Beérett a liberális vetés

Tegnap hozta nyilvánosságra a párizsi székhelyű Európai Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) annak tanulói teljesítménymérésnek az eredményét, amely a 15 éves iskolások olvasási, matematikai és természettudományos képességeit összegzi a világ országaiban. A tavaly tavasszal végzett kutatás eredményei alapján sajnos egyértelműen megállapítható, hogy a magyar diákok teljesítménye jelentősen romlott a legutóbbi, 2009-ben végzett felmérés adataihoz képest.

A Programme for International Student Assessment (PISA), azaz a Program a tanulók tudásának nemzetközi felmérésére című nemzetközi vizsgálatot háromévenként végzik el 2000 óta az OECD kezdeményezésére. A felmérés nem egy klasszikus tananyag-számonkérés, hanem arra keresi a választ, hogy a tizenöt éves tanulók mennyire tudják alkalmazni a gyakorlatban, a mindennapi feladatokban a meglévő tudásukat. A szakemberek minden alkalommal felmérik a diákok természettudományos, matematikai és szövegértési ismereteit, de mindig más terület kapja a hangsúlyt: 2009-ben ez a szövegértés volt, 2012-ben pedig a matematika.

A most nyilvánosságra hozott eredmények lesújtóak. Míg 2009-ben a magyar diákok természettudományokban és olvasási készségek terén is a kibővített OECD-átlag felett teljesítettek, legutóbb mindkét kompetenciában alulmúlták a középértéket. A matematikai készségek terén már három éve sem értük el az átlagot, most viszont drasztikus mértékben, 13 ponttal rontottunk a korábbi eredményünkhöz képest.

A felmérésből azonban nem csak az állapítható meg, hogy a magyar közoktatás a teszteredményekben alulmúlta az átlagot, hanem az is, hogy „mára óriási különbségek alakultak ki a gyengébben és jobban teljesítő tanulók között.”

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mitől van ez így? Hol van a legendás magyar okosság, a logika, a kreatívitás, a kombinatív készség?

A probléma gyökereit egyértelműen az oktatáspolitika lezüllesztésében kell, vagy érdemes keresni. A tavalyi felmérésben részt vett gyerekek 2004 táján kezdtek el iskolába járni, a Magyar Bálint fémjelezte ámokfutás idején.

Ugye emlékszünk még azokra az időkre?

Akkoriban változtatták meg a Nemzeti Alaptantervet, és vettek ki több, kötelezően tanítandó dolgot. Ekkor vezették be a szöveges értékelést az alsó tagozaton a félévi és az évvégi osztályozás helyett, és azóta nem lehet az első iskolai években buktatni. Magyar Bálint volt az, aki megtiltotta, hogy a kisiskolásoknak írásbeli leckét adjanak a hétvégékre vagy az iskolai szünetekre és ekkor lett előírás az is, hogyha a tanár észreveszi, hogy a gyerek narkózik, akkor nem szólhat a szüleinek.

A liberált oktatáspolitika anno olyan irányokat jelölt ki, amelyekről már a kimondásukkor üvöltött, hogy azok csak és kizárólag a felnövekvő nemzedék butítását tartják szem előtt. Így váltak hivatalos oktatási alapelvekké az alábbi agymenések is:

• az oktatási kormányzat - a diákéletmódról folytatott kutatások eredményeivel összhangban - nem tekinti egészséges folyamatnak, hogy a tanulók pszichikus-mentális-fiziológiai fejlődésüket veszélyeztetve túl sokat görnyednek tankönyvek, füzetek felett, ehelyett bárcsak többet kerékpároznának, fürdőznének, túráznának, énekelnének, beszélgetnének velünk s kortársaikkal, vagyis: tanulnának, mert bizony mindez tanulás; így a túlterhelést csökkenteni kívánó oktatáspolitika voltaképpen 'igazi' tanulást ígér az 'áltanulás' helyett,

• nem arról van szó, hogy az első négy osztályban majd a törvénymódosítás után nem lehet osztályt ismételni, lehet, csak ebben - éppen a gyerek érdekében - előbb meg kell állapodnia a szülőnek és a pedagógusnak,

• jegyre felelni óriási szorongással jár, különösen ha a gyerek introvertált, a szorongás pedig, ezt számtalan kutatás bizonyította, csökkenti a teljesítményt; a magyar iskola egyik paradoxona tehát, hogy úgy akar teljesítményt előcsiholni, hogy közben ebben minden módon akadályozza a gyereket, elsősorban a helyzettel, amibe belezavarja, még attól sem riad vissza, ha ezzel megbetegíti őt,

És hogy a pusztítás teljes legyen, Magyar Bálint a romaintegráció jelszavával megszüntette a felzárkóztató osztályokat és beültette a nehezen kezelhető és a minden téren elmaradásban lévő cigánygyerekeket a többiek közé. Ennek az eredménye is tükröződik ma már a felmérésekben, hisz nem nehéz kitalálni, hogy mitől van az, hogy „mára óriási különbségek alakultak ki a gyengébben és jobban teljesítő tanulók között” az egyes osztályokban.

A liberális vetés beérett.