Az irodalom zsidó pápája

Rövid hír pár nappal ezelőtt, legtöbben oda sem figyeltünk: 93 éves korában meghalt Marcel Reich-Ranicki, akit Németországban csak úgy neveztek, hogy az irodalom pápája. Hallottunk már róla? Szerintem nemigen. Én biztos nem. De akkor mitől érdekes? Van közünk hozzá?

Azt hiszem, van.

Nézzük meg ebben a videóban, ez itt egy német tévéinterjú. Nem baj, ha nem ért valaki németül, nem annyira a szöveg a fontos. Hanem a gesztusok, a tekintetek, a légkör. A kopasz szemüveges személy Reich-Ranicki:

Ki volt ő?

1920-ban született Lengyelországban gazdag zsidó kereskedőcsaládban. Gyermekkorában átköltöztek Németországba, majd onnan mint zsidót 1938-ban visszadeportálták őket Lengyelországba. Hamarosan a varsói gettóban találták magukat. Marcel gyerek klasszikus zsidóként feltalálta magát, mert tolmácsként dolgozott a gettó Zsidótanácsa számára, sőt a Gazeta Zydowska című kollaboráns újságnál helyezkedett el, mint zenekritikus. Ügyesnek kell lenni ugye... Nem is vitték el transzportba, mert a zsidótanács munkatársai mentesültek. Aztán 1943-ban a feleségével együtt a kialakított összeköttetései segítségével sikeresen meglépett a varsói gettóból.

1944-ben csatlakozott a kommunista lengyel ellenálló hadsereghez, ennek nyomán később tagja lett a kommunista titkosrendőrségnek, a cenzúrázási osztályon tevékenykedett, és a háború után belépett a kommunista pártba is persze. Később Londonba küldték kémkedni diplomáciai álca alatt. Aztán kegyvesztett lett, az elvtársai rövid időre börtönbe is csukták, akkoriban ez nagyon így ment.

1958-ban lelépett az NSZK-ba. Ott a kapcsolatai révén – tipikus zsidó forgatókönyv – újságíró lett , és ilyenként nagyon bevágódott a többi zsidó közepette. Az irodalomkritika lett a műfaja, el egészen addig, hogy az utóbbi évtizedekben az Atyaúristennek számított benne Németországban, de legalábbis Pápának, ami egy zsidótól pikáns, de hát ilyen a világ. Plusz mindenféle egyetemek díszdoktora, professzori posztok, kitüntetések, médiasztároltság magas kulturális (sznob) vonalon, valamint nem utolsósorban a különösen nagy befolyás.

Reich-Ranicki pályafutásának a kulcsszava tehát az összeköttetés. Annak a révén lett Valaki, majd a megfelelő szintet elérve ő mondhatta meg, hogy kiből lehet Valaki. Így működik a zsidó hálózat, amely hivatalosan és formálisan nem létezik, a valóságban azonban nagyon is, sőt alapvető jelleggel.

Teljesítmény a szónak az általunk megszokott értelmében nem szükséges az ilyen pályafutáshoz, illetve az ilyen pozíciók kialakításához és a bennük tevékenykedéshez, uralkodáshoz. Elég, ha valaki a háttérből elintézi, hogy ez és ez a pacák kell nekünk, és azt teszik pozícióba. Utána cserébe onnan majd ő fogja pozícióba segíteni az újabbakat.

Pontosan ebben áll az irodalmi pápaság lényege. A fenti videón egy klasszikus, vegytiszta megmondóembert láthatunk. Én például értem, amit beszél (nem nehéz, mert lassan és akcentussal mondja), de aki nem ért németül, az is könnyen érzékeli az ellentmondást nem tűrő magabiztosságot, az önmagát mindenen felülhelyezést, a tekintélyen kívül semmi másra nem alapozott kijelentgetéseket, egyszóval a gőgöt. „Mi mondjuk meg, hogy mi a magas Kultúra” – közvetíti a viselkedése, és látszik, hogy magától értetődő természetességgel elvárja, hogy mindenki őhozzájuk – hozzá és a brancshoz - igazodjon.

A sok sznob pedig hasra esik előtte. Amit Reich-Ranicki mond, az úgy van, hiszen ő mondta.

Ő – és az egyéb területen működő hasonlók – mondják meg Németországban és egyáltalán Nyugaton, hogy Magyarország mikor éppen micsoda, és hogy ki kicsoda Magyarországon.

Így keletkeznek, az ilyen Reich-Ranickikon keresztül keletkeznek a „nemzetközileg elismert”, "tekintélyes", "világhírű" Heller Ágnesek, Konrád Györgyök és a többi. Gondosan kialakított csatornákon, amelyek a Paul Lendvai típusú figurákon át a Marcel Reich-Ranickikig vezetnek, és hipp-hopp a frankfurti könyvvásár sztárja lesz az az Esterházi Péter, akinek a könyveit külföldiek eleve nem is érthetik, hiába fordítják le, de hát ő a sztár, mert a megmondóember megmondta és elintézte.

Utána közösen fikázzák azt, aki nem tetszik nekik... Abszolút "hitelesen".

Marcel Reich-Ranicki tehát meghalt most szerdán. Nem mondhatjuk, hogy pótolhatatlan veszteség ért bennünket.

Pótolják.