Hetvenkét év óta él a rejtély

Hetvenkét évvel ezelőtt, 1941. június 26-án néhány perccel 1 óra előtt három kétmotoros, egyfedelű, felségjel nélküli bombázó repülőgép jelent meg délkeleti irányból érkezve az akkor már harmadik éve ismét Magyarországhoz tartozó Kassa légterében. Az idő derült volt, a kora nyári déli órákban a város élte a megszokott életét. Aztán a Szent Erzsébet-székesegyház fölött hirtelen bombák kezdtek hullani az égből. Az utcákat a becsapódó robbanószerkezetek sorozatos döreje rázta meg, aztán a támadó gépek pillanatok alatt eltűntek a láthatáron. A villámtámadásban 29 darab, egyenként százkilós bombát szórtak szét a repülők a város felett, melynek következtében 32 halott, 60 súlyos és 200 könnyebb sebesült maradt a romok alatt.

Az incidensről értesülve a magyar kormányzat másnap bejelentette a hadiállapot beálltát a Szovjetunióval. Ezzel a magyar csapatok a Harmadik Birodalom oldalán bekapcsolódtak a Barbarossa-hadműveletbe.

A kassai bombázás máig a II. világháború megfejtetlen rejtélyei közé tartozik, hisz még ma sem tudható teljes bizonyossággal, hogy mi is történt anno azon a csütörtöki napon.

A támadás után a tűzszerészek nyomok után kutatva azonnal elkezdték átvizsgálni a romokat. A munka eredményes volt, mert egy bombarepesz darabon a leningrádi hadiszergyár jegyét ismerték fel, továbbá találtak egy működésképtelen robbanószerkezetet (u.n.dögbombát) is, amit FAB 100-asként (Fugasznaja Aviacionnaja Boba, repeszhatású romboló légibomba) azonosítottak.

A rendelkezésre álló információk egyre jobban megerősítették azt a gyanút, hogy a támadást a szovjetek követték el, mivel az azonosított bombák felfüggesztőrendszere egész jól behatárolta azon repülőgép típusokat, amelyekben az ilyen bombák rögzítésére szolgáló speciális berendezés megtalálható. Konkrétan ilyen berendezés csak a szovjet légierőnél hadrendben lévő vadászgépekben állt rendelkezésre.

A fentiekből következően Magyarországon és a Hitlert támogató államokban 1945-ig az a teória tartotta magát, hogy a támadást a szovjetek hajtották végre – szánt szándékkal. Ennek az elméletnek viszont több tény is ellentmond. A Szovjetuniót három nappal a bombázás előtt támadta meg Németország. A németek erőteljesen nyomultak előre, így semmiképpen sem állt a szovjetek érdekében, hogy egy újabb országot is maguk ellen haragítsanak. Emellett az sem kell, hogy sokat jelentsen, hogy a bomba szovjet típusú volt. A szovjet gyártmányú légibombák a 30-as évek végén elterjedtek voltak Európában. A támadást tehát más országból érkező, szovjet fegyverzettel feltöltött gépek is végrehajthatták. Mindennek ugyanakkor ellentmond az a tény, hogy a bombák a bombavetőt is meghatározzák, provokatív bombázás esetén a repülőgépek jelentős átépítésére lett volna szükség.

A kassai bombatámadás történelmi kutatására aztán az aktuális politika mindinkább rányomta a bélyegét. Míg 1945 előtt megkérdőjelezhetetlen volt a szándékos szovjet támadás teóriája, addig a kommunista diktatúra alatt a német, illetve magyar provokációs bombázás volt az elvtársak kutatásának fő csapásiránya. A háború utáni történetírás tendenciózusan és rosszindulatúan azt próbálta bebizonyítani, hogy a magyar katonatisztek „összeszűrték a levet a nácikkal és megbombáztatták egyik városukat.”

Az egyik ilyen magyarázat szerint a németek a szovjetektől zsákmányolt bombákat dobtak le Kassára, amivel azt akarták elérni, hogy Magyarország is belépjen a háborúba. Ennek egyrészt ellentmond a feljebb leírt tény, miszerint ehhez a gépeket jelentősen át kellett volna alakítani. Másrészt pedig – s ez a fontosabb – bizonyított tény, hogy Hitler a szovjetek elleni háború előtt és annak első napjaiban sem akarta a magyarok részvételét a hadműveletekben.

Ha röviden megvizsgáljuk, hogy a németek bombáztak-e, a következőkkel kell számolnunk: Németország 1941-ben katonai hatalmának csúcsán állt. Nyugat-Európát nagy fölénnyel rohanta le és ezek után mindenki úgy vélte, hogy a Szovjetunióval is igen gyorsan végezni fog. A németeknek így a magyar haderőre nem igazán volt szükségük. Hitler ezért ekkor még nem számolt Magyarország hadba lépésével, azt ebben az időszakban mereven elutasította. De az is kétségtelen tény, hogy a magyar politikai, illetve katonai vezetésben akadtak jónéhányan, mint Werth Henrik a vezérkar főnöke, vagy Sztójay Döme németországi nagykövet, akik amellett érveltek, hogy a Magyar Királyság vegyen részt a harcban, így biztosítva magának egyrészt a visszacsatolt területeket, másrészt a további érdemeket, ami akár újabb revízió felé is megnyitotta volna az utat egy esetleges győztes háború után.

Azonban az is kétségtelen tény, hogy ezek a tisztek sem lettek volna hajlandók a nemrég visszatért Rákóczi városára dobni a bombákat. Egyszerűen erre nem lehetett volna lélektani okoknál fogva magyar katonát találni. Előre nem lehetett tudni, mennyi halottja lesz a támadásnak. S ez akár az éppen most felfejlődő magyar légierőnek is komoly károkat okozhatott volna, hiszen 1939-től Kassán működött a Horthy Miklós Repülőakadémia. Nem beszélve arról, ha a náci politikai vezetés nyomást gyakorolt volna a magyar kormányra, az kénytelen lett volna meghátrálni bombázás nélkül is.

A mai történeti kutatások már kicsit máshonnan közelítik meg a kérdést és a legvalószínűbb indoknak a szovjet céltévesztést tartják. Eszerint az elmélet szerint a szovjet gépek az akkor szlovák területen fekvő Eperjest akarták bombázni, mivel a városban működött a német hadsereg egyik fontos rádióátjátszó állomása. Az indok adott, a tévedésre pedig két magyarázat is van.

A ledobott bombamennyiség hordozására képes szovjet bombázógépek legközelebbi lehetséges támaszpontja is mintegy 1000 kilométerre volt a célponttól. Ilyen repülési távolságnál háborús körülmények között akár 50 kilométeres navigációs hiba is előfordulhatott. Kassa és Eperjes alig 40 kilométerre fekszik egymástól, ráadásul a két város a levegőből mind fekvése, mind körvonalai alapján hasonlít egymásra. Eperjes központja kifejezetten hasonlít Kassáéra. Ovális főtér, közepén templom. Könnyen összetéveszthető célpont.

De a két település összetévesztését az is megkönnyíthette, hogy a szovjet légierő fedélzeti térképeire a közép-európai térség 1938 és 1941 közti határmódosításait kézzel, hevenyészve rajzolták be. Ha valahonnan az Ural mellől indultak a bombázók, néhány foknyi szögeltérés a navigációnál ilyen eredményt minden további nélkül okozhat.

De hogy mi történt pontosan azokban a napokban, teljes bizonyossággal nem tudjuk. Azonban legyen bárhogy is, mai szemmel az a lényegen már semmit sem változtat. Kassa bombázását követően Magyarország a Harmadik Birodalom oldalán bekapcsolódott a Barbarossa-hadműveletbe. A történések innentől pedig már mindenki előtt ismertek…