Ha a nemzeti radikalizmus sikeres akar lenni – és itt nem feltétlenül csak a Jobbikra vagy bármiféle pártra gondolok -, akkor tágítania és mélyítenie kell a bázisát. Tágítani abban az értelemben, hogy olyan társadalmi rétegeket, csoportokat is meg kell nyernie magának, amelyeket eddig nem, vagy csak kevéssé. Mélyíteni pedig úgy, hogy a már meglévő szimpatizánsok lelkesedését karban kell tartani, sőt fokozni. Ez már csak így megy a mozgalmakban. Az út az érzelmeken át vezet, és kiemelkedően fontos eszköze a zene.
Sajnos azzal kell szembesülnünk, hogy ezen a téren elég hitványul állunk.
Ezen most meglepődött valaki? Vitatják? Esetleg felháborodnak, hogy ilyet mondok?
Szerintem így van.
Sem a Jobbiknak, sem általánosan a nemzeti radikális oldalnak nincs olyan saját eredetű, karakterisztikus, népszerű és egyértelműen hozzánk köthető egyetlen konkrét nagybetűs Dala vagy Zenéje, mondhatni szignálja vagy himnusza, netán indulója, ami képviselné, megjelenítené a mozgalmat, és ami akár már egy szál magában is kapocsként összefogná a szimpatizánsokat. Nagyon kellene! Sikeres mozgalmaknak mindig volt. Alapfelszerelés... Mikor lesz már? Kinek a dolga lenne (lett volna már rég) megszervezni, elintézni?
Zenében, nemzeti rockban (vagy hogyan is hívják mostanában) egyébként nem szűkölködünk. Mármint ami a mennyiséget illeti. A mai világban csak az nem zenél, aki kifejezetten menekül tőle. Ámde ez visszaüt a színvonalra. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy a rengeteg nemzeti radikális zenekar és énekes összességében vett nívója irgalmatlanul rossz. A lelkesedéshez és az önkifejezési szándékhoz nem társul tehetség, sok esetben zenélni vagy énekelni tudás sem, és az eredmény katasztrofális. Ilyet nem illik szemtől szembe megmondani, és különben is szimpatikus az igyekezet, a jó szándék. De nem jutunk vele előbbre. Sőt nagy részük kimondottan taszító.
Kevesebb kellene, de jó.
Ehhez tehetség kell és pénz.
Tehetséges zenészek igenis vannak. Pénznek pedig ha valamire, akkor erre lennie kell.
Hadd kövessek el még egy szentségtörést. A stíluson is változtatni kellene. Pontosabban meg kell szüntetni a korunkban elharapózott zenétlen zenének (óbégatásnak és csörömpölésnek) az egyeduralmát. Hiába, hogy a tizen - és huszonévesek már ahhoz szoktak hozzá, és nekik már az az etalon, de ha eredményt karunk elérni, akkor bizony vissza kell rugóznunk a komponált és melodikus, igényes zenék és dalok felé. A rendesen és gondosan megkomponált, és nem csak összelapátolt zenék összehasonlíthatatlanul jobban hatnak az érzelmekre.
Arra is gondolni kell, hogy ha tágítani akarjuk a nemzeti radikalizmus táborát, akkor az eddigiekhez képest sokkal inkább meg kell célozni a harmincas-negyvenes vagy még idősebb korosztályokat, és őket a rap vagy más hasonló (egyébként multikulti eredetű) zenék nem vonzzák. Nekik melódia kell és gondos kidolgozottság.
Most pedig csak mintaképpen hallgassunk bele például a svéd Therion zenéibe, és gondolkodjunk el rajta, hogy mennyivel jobban járnánk mondjuk az ilyen és hasonló irányokkal. De ez csak egyetlen példa. Illusztráció a kidolgozottságra.
9 kommentek:
Nem sértés képpen írom, meg különben is csak egy vélemény, de szerintem ezzel nem járnánk jobban. Ez egy abszolút rétegzene. A emberek többsége nem vevő ezekre a szeánsz-jellegű zenékre.
Az első taktusok Nagy Feróra emlékeztettek./8 óra.../
Utána csak elcsodálkoztam.
Öreg vagyok a rap igen rasszista-antiszemita jelzővel van nálam jellemezve.
Kikapcsolódás a Honfoglalás, a Napóleon Boulevard, Neoton, Balázs Fecó, és még sokan mások....
Hiányzik a dallam, jogos a cikk.
Beszélni sem tudunk, zenélni még kevésbé!
A leírt probléma valós, én is sokszor foglalkoztam vele, és ismerősi közegben is rengeteget találgattuk már, hogy miért nincs igazán színvonalas, hazafias muzsika.
Az eredmény leginkább annyi lett, hogy aki tehetséges, és rendelkezik olyan muzikális vénával, ami alkalmassá tenné pl. a fenti számhoz hasonlók szerzéséhez, az egyszerűen nem vállalja fel a nemzeti radikalizmust.
Az ok egyszerű: a zeneipar is politika. Hiába vezeti mondjuk a Hungarica a MAHASZ-listát, ha sehol sem hajlandók játszani őket, és úton-útfélen nácizzák a bandát. A zenészek többsége azért játszik, hogy hallgassák, és a dalaik eljussanak a közönséghez (és így, nem mellékesen, pénzt is keressenek), nem pedig, hogy elhallgassák, tiltólistára tegyék, és megalázzák őket. Ahhoz, hogy ezeket el tudják viselni, különleges elszántság kell, ami csak kevesekben van meg, és általában nem párosul kellő zenei képességekkel.
Külön ki kell emelni, hogy a jó zenészekre tudatosan utazik a ballib háttértábor, vagy csak olyanokat hagynak előtérbe jutni, akik az ő értékrendjüket képviselik, bármilyen muzikális analfabéták is legyenek az illetők.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy még a radikálisok egy része sem szeret 0/24-ben explicite politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó számokat hallgatni (én pl. jó ha félévente egyszer berakom a Kárpátiát, vagy a Hungaricát, mert annyira töménynek érzem).
A nemzeti rockot játszó bandák zöme itt általában átesik a ló túloldalára, és ezért születnek témájukban, és zenéjükben is homogén produkciók (amik ráadásul csak ritkán pozitív hangvételűek, pedig az nagyon fontos lenne, hogy reménykeltő, és vidám legyen az irányvonal).
Meg kellene tanulni burkoltabban fogalmazni, úgy becsomagolni a nemzeti gondolatot, hogy az szórakoztató, mindenki számára élvezhető legyen, és fel is fogják az emberek, hogy miről van szó. Ez pedig vissza is visz minket a hiányzó tehetség kérdéskörééhez, anélkül sajnos ezt a gordiuszi csomót az életben nem fogja átvágni sem a zenei, sem a politikai mozgalom...
Nekem a volgai hajóvontatók ugrottak be...bocs,ízlések és pofonok....Van nekünk hazai zenekaraink,akik ezt még túl is szárnyalják..Kárpátia,Örökség,Ismerős Arcok,stb,igen színvonalas zenével.Akik magyarul zenélnek magyaroknak.Akiknek nincs fülük hozzá...hát azok hallgassák a zsidósított Balázs Fecót,Neotont,és társait.
Ez egy hülyeség.Nem attól lesz valaki radikális, mert ilyen zenét hallgat.Én nemzeti radikálisnak tartom magam, mégsem szeretem a " nemzeti rockot".Thrashmetált vagy industriált hallgatok, ha éppen zenét akarok hallgatni ( mert leginkább a csendet szeretem).Ez pusztán izlés kérdése, nem egyéb.
Kontárok helyett színvonalat - úgy hangzik, mint egy Szabad Nép vezércikk címe.
Érdekes, hogy a magyar népdalokra senki se gondolt, nekem még "kötelező" volt szó-mizálás,karénekre járás. a Kodály módszer szerint. De azért, vagy evvel együtt, szivesen meghallgatom a Kárpátiát, Ismerős arcokat,vagy Ferónak az idevonatkozó nótáit.Nem tartom" kontárnak sem náci szerzőnek" egyiket sem.
@liverpool:
Nem is arról van szó, hogy attól lesz valaki nemzeti radikális, hogy ilyen zenét hallgat, hanem, hogy egy remek propagandaeszköz, és sikeresen bevonzhatja a fogékony fiatalokat/kevésbé fiatalokat (elárulom, a nemzeti rock nélkül pl. a Jobbik az életben nem lenne ilyen népszerű).
A zene mindig is kulcspozíciót foglalt el az ideológiák fegyverarzenáljában, ezért meg kell vele tanulni tudatosan, és célratörően bánni. Ahogy azt a baloldal évtizedek óta teszi is. (Szerinted mondjuk a '68-as generációnak mennyi esélye lett volna olyan világméretű felfordulást okozni, amilyet okozott, ha nem lett volna a rock and roll, vagy a beat muzsika?)
Most ez a szimfónikus metál mondjuk mitől más az Echo of Dalriadától? Mert ugye azok is ilyen kelta-germán metálbandűnak indultak (lásd név), csak aztán jól megmagyarosodtak. Meg a Titkolt is metálban utazik.
Továbbá a Theriont nem mondanám olyan konkrétan nemzeti radikális zenekarnak, hanem szimfónikus/pagan metál.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle