„Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek...”

Folyamatosan alakul a helyzet Kijevben – ami ebben a percben van, az pár óra múlva már túlhaladott. Ezért most nem is megyek bele a pillanatnyi helyzetbe. Összegezzük inkább az általános tudnivalókat róla.

Látszólag az történik – és a nyugati média úgy állítja be -, hogy a korábbi években már történt megmozdulásokhoz hasonlóan, ukrán demokraták az Európai Unió felé közeledést követelik a csatlakozást előkészítő tárgyalások megszakítása kapcsán, és a népakaratnak ezt a megnyilvánulását Janukovics elnök az államhatalom eszközeivel brutálisan le akarja verni.

Nem lehet vitás, hogy Nyugat kontra oroszok meccsről van szó, amiben Ukrajna a tét. Mi, magyar nemzeti radikálisok azonban nem valamiféle népakaratot látunk a balhé, illetve most már véres események mozgatójának, hanem az Unió formájában fellépő globális karvalytőke újabb expanziós törekvését, mondhatni agresszióját. Hiszen ismerjük már a szokásos forgatókönyveket a különféle arab tavaszokból és más ”forradalmakból”, ahol demokratikus forradalomnak maszkírozták a belső zavargások keltését, majd annak nyomán a helyi nemzeti kormányzat elsöprését, helyükre báb ültetését, aki odadobja az illető országot a túlnyomóan zsidó idegen érdekeltségeknek.

De hát nehéz is lenne komolyan venni a kiváló Vitalij Klicskó népvezérségét. Majd pont egy szétvert fejű bokszoló az igazi vezető egy olyasmiben, amiről eleve fogalma sem lehet...

Ukrajnában tehát történik, ami történik, a friss eseményeket élő-egyenesben láthatjuk úgyis.

Páholyból?

Dehogyis páholyból. A mi bőrünkre is megy. Méghozzá nem feltétlenül Ukrajna miatt lehet a tét a mi bőrünk.

Szerény megítélésem szerint a durva zavargásokat, amiket most Kijevből látunk a tévében, esetleg a saját szemünkkel is láthatjuk majd Budapesten. Nem állítom, hogy így is lesz, de lehetséges. Van neki bizonyos reális veszélye. Nálunk is bevethetik ezt a már sokszor alkalmazott forgatókönyvet. Ne legyen igazam, ne következzen be. De előfordulhat!

Mi van akkor, ha az áprilisi népcumi választásokon a Fidesz és Orbán csakugyan olyan sima és egyértelmű győzelmet kaszál, mint amire jelenleg kilátás van? És mi van akkor, ha mindenféle érdeksérelmes multik és bankok ezt mégsem hajlandók benyelni? Mi van, ha az újabb négyévnyi böjtöt a judapesti ”haladó értelmiség” és egyéb zsidóbrancs már nem bír ki, és kijárja a new yorki és tel-avivi összeköttetéseinél, hogy tevőlegesen lépjenek fel?

Sokféle befolyásos érdekcsoportnak állhat útjában egy újabb Orbán-kormány.

Jó, nem szeretjük Orbánt mi sem. De most nem Orbán a lényeg. Ő olyan, amilyen. Más kérdés. Most a magyar nemzeti szuverenitásról van szó.

Mi történne?

Szerveznek egy tömegtüntetést. Akármilyen blőd apropóból. Akár atomerőmű-ügyben. Akár a választások elcsalása miatt. Akár a fasizmus tombolása elleni tiltakozásul. Tökmindegy. Odacsődítenek pár tízezer agymosott egérkét a klubrádiós nénikékből, ál-környezetvédőkből, antifa idiótákból, hahás zsidósurmókból, más hasonlókból. Aztán gondoskodnak róla, hogy az esemény elmérgesedjen. Elindítanak egy folyamatot, amihez aztán már automatikusan csatlakoznak az elkeseredett, de teljesen félrevezetett tömegek.

Van hozzá elég hazaáruló? Van. Van hozzá elég féleszű? Bőven. Van hozzá elég megvezethető elkeseredett ember? Rengeteg van. Vannak az ilyesmiben rutinos külföldi titkosszolgálatok? Vannak.

Elő van rá készítve a terep? Elő bizony! Évek óta tele van a nyugati média azzal, hogy Magyarországon rettegés és terror van, így könnyen elhihető lesz a balhézás, és logikusnak látszhat a valamilyen szintű nyugati beavatkozás. A demokrácia védelmében! Ugye, ugye.

Mesterházy is ki tudja, miért jár Amerikába tárgyalni... Jó, ez csak gyanú. De például John McCain magyarországi felbukkanásával együttesen már komolyabb a gyanú.

Van hozzá bátorságuk? Ha Ukrajnában van, és ha a közvetlenül Oroszországgal szembenézéshez van, akkor a hadsereg nélküli, valódi szövetséges nélküli, megosztott és félig-meddig már így is megszállt Magyarországgal szemben miért ne volna.

Aztán ”demokratikus reformokat” hajtanak végre, ránk pakolják Bajnait vagy Gyurcsányt (tökmindegy) mint Megmentőt, oszt jó napot, sőt shalom.

Nyilván nem állítom, hogy így lesz. De benne van a pakliban. Számolni kell a lehetőséggel.

Jusson ez néha eszünkbe az ukrán események nézése közben.