Induljon a banzáj, essen szét a ház

„Ehhez még csak annyit kell megjegyezni, hogy a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi, és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség - a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges - csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.”

[Hamvas Béla]

Idézzük fel, mi van olyankor, ha egy multicég dolgozót, pláne ilyen-olyan szintű vezetőt keres. Százféle feltétel kikötése, bizonyítványok, referenciák, interjúk, önéletrajz, zannyaneve, motivációs levél, miafranc. Nagyon megnézik az illetőt, mert nem babra megy a játék. Aztán ezek alapján valaki dönt, és felelősséget vállal érte. Nem így az ország vezetőinek a kiválasztásakor. Az úgynevezett demokratikus rendszer a nép kollektív bölcsességének feltételezésére alapul. Eszerint a nagy számok törvénye alapján a tévedések kioltják egymást, és előáll az adott helyzetből kihozható legjobb eredmény. Amelyik politikus pedig méltatlannak vagy alkalmatlannak bizonyul, az előbb-utóbb kirostálódik.

Ennek semmiféle logikai vagy tapasztalati bizonyítását én még nem láttam. A valóságban bármelyik sötét barom vagy gazember Kegyelmes Úrrá lehet, ha becsomagolja magát egy szaros öltönybe, és a fejére drótoz egy fonnyadt narancsot vagy szegfűt.

Most újból fullra kapcsolt a cirkusz. Akinek több esze van, mint egy fél vödör víznek, annak a hajdani illúziói már rég elszálltak. Fásultan pislogunk. Mi új vagy más várható attól, hogy elzavarják vagy nem zavarják el azokat, akiket már kétszer-háromszor elzavartunk, és azok kerülnek-e a helyükbe, akiket már kétszer-háromszor elzavartunk? Más banda pedig úgysem törheti meg a kört, ezt a rendszer garantálja a gyakorlatban.

Érdekes egyébként, hogy a környéken már mindenhol voltak rendkívüli választások és kormányváltások, mindenhol bukott már meg kormány rendesen, csak nálunk nem. Ezt ráadásul eredménynek állítják be, mondván, hogy nálunk stabilitás van a gazdaság egészséges fejlődése érdekében. Nahiszen! Ha valóban az állítólagos és úgynevezett ”ország érdekére” menne a meccs, és valóban igazi verseny volna, akkor a Maszopszadinak is, a Fidesznek is számos alkalma lett volna megbuktatnia az éppen uralmon lévő másikat, és a helyébe állni.

Még hogy népuralom... Elég szomorú, hogy még mindig akadnak, akik elhiszik.

Egyáltalán alkalmas arra a Nép vagy a Nemzet, hogy épkézláb döntést hozzon a mostani rendszer kereteiben? Maga a rendszer olyan, hogy tudatlanok szavazgatnak hazugságok alapján felelősség nélkül. Származhat jó ebből?

A nép bölcsessége is enyhén szólva megkérdőjelezhető. Churchill azt mondta, hogy a szavazgatásos demokráciával szembeni legcsattanósabb érv az, ha az ember öt percet beszélget egy választópolgárral.

Pedig az emberek olyanok, hogy mind kurvára ért a politikához. Legalábbis azt hiszik. Sőt minden témához, ami a politika kapcsán felvetődik. Most éppen az atomerőmű-cirkusz miatt azonnal százezrek táltosodtak energetikai szakértővé, és bődületes baromságokat harsognak, az ATV és/vagy a Hír Tévé agymosóműsorainak ledorongolóan primitív kivonatait. De például ott a történelem. Abban aztán végképp mindenki professzor. Olcsó és nem ráz. A jobbantudók szabad prédája. Az benne a legelszomorítóbb, hogy az orbitális hülyeségekből, amiket harsognak, világosan kiderül, hogy akik a szavazataikkal végeredményben mégiscsak eldöntenek dolgokat valamilyen szinten, azok igazából mennyire brutálisan tudatlanok.

Nem is lehet a szemükre vetni a tudatlanságukat, mert hát mindenki a saját dolgához kell értsen. A baj az, hogy a rendszer azokra bízza a választást, akiknek hozzáértésük nincs (sokuknak eszük sem), csak Véleményük. (Ahogy mondani szokták: a vélemény olyan, mint a végbélnyílás – mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a többiekére.) Ez a magasságos Véleményük pedig dehogyis az övék, hanem amit a manipulátorok betölcséreztek a fejükbe. Könnyedén, mert a tudatlanság miatt nincs közegellenállás.

Lehetne másképp?

A választások szabályait jelentősen meg lehetne változtatni. Hatékonyabbá, célravezetőbbé lehetne tenni. A mostani rendszer haszonélvezői azt állítják és szuggerálják, hogy nem. Pedig igen. Szűkíteni lehetne a választhatók körét bizonyos kritériumok, például szakmai hozzáértés megkövetelése révén, de más módokon is. Vagy a választók körét lehetne szűkíteni.

Vagy egyáltalán nem is választással lehetne kijelölni a vezetőket.

Ilyen reformokat azonban csak azoknak áll módjukban elrendelni vagy pusztán csak komoly formában javasolni, akik a mostani rendszerben kerültek felszínre, tehát akik a mostani rendszerben érdekeltek. Változtatás csak kívülről (a néptől) érkező impulzustól lenne várható. Igen ám, de a nép elvan magának az ócska kis homokozóban, leköti a „hajrá Fradi” szintű bazári civakodás és pártoknak csápolás. A nép számára ez egyebek közt azért is jó és kényelmes, mert így továbbra is másoktól (a politikusoktól) várhatja a saját sorsának javulását ahelyett, hogy a saját kezébe venné a dolgokat. Továbbá azért is kellemes, mert kielégíti az emberek döntő többségének azt a meglehetősen alantas igényét és ösztönét, hogy valakiket szidalmazni lehessen.

Április 6-án este az eredményhirdetés után nagyon sokan csalódottak lesznek. Utána az idő múlásával egyre többen. Azt fogják mondani, hogy ”ezeket” – mármint a győztest (bármelyik legyen is az a kettő közül) a hülyék szavazták meg.

Pedig akárki lesz a kormány, és akárkik kerülnek nyeregbe, a nép egészen pontosan őket érdemli meg. Ezt már most leszögezhetjük.