Ezé’ má’ megéri…

Az elmúlt évek, az elmúlt hónapok európai történéseinek fényében, gondolom már sokan és sokszor elméláztak azon, hogy vajon mégis mit keresünk mi, magyarok az Európai Unióban. Biztos vagyok benne, hogy az elmélkedések, vagy az ilyen jellegű beszélgetések során jónéhány magyarázat előjött pro és kontra a tagság előnyeit, illetve hátrányait illetően. Biztos vagyok benne, hogy szinte vég nélkül mindenki tudná sorolni azokat az érveket, azokat a tapasztalatokat, amivel a saját igazát, amivel a saját álláspontját látná bizonyítottnak.

Azonban abban is biztos vagyok, hogy a sok érv, a megszámlálhatatlan indok közül senki, vagy csak nagyon kevesen említenék meg azokat, amelyeket a múlt hét péntekén Martonyi János külügyminiszter fogalmazott meg a francia közszolgálati rádió műsorában annak a kérdésnek a kapcsán, miszerint „valóban igaz-e, hogy a kormánypártban ellenségként jelölik meg Brüsszelt?”

„Az Európai Unió egyáltalán nem ellenség, talán csak egyeseknek, illetve egyes kérdésekben ellenfél, de a felmérések is azt mutatják, hogy a Európai Unió támogatottsága nagyon jelentős a magyar közvélemény körében. Egyértelmű, hogy Magyarország helye az Európai Unióban van. Ez számunkra is nagyon sok előnnyel jár, és részt is veszünk például a romaintegráció stratégiájában, a bővítési folyamatban vagy sok más dologban”. – fejtegette okosan a diplomáciai tárca vezetője az EU-s tagság melletti érveit a francia rádióhallgatók millióinak.

Ez mán’ valami.

Részt vehetünk a nagyon felvilágosult EU-s romaintegrációba…

Ezé’ má’ megéri bent lenni.

Martonyi János, a magyar kormány oszlopos tagja ezt tudta összehozni. Ennyi jutott eszébe. Mondjuk az igaz, hogy valódi és értelmes indokokat nehezen tudott, nehezen lehetett volna felhozni a tagság előnyei mellett, de akárhogy is nézzük, egy kormánytagtól azért ennél értelmesebb gondolatokat is elvárhatna az ember. Ha Mari néni nyilatkozik valami hasonló színvonalút a simagöröngyösi pennimárket parkolójában még rámondja az ember, hogy oké, de egy hivatalban lévő külügyminisztertől ez finoman szólva is necces.

Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen nagyobb médiafigyelmet kapó riportok tényleg jó alkalmak lennének arra, hogy a magyar diplomácia értelmesen és a nyugati átlagpolgár számára is jól érthetően kifejtse azokat a problémákat, azokat a gondokat, amik minket, magyarokat manapság nyugtalanítanak itt a Kárpát-medencében. Martonyi beszélhetett volna a székely autonómia törekvésekről és az azokra adott román válaszokról, felhozhatta volna a máig rendezetlen, a Délvidéken legyilkolt több tízezer magyar ügyét, szót ejthetett volna a temerini fiúkért, elmesélhette volna azon felvidéki magyarok meghurcolását, akik felvették a magyar állampolgárságot, de akár méltó választ adhatott volna arra a rágalomhadjáratra is, amit a nyugati balliberált média folytat már hosszú idő óta Magyarország ellen.

De ez nem történt meg. Martonyi Jánosnak a magyar EU-tagság kapcsán csak a romaintegráció jutott eszébe. Meg az, hogy az egész jó nekünk „sok más dologban” is.

Tényleg nem tűnik fel senkinek sem, hogy ez az ember sok mindent képvisel, csak éppen a magyar érdekeket nem? Tényleg nem tűnik fel senkinek narancsos körökben, hogy ami magyar külpolitika címen folyik manapság az egy vicc? Tényleg nem tűnik fel senkinek, hogy Martonyi János munkássága a globalistáknak való megfelelési kényszertől a zsidók seggének a nyalásáig tart? Hogy minden lépését, hogy minden megnyilvánulását e kettő fő szempont határozza meg?

Tényleg nem tűnik fel?

Vagy ez lenne a cél?