Pénz beszél, a kutya ugat?

A Kúria Polgári Kollégiuma tegnap meghozta jogegységi határozatát a devizahitelekkel kapcsolatos kérdésekről. A döntést és a részleteket Wellmann György, a kollégium vezetője a testület ülése után ismertette a nagyközönséggel:

1. A devizaalapú szerződések olyan szerződések, amelyeknél az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait.
2. Ez a szerződéstípus önmagában az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem ütközik jogszabályba, jóerkölcsbe, nem uzsorás vagy színlelt szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra. A terhek előre nem látható egyoldalú eltolódása következtében önmagában nem érvénytelen a szerződés, az érvénytelenség csak a szerződés megkötésekor állhat fenn.
3. A pénzügyi intézménynek tájékoztatnia kellett az árfolyamváltozás lehetőségéről és annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról.
4. Az érvénytelenség esetleges, egyedi megállapítása során a bíróságoknak a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekedniük, ha kiküszöbölhető az érvénytelenség oka.
5. Ha egy pont a szerződésben érvénytelennek bizonyul (és nem az egész szerződés), a szerződés egyebekben változatlan feltételekkel tovább teljesítendő.
6. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételekről az Európai Bíróságtól kért előzetes döntéshozatali eljárást követően hoz döntést a Kúria. Ez korábbi információk szerint februárban várható.
7. A bírói szerződésmódosítás arra szolgáló jogi eszköz, hogy egy-egy konkrét esetben orvosolja a körülményváltozások valamelyik fél lényeges sérelmét okozó tényezőket. Nem alkalmas nagy tömegű szerződések orvoslására. Ha a hátrányos következményeket a jogalkotó rendezi, a jogalkotói beavatkozás az egyedi bírói mérlegelést e körben kizárja.

Ennyi.

Darák Péter, a Kúria elnöke és Wellmann György (j), a testület polgári kollégiumának vezetője

Azt hiszem az ügy fejleményeit elsőre nehéz higgadtan, sűrű kurvaanyázások nélkül kommentálni. De második és harmadik nekifutásra is ugyanez a helyzet, hisz a magyar igazságszolgáltatás ismét olyan döntést hozott, ami a legteljesebb mértékben szembe megy a társadalom igazságérzetével.

Józan ésszel gondolkodó ember természetesen nem azt várta, hogy majd olyan állásfoglalás születik, ami eltűnteti az adósságot. A közvélemény nem azt várta, hogy innentől majd minden devizaadóst csak úgy megszabadítanak a törlesztőrészletek terheitől, de azt joggal várhatta el mindenki, hogy a Kúria, a magyar igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve majd a józan ész mellett foglal állást és nem törvényesíti a már mindenki által hibás terméknek tartott devizakölcsönöket. Nem teszi legálissá azt a manapság működő magyar banki gyakorlatot, miszerint egy hitelszerződés úgy működik, hogy abban nincsen pontosan meghatározva az egyik fél fizetési kötelezettsége, hanem egy külső tényező függvényében, ”majd meglátjuk, mennyit fizetsz” alapon dől el az adós tartozása.

Kimondva-kimondatlanul mindenki valami olyasmi döntésre számított, mint amilyen néhány hete született Horvátországban, ahol az ottani bíróság kimondta azt, hogy „a svájci frankban hitelező pénzintézetek elhallgatták a kockázatokat, becsapták ügyfeleiket és tisztességtelen eszközöket használtak, amivel megsértették a hitelért folyamodók érdekeit”. A horvát bírósági ítélet értelmében „a hiteleket a felvétel napján érvényes árfolyamra kell átváltani, az így ”kunásított” hitelösszeg jelenti a törzstőkét, és nem a jelenlegi árfolyammal számított érték.”

Azonban Magyarországon nem ez történt. A kúria a bankok érdekeit helyezte előtérbe a sokezer magyar családdal szemben.

Nem kell közgazdásznak lennünk ahhoz, hogy gyorsan végiggondoljuk a történet másik oldalát is, és rávilágítsunk az egész devizahitelezés aljasságára, a Kúria döntésének álságosságára.

Tegyük fel, hogy abban az időszakban, amikor elszállt a frank árfolyama, a helyzet fordítva történik. Vagy az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy holnap valami csoda folytán a svájci frank értéke 10 HUF / 1 CHF árfolyamra csökken. Ebben a pillanatban az összes magyar devizaadós, akinek jelenleg még nyitott kölcsönszerződése van, zsebből rendezhetné a tartozását. Az elszámolási vitában állók pedig követelhetnék, hogy ezen árfolyamon vonjanak egyenleget és a bankok adják vissza azokat a milliókat, tízmilliókat, amiket eddig befizettek. Egy ilyen esetben nem hogy az adósság tűnne el, hanem még a bankok teljes vagyona is.

Tegyük fel a kérdést: Megtörténhetne ez? Megtörténhetne, hogy semmivé válnak többmilliós tartozások egyik pillanatról a másikra pusztán csak azért, mert egy tőlünk független tényező megváltozik valahol a világban?

Mindannyian tudjuk, hogy ilyen nem lehet. De ebből adódóan nem történhet, nem történhetne meg az sem, hogy az adósságok az egekbe emelkednek, nem történhet, nem történhetne meg az sem, hogy a felvett kölcsönök összege a többszörösére emelkedik. És egy normális országban nem történhetne meg az sem, hogy a tudott tények, a hasonló nemzetközi tapasztalatok után, a legfelsőbb bíróság ilyen állásfoglalást hozzon.

„Az igazságszolgáltatásnak azt a jogi kérdést kellene vizsgálnia, hogy hibás termékek voltak-e a devizahitelek, és ha igen, hogy válhattak általánossá. Mindenhol a világon ismert az a jogintézmény, amely arról szól, hogy nem árulhatok akkor sem hibás terméket valakinek, hogy ha elmondom neki, hogy könnyen lehet, a termékem hibás. A magyar jog és igazságszolgáltatás egyelőre nem tud mit kezdeni e kérdéssel, hogy hibás termékekről van-e szó a devizakölcsönök esetében. Az államnak azonban az a dolga, hogy az emberek oldalára álljon” – mondta még a nyár közepén Orbán Viktor a Kossuth Rádióban.

A magyar jog és igazságszolgáltatás most lépett egyet az ügyben.

Viktor, most ti jöttök.

Vagy a pénz beszél, a kutya meg ugat?