyöngyvirág, a szarvasbogár, a kakukk, a harkály –, csökkenti a biológiai sokszínűséget.”

A Föld akácállományainak mintegy fele őshazájában, Észak-Amerikában található. A másik felének nagy része az 1710-ben kezdődő sikeres magyar honosításnak köszönhetően viszont Európában, mégpedig túlnyomóan a Kárpát-medencében, azon belül is Magyarország mai közigazgatási határain belül tenyészik. Az erdőterületeink közel 1/4-e akácos, s ezzel mind a fásított területeken, mind azokon kívül hazánk leggyakoribb fafaja. Ebből adódóan pedig Magyarország Európa legnagyobb akácfa és akácméz termelője. Évente körülbelül 22 ezer tonna kiváló minőségű akácmézet állítunk elő, amelynek kétharmadát külföldön értékesítjük. A kontinens akácmézforgalmának 70 százaléka tőlünk származik.

És most ki akarja vágatni az akácerdeinket az EU.

De vajon miért? Miért van útban Brüsszelnek a szinte Európában csak Magyarországon megtalálható fafajta, amikor az itthon semmilyen problémát nem okoz? Miért támadnak most rá valami olyan dologra, aminek látszólag semmi értelme nincs?

Látszólag valóban nincs, de érdemes a történetet kicsit távolabbról és más szemszögből is megvizsgálni.

Két hete az Európai Parlament (EP) hozott egy törvényt, amelyben azt határozták meg, hogy „virágport a méz természetes alkotóelemének kell tartani, nem pedig összetevőnek.” Az eddigi szabályozás ugyanis törvényi szinten nem szabályozta egyértelműen, hogy a virágpor a méz alkotóeleme vagy összetevője, ezt 2011-ben az Európai Bíróság egy ítélete döntötte el, külön összetevőként tekintve a virágporra. A mostani parlamenti módosítás ezen bírósági döntésen változtat, és innentől az alkotóelem meghatározás kerül az irányelv rendelkezései közé.

De mit jelent ez? Miért fontos, hogy a virágpor alkotóeleme, vagy összetevője-e a méznek?

Az EU-ban, mint egyébként mindenhol, törvény szabályozza azt is, hogy az élelmiszereken mi alapján és milyen módon kell feltűntetni a genetikailag módosított (GMO) összetevőket. Azzal, hogy az EP átírta az eddigi szabályozást, és a virágport alkotóelemnek és nem összetevőnek definiálta, elérte azt, hogy a génkezelt növényről származó génmódosított virágport csak akkor kell feltüntetni a terméken, ha aránya a méz egészében meghaladja a 0,9 százalékot, mivel a GMO-irányelv szerint csak a 0,9 százalék feletti génkezelt tartalomról kell a címkén beszámolni. Mivel azonban a virágpor általában csak nagyjából 0,5 százalékban található meg a mézben, ezért az soha nem fogja meghaladni a címkézési határértéket.

Ergo, az EU gyakorlatilag eltörölte a GMO-val fertőzött méz forgalmazására vonatkozó korlátozásokat.

Rakjuk hát egymás mellé a kis puzzle-darabokat.

Az Európai Bizottság bead egy törvényt, amiben mondvacsinált okok alapján arról döntenek, hogy ki kell vágni az akácfákat Európában. Pontosabban Magyarországon, ahol az európai állomány szinte teljes egésze található. Az akácosok kivágásának következtében lényegében megszűnne a felsőkategóriás magyar méztermelés, ami jelenleg uralja a piacot. Aztán hoznak egy másik törvényt, ami a méz összetevőit szabályozza, és ezzel utat nyitnak a génkezelt növényekből származó méznek úgy, hogy a vásárlók sehol nem fogják tudni, hogy mit vesznek, mivel a termékekre nem kell feltüntetni, hogy azok GMO-fertőzöttek. A tiszta és jó minőségű magyar akácméz eltűnik és jön helyette a génkezelt multik által előállított szemét…

....
....
....

Összeesküvés-elmélet?

Mindezen történésektől függetlenül egy nyírségi erdőmérnök 01. 22.-én elektronikus aláírásgyűjtésbe kezdett, melynek célja: Az akác legyen hungarikum!. A petíció IDE kattintva írható alá.