Az V. kerület nyerte a legtöbb pénzt a tanyafejlesztési programban

A napokban a hírportálok főoldalon hozták a hírt, miszerint Budapest V. kerülete kapta a legtöbb támogatást a tanyafejlesztési program keretében. A történet első hallásra finoman szólva is döbbenetes. Másodszorra is… Azonban, ha kicsit utána nézünk a háttérnek, akkor a dolog már nem annyira fekete-fehér, mint ahogy azt az ember hirtelen gondolná, bár azért kérdések adódnak bőséggel.

Ami biztosan tudható, hogy a vidékfejlesztési tárca az idei évben 529 pályázót támogat a tanyafejlesztési programból, összesen 3,487 milliárd forinttal. Az is tény, hogy a legtöbb pénzt Budapest V. kerülete kapja, hiszen négy pályázatával összesen több mint 226 millió forintot nyert. A pályázatok - amelyek közül egyet Belváros önkormányzata, egyet a kerületi vagyonkezelő, egy másikat a városüzemeltető, egyet pedig a városfejlesztő kft adott be - mindegyike tanyai termékek piacra jutásának elősegítésére irányul.

A hír napvilágra kerülése után a Belváros sajtóosztálya az alábbi közleményt adta ki:

A Belváros önkormányzata szeretné felújítani a kerület tulajdonában lévő Hold utcai Vásárcsarnokot, ahol termelői, tanyai áruk megjelenésének adnánk helyet. Ezzel egyrészt elősegítenénk, hogy a termelők egyre nagyobb számban jelenhessenek meg a fővárosi piacon, másrészt biztosíthatnánk a budapesti lakosság friss élelmiszerrel történő ellátását, és azt, hogy a minőségi magyar árut színvonalas környezetben vásárolhassák meg a helyiek. Az elnyert összegeket ezért a vásárcsarnok felújítására fordítjuk, mivel az épület alapos korszerűsítést igényel.

A vásárcsarnok felújítása után a vidéki termelők a csarnok földszintjén árulhatják majd termékeiket, a galérián pedig – nyugat-európai mintára – kisebb éttermek, büfék várnák a vásárlókat. A fejlesztéssel lehetőség nyílik a tanyasi termelők számára, hogy a csarnokban árusíthassanak, a fővárosban élők és a kerületi lakosok pedig olyan termékekhez juthatnak hozzá, melyet nyugodt szívvel fogyaszthatnak.

Az indoklás és a cél elvi síkon, azt gondolom elfogadható, még talán amellett is, hogy a program eredendően a tanyagazdaságok működtetését kívánja ösztönözni, illetve azokat segíteni, akik életvitelszerűen a tanyán élnek. Így aztán a polémia nem is az elveken van, hanem azon, hogy ebből a fővárosi piacra jutási törekvésből majd mi valósul meg?

A kérdés, hogy el jut-e, el tud-e jutni a tanyákon megtermelt áru a termelőtől, a termelő által közvetlenül a fővárosba? Kérdés, hogy vajon tényleg azok fognak-e profitálni ebből, akinek szánták ezt a pénzt, jelesül a tanyasi emberek, vagy majd kézen-közön elfolyik a nagy budapesti téridőben? A kérdés, hogy szabad-e, érdemes-e ilyen tágan értelmezni a tanyafejlesztési programot?

Mert azért az egészen egyértelmű, hogy attól, hogy felújítunk egy olyan kisforgalmú piaccsarnokot a budapesti banknegyedben, ahova a nagybani piacról viszik a vállalkozók a banánt, a narancsot meg a kínai fokhagymát, azt tanyafejlesztésnek nevezni finoman szólva is erős túlzás.

Az úgy hívják, hogy pofátlan pénzlenyúlás.