Tolvajkergetők

Hallottak már a Tolvajkergetőkről? Beismerem, hogy én csak legújabban. Annak ellenére, hogy már több mint egy év óta működnek. A média valahogy mélyen hallgat róluk. Hogy világos legyen, nézzük meg a honlapjukat, illetve itt található a Facebook-profiljuk.

Az a lényege, hogy bizonyos civilek megunták az egyre csak terebélyesedő és mindent átitató hétköznapi bűnözést, valamint azt, hogy a rendőrség Pintér Sándor minden propagandahablatyával szembeni nemtörődömségét, és hozzákezdtek saját kezűleg tolvajokat fogni. A bűnözés százfajta ága közül kifejezetten a lopásokra specializálódtak. Azt a módszert választották hozzá, hogy csalikat helyeznek ki, mintegy elébe mennek a lopásoknak, és a titokban gondosan elektronikus nyomkövetővel ellátott cuccokat valósággal odakínálják ellopásra. Nem kizárólag ez a módszerük, de tipikusan mégiscsak ez. Biciklit, laptopot, mobiltelefont tesznek ki csalinak – ezek lopódnak legjobban amúgy is. Sőt a mobilokat további preparálással arra állítják be, hogy lefotózza a kedves tolvajt olyankor, amikor az nem sejti.

Ügyes!

Akinek lopták el már bármijét, sőt azt kellett átélnie, hogy a rendőrség csak lerázza, annak valósággal szívmelengető a kezdeményezés. Végre valakiknek nem csak a szájuk jár, hanem cselekednek is!

Tovább fokozza a szimpátiát – például az enyémet mindenképpen -, hogy szinte mellékesen gazdátlan állatok számára gazdakereséssel, sőt állatkínzók rendes megszívatásával is foglalkoznak. Ennek szintén legfőbb ideje már, és szerintem hozzátartozik egy civilizált országhoz. Nagyon helyes! Keményen!

Ez a civilekből álló társulat tényleg csak civil kezdeményezésként működik, következésképpen nincs semmiféle hatósági jogosítványuk. Igaz, a honlapjukon látható videókból kiderül, hogy alapos ismeretekkel rendelkeznek a szükséges dolgokról, például a jogról, és jók a rendőrségi kapcsolataik is. De attól még pusztán csak civilek. Ez automatikusan kérdéseket vet fel, problémaforrásokat képez. Amerikai és francia filmekben újra és újra találkozunk a jog és a saját hatáskörük határait túllépő, az igazságszolgáltatást a saját kezükbe vevő rendőrökkel. Sőt hallottunk az egyes dél-amerikai országokban működő Halálbrigádokról, ahol az ottani rendőrök végképp nagyban művelik a gengszterek és hasonlók irtását maszekban.

A Tolvajkergetőkre nyilván nevetséges volna alkalmazni a velük való párhuzamot. De az alapszituáció mégis előhozza a kérdést, hogy meddig szabad elmenni a bűnözőkkel szembeni fellépésben. Ez a kérdés nem pusztán morális jellegű okoskázás, hanem súlyos gyakorlati vonzatai is lehetnek.

Az még csak hagyján, hogy a Tolvajkergetők magasról tesznek az elkapott tolvajok úgynevezett személyiségi jogaira, és névvel-pofával kiteszik őket az internetre. Ráadásul legtöbbnyire alaposan megalázó helyzetben videózva őket, és a kísérőszöveg sem PC. „Úgy kell a rohadékoknak” – gondolhatjuk sokan.

Még talán az is hagyján, hogy hatósági jogosítvány nélkül megfosztják a személyes szabadságuktól a fülöncsípett tolvajokat. Rámondhatjuk, hogy feltartóztatják őket a rendőrség odaérkezéséig. Bár itt már felmerül, hogy esetleg valamelyik visszaperel. De hát hagynák futni a moslékokat? Hát ez az...

Azonban előfordul – nem is tagadják, sőt diadalmasan újságolják -, hogy némelyik páciens megverődik. Megverődésre kerül. Vagy mondjuk legurul a lépcsőn. Néhol világosan céloznak rá, hogy az elszaladni próbáló ügyfél csak két saroknyira jutott, és onnan vitték el a rendőrök/mentők törött csontokkal, mert hogyan, hogyan sem, valaki megtaposta. Az erről készült videó napokig kinn volt az oldalukon, de mostanra levették, mert bizonyára maguk is érezték, hogy átléptek egy határt. De attól még megtörtént az eset, ha hinni lehet nekik.

Nem akarok képmutatóskodni, sok esetben nyilván bőven megérdemli a féreg. Az vesse az első követ, akinek nem örül a szíve, ha arrogáns rohadékokat végre-valahára orrporcon korcolnak. Úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett...

De mi a garancia, hogy mindig csakis moslékok kapják meg a magukét?

És persze a jogi vonatkozások. Jó, rendben, egy tetten ért tolvaj be van szarva, amikor két-három energikus ember az orra alá dugja a lopott tárgyat. Ott a helyszínen ilyen légkörben a bűnöző nem áll neki jogászkodni, és tele a gatyája. De később némelyik perelhet! Főleg amelyiket meg is pakolták. Mi van, ha a bíróság önbíráskodást, garázdaságot, testi sértést, netán csoportos rablást mond ki?

A csalitárgyas módszer is ingoványos. Ha csak úgy kitesznek mondjuk egy laptopot egy szórakozóhelyen, és figyelik, hogy ki viszi el a látszólag gazdátlan cuccot, olyankor vitás lehet, hogy az illető tényleg lopott-e, vagy csak találta a tárgyat.

Egyébként van elég lopás anélkül is, hogy külön beleprovokáljanak személyeket az ilyen félig lopás, félig találás szituációba.

Úgy voltam ezzel az egész Tolvajkergetővel, hogy tipikus egyrészt-másrészt história. Aztán megláttam a honlapjuk impresszumában a stáblistát.

Ohó, de hiszen Tomcat a motorja az egésznek!

Emlékszünk rá?

Személyesen nem ismerem Tomcatet. Nem is akarom megítélni. Azt azonban tudom, hogy nem az én világom, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Élményeim róla leginkább csak az emlékezetes Bombagyár fórumról vannak. Nem nagyon (nagyon nem) tetszett. Arrogancia és túlburjánzott egó jött át rajta. Mindez egy idő után olyasmikbe torkollott, hogy a faszacsávók egymást öntötték le vödör szarral, szó szerint. Az egész miliő nem volt híján a trógerségnek.

Talán az én hibám, de nekem ez idéződik fel.

A Tolvajkergetők nem fog elfajulni? Nem tudom. Tessék megnézni és figyelemmel kísérni a mindenképpen izgalmas és egyedülálló honlapjukat és Facebook-profiljukat, és mindenki alkosson véleményt saját magának.

A magam részéről nagyon szurkolok nekik, mert az energikus állatvédelemmel bevették magukat a szívembe. A többit majd meglátjuk.