Mi itt vagyunk

Ismét eltelt egy év. Ismét januárt írunk, immár 2014-ben.

Nem tudom, kinek hogy telt el ez a 12 hónap, nem tudom, hogy ki, miként élte meg, rövidnek vagy végeláthatatlan hosszúnak érezte az elmúlt időszak mindennapjainak a küzdelmeit, de talán az vita nélkül kijelenthető, hogy mindenképpen érdekes és tanulságos évet hagytunk magunk mögött.

Ma már jól látható, hogy merre is tart Magyarország a narancsos vezetés következményeként. Ma már jól látható, hogy az általunk járt, pontosabban a kormányzat által velünk járatott út mivel is van kikövezve.

A hírek folyamatosan előrelépésről, fejlődésről és sikerekről szólnak. És valljuk meg, a mindent elöntő propagandaszöveg valahol hihető is, hisz a rezsicsökkentés, az IMF-hitel visszafizetése, az infláció tartós csökkenése mindenki által tapasztalt és kézzel fogható eredmény. Azonban ne feledjük el azt sem, hogy ennek mi volt az ára. Ne feledjük azokat az adókat, melyeket nem közvetlenül a lakosságra róttak ki, de végül a multicégek trükközésével mégiscsak mi fizettük meg őket. Ne feledjük az ebben a választási ciklusban bevezetett áfa-emelést, a csekkadót, az eljárási illetékek emelését, a vállalkozásokat érintő adóemeléseket és a megannyi, ilyen-olyan jogcímen beszedett pénzeket.

Ha mindent egybevetve nézzük a dolgot, akkor azért már messze nem annyira rózsás a kép, mint ahogy azt a narancsos megmondóemberek láttatni akarják velünk. És persze az is igaz, hogy nem is annyira tragikus, mint ahogy azt a balliberális oldal sugallni akarja. Igen, ők. A nagyon felvilágosult, nagyon demokraták. Ők, akik ismét kormányozni szeretnének, de, akik még magukat sem tudják elvezetni, holott nyitva vannak az amerikai pénzcsapok, holott itt vannak és okítják őket az izraeli okosok. Mégsem mennek semmire, mégsem tudnak előrelépni egy tapodtat sem. Ennek pedig egyetlen egy oka van: az egész balliberált vezetés vagy tehetségtelen dilettánsokból, vagy levitézlett senkiháziakból áll, akik magukat akarják megvalósítani, de akiket még a saját táborukon belül is vagy ezért, vagy azért, hiteltelennek tartanak.

Mindeközben itt állunk a választások küszöbén. Itt állunk és most talán lesz esélyünk, most talán lesz alkalmunk arra, hogy minden valószínűség szerint örök időkre leradírozzuk a politikai térképről az elvtársakat és a liberáltakat, mindazokat, akik az elmúlt évtizedekben tönkrevágták ezt az országot. És persze lesz lehetőségünk arra is, hogy megerősítsük magunkat, hogy tényleg meghatározóvá tegyük a nemzeti radikális oldal jelenlétét a honi közéletben.

Azonban hogy ez így legyen, ahhoz sok mindenre szükség van, de legfőképp egység kéne a mi berkeinkben is. Ez pedig mondjuk ki: nincs most meg. Vélt és valós sérelmek vannak, sárdobálás, kiszorítósdi, széthúzás. Jobb esetben kínos csend, félrenézés.

Annak idején, amikor 2010-ben mi, radikálisok összefogva és összekapaszkodva képviselőket küldhettünk a parlamentbe, még mindenki tudta lent és fent is, hogy a párt nem cél, hanem csak eszköz ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, hogy elérjük azt, hogy Magyarországon csak és kizárólag a magyar érdekek legyenek elődlegesek, hogy ez az ország valóban a miénk, magyaroké legyen. Mára sajnos mind fentebb, mind lentebb többen ezt - mondjuk úgy finoman - szem elől tévesztették és több helyütt fontosabbak lettek a személyes érdekek, az anyagi előnyök, és mindaz, ami a pártoskodással együtt jár.

Ha végignézünk a jelenlegi politikai erőviszonyokon, ha észrevesszük a közéleti változásokat, akkor láthatjuk, hogy most egy történelmi esély lehetősége körvonalazódik a nem is oly távoli jövőben. Bűn lenne mindezt elszalasztani csak azért, mert néhányan a felsőbb körökben eltévedtek a nagy útvesztőben, miközben közel egymillióan, mi itt vagyunk.

Igen. Mi itt vagyunk. És azt hiszem, joggal várjuk el, hogy rend legyen, hogy akiknek dolguk, azok teremtsenek egységet a nemzeti oldalon. Az idő a választásokig egyre csak fogy, minden széthúzás, minden sárdobálás csak csökkenti az esélyeinket és a másik oldal malmára hajtja a vizet. És nekünk ez itt az utcán, egyátalán nem érdekünk.

2014 mind valóságosan, mind képletesen a választások éve lesz, és akár hosszú időre is eldöntheti, hogy merre haladjon ez az ország. Ezért aztán figyeljünk oda mindenre. Figyeljünk a hangsúlyokra, az üzenetekre és lássuk meg, hogy kik azok, akik a nemzet érdekeit képviselik, és kik azok, akik csak árulják azt.

Úgyhogy csak gyerünk tovább. Ésszel, hittel és bátorsággal.

Adjon az Isten, szebb jövőt!