Kiváló időzítés

Június 4-én  az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  (EEJB)  elutasította két felvidéki magyar állampolgárnak, a révkomáromi Fehér Istvánnak és a lévai Dolník Erzsébetnek az Európa Tanács strasbourgi ítélőszékéhez beadott panaszát,  amelyet  szlovák  állampolgárságuk  elvesztése  miatt  nyújtottak  be.  Strasbourg nem látott jogsértést abban, hogy Fehértől és Dolníktól elvették a szlovák állampolgárságot, miután bejelentették, hogy felvették a magyart.

Történt mindez a trianoni békediktátum 93. évfordulóján.

Kiváló időzítés. Nem kétséges, hogy a felvilágosult demokraták figyeltek a részletekre.

Mint az talán sokak előtt ismert, Fehér István és Dolník Erzsébet azok közé a felvidéki magyarok közé tartozik, akik miután felvették a magyar állampolgárságot, annak megszerzését nyilvánosan is felvállalták, és lépésükről a szlovák hatóságokat is értesítették. A hatóságok ezt követően, a szlovák állampolgársági törvényre hivatkozva, megállapították szlovák állampolgárságuk elvesztését, érvénytelenítették személyi okmányaikat és törölték őket a lakosság nyilvántartásból.

Az EEJB mostani döntéséről a közvélemény a tót külügyminisztérium hivatalos közleményéből értesülhetett először, akik természetesen hangosan üdvözölték az EU-s határozatot. Persze ebben nincs semmi meglepő, abban viszont már igen, hogy a strasbourgi testület ezek szerint előbb értesítette a döntésről a szlovák államot, mint magukat a panaszosokat.

De lépjünk túl ezen a dolgon, mert ez csak egy árulkodó, de apró részlet, ami messze eltörpül az Európai Emberi Jogi Bíróság indoklása mellett.

A bíróság ugyanis megállapította, hogy a „panaszosok akkor döntöttek önkéntesen a magyar állampolgárság felvétele mellett, amikor a szlovák állampolgársági törvény vonatkozó rendelkezései érvényben voltak”, azaz a panasztevők szabad akaratukból döntöttek a magyar állampolgárság felvétele mellett abban az időben, mikor már hatályosak voltak a Fico-féle szlovák állampolgársági törvény rendelkezései, melyek szerint, aki önként felveszi egy másik ország állampolgárságát, automatikusan elveszti a szlovákot. Ebből adódóan az EEJB szerint Fehér Istvántól és Dolník Erzsébettől a szlovák állam nem önkényesen vette el szlovák állampolgárságukat, a hatóságok pusztán csak a hatályos törvények szerint jártak el, amikor a kifogásolt döntést meghozták. Így a dolog teljesen rendben van, szó nincs semmilyen jogsértésről.

Ugye érti mindenki?

A nagyon felvilágosult európai bíráknak eszükbe sem jutott vizsgálni, hogy a tót állampolgársági törvény mennyire jogszerű, eszükbe sem jutott vizsgálni, hogy az mennyiben felel meg azoknak az európai emberi jogi normáknak, amiket más esetekben, cigányok, zsidók, buzik kapcsán mindig bőszen hangoztatnak. De az sem érdekelte őket, hogy a szlovák Alkotmánybíróság a napokban is vizsgálja a törvényt, hogy az nincs-e ellentmondásban a műállam alkotmányával.

Arról már nem is beszélve, hogy a meghozott ítélet logikájából kiindulva azonnal megállapítható, hogy EEJB egyik döntésével lényegében ellentmond egy másik, korábban meghozott határozatának. Emlékezzünk csak a magyar állam vörös csillagos ügyére. Akkor az EU-s testület Vajnai Attilának adott igazat, mondván a vörös csillagot tiltó magyar törvény nem jogszerű. Holott a mostani döntés logikájából kiindulva azt a határozatot kellett volna hoznia, hogy Vajnai a hatályos törvényekkel szembeszegülve tűzte ki az önkényuralmi jelképet, így csak magát okolhatja, ha emiatt elmarasztalták. És még lehetne sorolni képernyőszám azokat a történeteket, ahol az EU-s kettős mérce tetten érhető, ha Magyarországról, ha a magyar érdekekről van szó, de szerintem teljesen felesleges, hisz aki látni akar, az így is látja azt az álságos és álszent politikát, amit az EU folytat a mindennapokban.

Mindeközben pedig a magyar külügy mélyen hallgat.

Martonyinak két napja nem jutott eszébe, hogy kiadjon egy nyomorult tiltakozó közleményt…