Na, így jött össze a hatmillió...

Ha már az élők között nem találni rámondott bűnösöket, ha már meghalt az összes olyan aggastyán, akit hírbe lehetett hozni a nácikkal, akkor szedjünk elő régi történeteket, támasszuk fel a halottakat, és az ő szellemükkel riogassuk a világ rettegni vágyóit – adták ki a parancsot nácivadász körökben. A gondolatot aztán tett is követte és a hírportálok már zúdították is az arcunkba a legújabb szenzációt: „Egy berlini zsidó temetőben nyugszik a holokauszt egyik legfőbb felelőse.”

A felfedezést Német Ellenállás Emlékbizottságának elnöke, Johannes Tuchel hozta nyilvánosságra, aki hosszú kutatásai során minden kétséget kizáróan megállapította, hogy „Heinrich Müller, a Gestapo egykori vezetője és a zsidóság módszeres megsemmisítésének egyik legfőbb kitalálója 1945 óta egy berlini zsidó temetőben nyugszik.”

A hírek szerint 1945 augusztusában Müller holttestét egy ideiglenes sírhelyen találta meg egy kommandó az egykori birodalmi légiközlekedési minisztérium közelében. A korabeli dokumentumok alapján egyértelműen azonosítani lehetett a náci vezetőt, hisz Müller tábornoki egyenruhát viselt, és kabátja egyik belső zsebében megtalálták fényképes szolgálati igazolványát is. Ezután Müller holttestét az ideiglenes sírból áthelyezték a Mitte negyedben lévő zsidó temető tömegsírjába, amit egyebek között a mittei polgármesteri hivatal egy dokumentuma is igazol.

Ez van. Ennyi a szenzációs történet. Ezeket derítette ki Tuchel kutatása.

A fejlemények természetesen nem maradtak szó nélkül. Dieter Graumannt, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnökét egész egyszerűen sokkolta a felfedezés: „Az, hogy az egyik legkegyetlenebb náci éppen egy zsidó temetőben legyen eltemetve, ízléstelen szörnyűség. Ez durván meggyalázza az áldozatok emlékét” – mondta bele a kamerákba. Efraim Zuroff, legfőbb nácivadász pedig mélységes döbbenetének adott hangot: „Én nem hiszem, hogy nagyobb megszentségtelenítése lehet egy zsidó temetőnek annál, mint ott eltemetni Heinrich Müllert.”

Hogy mi következik ezután, azt csak sejteni lehet, de szerintem nem sokan lepődnek meg majd azon, amikor a metéltek elkezdik a teljes temetőt feltúrni, DNS-vizsgálatok tömegét elvégezni és üldözni a náci halottat a közel hetvenéves csontok között. Hisz a rettegést, a gyűlöletet mindenáron fenn kell tartani. Arról már nem is beszélve, hogy a kutatás állásáról majd nap mint nap be lehet számolni, fel lehet idézni a jobbnál-jobb holo-legendákát hosszú percekre megtöltve ezzel a főműsoridőben futó híradásokat.

A világ többi, még kevésbé agymosott része pedig elgondolkodik a hír hallatán. Elgondolkodik azon, hogy vajon hány tízezer, hány százezer halott, bajtárs és ellenség került annak idején egy közös nyughelyre? Hány embert temettek, temethettek olyanokkal egy tömegsírba, akik közé éltében soha nem tartozott? Aztán a gondolatsor végén a gyanútlan szemlélődő az egész holo-cirkuszon kicsit elmosolyodva, mintegy végkövetkezetésként halkan maga elé mormolja az igazságot:

Na, így jött össze a hatmillió...