Kár, hogy ritkán jön elő…

A büszke buzik után, most a honi cigányok gondolták úgy, hogy nekik is mindenképpen szükségük van egy olyan felvonulásra, ahol be tudják mutatni, hogy ők milyen kivagyi cigányok. Így aztán a múlt hétvégére, kisebb zsidó segítséggel megszervezték az első magyarországi Roma Büszkeség Napját.

Nem kétséges, a többségi társadalom részéről igen nagy igény volt, egy ilyen jellegű rendezvényre. Mondhatnánk, úgy hiányzott ez nekünk, mint leprásnak a kolera. Bár mondjuk az egész arra jó volt, hogy megtudtuk végre, mégis mi hiányzik hivatalosan a cigányoknak a boldogsághoz.

Setét Jenő, az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat alapítója így foglalta össze a demonstráció céljait: „Az elmúlt években egyre negatívabb a közhangulat a cigányság felé. A többségi társadalom közvélekedésének javításán túl, a roma önbecsülést is szeretnénk helyreállítani. A rendezvény az első lépcsőfok ebben. Emellett fontos az is, hogy elinduljon egyfajta roma önszerveződés, annak érdekében, hogy felléphessünk a cigányok kirekesztése ellen a közoktatásban és a cigányok diszkriminációja ellen az igazságszolgáltatásban”.

Igazán szép célok ezek…

Azért arra kíváncsi lennék, hogy Setét Jenő mégis mire gondolhatott, amikor a cigányok kirekesztéséről beszél a közoktatásban? És érdekelne az is, hogy vajon mit ért a cigányok diszkriminációján az igazságszolgáltatásban?

Tudtommal a cigánygyerekek járhatnak iskolába, nem tiltja nekik senki, nem akadályozza őket ebbéli szándékukban semmi sem. És azt sem hiszem, hogy bárki gátolná őket abban, hogy tanuljanak, hogy készüljenek a tanórákra. Vagy esetleg Setét úr, roma polgárjogi aktivista – értsd megélhetési rettegő – arra gondolt, hogy miért nem kapnak a cigányok kitűnő bizonyítványt tanulás nélkül is?

És vajon mi lehet a gond az igazságszolgáltatással? Esetleg feltűnt Setét Jenőnek is, hogy a bíróságok soha nem merik a cigányokat olyan mértékben elítélni, mint amilyen egyébként elvárható és indokolt lenne? Vagy még ezek az enyhe ítéletek is problémásak lennének?

De lépjünk túl egy pillanatra ezeken a kérdéseken, mert az összejövetel ”legszebb” mondatával nem Setét Jenő, hanem a ”híres popsztár” LL. Junior ajándékozta meg az érdeklődőket. „Én úgy gondolom, hogy minden romába rejtőzik egy Martin Luther King, és mindenkiben rejtőzik egy polgárjogi harcos” – mondta bele a kamerákba a büszke cigánygyerek, miközben a 800 fős tömeg az Opre Roma! (Fel cigányok!) jelmondatot üvöltözte.

Ez már valami.

Minden cigányban ott rejtőzik az amerikai baptista tiszteletes.

Kár, hogy ritkán jön elő.

Kár, hogy Martin Luther King helyett a cigányok zöméből mindig valahogy bicskás Gazsi, uzsorás Ármandó, öregeket gyilkoló Renátó és hasonlóak jönnek elő. Kár, hogy Martin Luther King még soha nem volt azok között, akik valaha is kipattantak a nagy cigányrejtőzködésből.

És a szomorú igazság az, hogy ez nem is lesz másképp mindaddig, amíg a cigánypolitika Magyarországon marad azon a vágányon, ahová az elvtársak és a narancsosok az elmúlt cirka 20 évben állították. Addig nem lesz változás, amíg a cigányokat megélhetési rettegők kábítják, addig nem lesz változás, amíg nem kerül egy olyan valaki döntési pozícióba, aki ki meri mondani, hogy eddig és ne tovább.

Mert mindenki tudja ebben az országban, még azok is, akik most tapsikolnak az ilyen jellegű rendezvények, hogy nem Pesten kell felvonulgatni, nem a fővárosban kell játszani a büszke cigányt, hanem országszerte a cigánysorokon kéne felvonulni, ott kéne elmagyarázni a fajtársaknak, hogy mit nem szabad és mit nem, hogy mit kell, hogy mit kéne tenniük ahhoz, hogy ne rekesszék ki magukat a társadalomból. Hogy előbb-utóbb valóban lehessen okuk büszkének lenni.