Ki ad érte 800 ezret?

A napokban ismét egy újabb probléma borzolja a kedélyeket a honi baloldalon. Most nem a kampánnyal, a választásokkal, a jövővel van a gond, hanem éppenséggel a múlttal. A múlttal, melyből az elvtársak megtartották a vagyont és a kapcsolatokat, a múlttal, amelynek szellemiségétől a közvélemény előtt azonban szeretnék távol tartani magukat.

De a kettős játéknak most úgy néz ki, vége. Legalábbis ebben az ügyben mindenképp. Most dönteniük kell: felvállalják Kádár Jánost, vagy hagyják elveszni a ”nagy” elődöt. Az egészben pedig az a ”legszebb”, hogy a témafeltevés nem szimbolikus, hanem tényleg valós kérdés, hisz a történet most arról szól, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának Fiumei úti sírhelye megmarad-e, vagy azt egész egyszerűen kis túlzással hónapokon belül beszántják.

Mint arra minden bizonnyal sokan emlékeznek, Kádár János 25 éve, 1989. július 6-án halt meg, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját. Moldova György, kommunista író egy hónappal ezelőtt járt a sírnál, majd a temető ügyfélszolgálatánál kiderítette: amennyiben nyárig nem hosszabbítják meg a sírhely fennmaradási szerződését, felszámolják a nyughelyet. „Nem vetne jó fényt egyik politikai oldalra sem, ha senki nem fizetné ki” – mondta Moldova, majd hozzátette: „megkerestem Mesterházy Attila MSZP-elnököt, aki azt ígérte, hogy intézi az ügyet és a párt befizeti az újabb 25 éves megváltás díját, a mintegy 800 ezer forintot.”

Azonban az emeszpé részéről ez ügyben egyelőre még semmilyen hivatalos tájékoztatás nem hangzott el. Ezért aztán többen felhívták Thürmer Gyulát, a Munkáspárt vezetőjét, aki az idei választásokon is Kádárral kampányol. „Kifizetjük, de csak akkor, ha minden kötél szakad” – mondta az elnök.

Mint látható nem túl nagy a tolongás a baloldalon Kádár sírhelyének megőrzésére. Persze lehet, hogy az elvtársakban is felmerült a kérdés, hogy végülis minek fenntartani egy olyan síremléket, ahol ma már nem nyugszik senki sem. Kádár sírját 2007. május 2-án feltörték és nemcsak a pártvezető koponyáját és csontjait vitték el, hanem a felesége, Tamáska Mária hamvait tartalmazó urnát is. Azóta a sír üresen áll.

„Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!” – fújták fel valakik azon a május másodikai éjjelen a munkásmozgalom panteonjára. A végső döntés előtt lehet, hogy ezen is érdemes lenne elgondolkodni az elvtársaknak, és nemcsak azon, hogy végül ki is fizesse ki a nyolcszázezret.