Rejtett erőforrás

Szerdai hír: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Cibakházán ismeretlen elkövető(k) kirabolták és brutális kegyetlenséggel agyonverték a község közszeretetnek örvendő 72 éves római katolikus lelkészét. Most, szerdán este még nem tudjuk biztosra az elkövető kilétét, de a környékbelieknek az interneten olvasható tájékoztatásaiból, az erősen cigányfertőzött területből, a kirabláshoz amúgy felesleges brutalitásból, az „öregezés” nevű új fogalom ismeretéből mindenki arra gyanakszik, hogy mint újabban szinte naponta, most is Orbán rejtett erőforrásával állunk szemben.

Hogy az esetről egyáltalán mit is lehet gondolni, nem részletezem. Mindenkinek lényegében ugyanazok a dolgok jutnak eszébe. A számtalan netes kommentben azonban egy szemponttal eddig még nem találkoztam, és arra szeretnék kitérni.

Ez pontosan a rejtett erőforrási jelleg. Csak nem az ország rejtett erőforrása, nem is Orbáné, hanem valaki másoké.

A mostanihoz hasonló bestiális és vérlázító esetek előbb vagy utóbb kiverik a biztosítékot. Nem is kell, hogy az egész ország fellázadjon, mert arra a jelek szerint még sokáig hiába várunk. Elég, ha lokálisan elszakad a cérna, és tíz-húsz energikus ember hirtelen rendet rak valamilyen aktuális helyi ügyben. Vagy ha mondjuk egy rendőr elfelejt gyávának lenni, mint arra már akadt is példa Szlovákiában. Vagy ki tudja, milyen egyéb formában kiszabadul a szellem a palackból.

Gondoljuk végig, milyen folyományai lennének – és reális esély van rá, hogy lesznek is – egy ilyennek.

Amíg higgadtan végiggondoljuk, felhozok egy másik témát, amely látszólag nem tartozik ide. Ez pedig nem más, mint a világ csúfjára pofátlanul ”baloldalnak” hazudott maszopszadeszes ellenzék töketlenkedése.

Hosszú időn át szilárdan meg lehettünk győződve, hogy a különféle csoportocskáiknak és klikkjeiknek a marakodása csak színjáték, vagy legfeljebb csak pozícióharc a majdani húsoskondérhoz szóló jobb sorszámért, és mihelyt valóban közeledni kezd a 2014-es országgyűlési választás, vezényszóra egységesülnek, dehogyis adva meg a Fidesznek azt az óriási előnyt, hogy önként és dalolva felszalámizzák saját magukat.

Mostanra azonban elfajult a marakodásuk, és komoly formában felmerült a lehetősége annak, hogy külön-külön lehúzzák magukat a klozetton. Nagy puszit érdemel ennek a helyzetnek az előidézéséért a Pojáca, de a többi paprikajancsi is megtette a magáét benne.

Hozzáadódik ehhez a maszopszadeszos holdudvar elkopása. Személy szerint legtöbbjük megvan még, de mgöregedtek, elkoptak, lecsörömpöltek, unalmassá váltak. Ma más a kása, Mása – mondaná Alfonzó.

Közben Orbán és csapata is nyomul a maga sokszor gyermeteg és átlátszó módján a közvélemény megdolgozásában, és a meghülyíthető vakegerek egy részét a jelek szerint el sikerül szipkázniuk a maszopszadesztől.

Tehát jelen állás szerint mindinkább felsejlik az a jövő, hogy nem lesz kormányváltás. Házmesteryvel, a Pislogival és a Pojácával bukta várható George Soros, a Süddeutsche Zeitung, az amerikai külügyminisztérium és a demokráciáért aggódó összes többi fajzat minden mesterkedése ellenére.

Úgy, hogy ezt hónapokkal előre látni lehet majd.

Tűrhetik ezt azok, akik a judapesti Belvárosban annyira reszketve vágynak a politikai hatalom visszaszerzésére és a kivételezett egzisztenciáik visszakapására, miután nagy keservesen kiböjtöltek négy évet? Kibírják még újabb négy évig? Dehogy.

Hanem spekulálnak.

Ha választásos úton nem megy a visszaszerzés, akkor esetleg másképp is lehet.

Ezt mostanra már végigspekulálták.

Csak ürügy kell a demokrácia megvédésére, a fasizmus elleni aktív fellépésre, egy arab tavaszra.

A terep már úgyis elő van készítve. Orbán Magyarországára a Napsugaras Nyugat úgy tekint, mint egy marék kukacra, hála az elmúlt évek háttérből vezérelt médiamoslékoskodásainak. Egyre elfogadhatóbb számukra valamiféle beavatkozás, például a kardot rántó Heller Ágnes Szipirtyódivízió mondjuk cirka húszezres utcai ”forradalmának” aktív támogatása.

Csak gyutacs kell hozzá. Harci gáz helyett például egy szépen felfújt ”cigánymészárlás”.

Aztán már oda lehet tenni a Libást a trónra választási cirkusz nélkül is.

A pár ezer bátor, valóban fellépni merő nemzeti radikális hazafit kajakból lenyomják (mert ”terroristák”), ne legyen illúziója senkinek.

Mindez persze spekuláció. De szerintem van reális alapja. Lehetséges ez a forgatókönyv.

Nem mondom azt, hogy ne lincseljünk aljas rablógyilkos cigányokat. Azt sem mondom, hogy igen. Az általános helyzet elfajulóban van, a cibakházi bestiális lelkészgyilkosság is egy stáció ebben, és belátható időn belül úgy alakulhat – főleg itt nálunk Kelet-Magyarországon, hogy semennyire nem számít, ki mit mond, hanem elszabadulnak az indulatok.

Az pedig senkinek sem lesz jó. Nekünk nemzeti radikálisoknak sem, hiába hiszik némelyek. A fentiek miatt.

Ne legyen igazam.