Vámpírok bálja

Mint Ronald Lauder elnök megnyitó szavaiból tudjuk, a most folyó Zsidó Világkongresszusnak ötszáz résztvevője van. Ez az ötszázas szám azonnal A walesi bárdokat idézi. „Egy sem bírta mondani, hogy éljen Eduárd.” Nos, Orbán Viktor bírta. Beszédét mindannyian ismerjük (aki mégsem, az ITT végignézheti, ha bírja). Van benne némi kétségbeesett iparkodás, hogy másokra mutogasson, például a franciaországi rabbiölésre, de mindenki számára Napnál világosabb, hogy a meghunyászkodás és a prosztatáig benyalás fedett pályás világcsúcsának lehettünk tanúi.

Ez az alak lenne Magyarország miniszterelnöke?

Hogy Orbán ezen produkciójáról nekünk, nemzeti radikálisoknak mi a véleményünk, talán nem kell már részletezni. De a saját szavazói elgondolkodhatnak. Már aki képes rá, nem vakegér vakhívő – „törzsi szavazó”, mondaná Fricz Tamás -, és még mindig azt képzelte, hogy a Fidesz-kormány a nemzeti érdekek mentén tevékenykedik.

Hiányzott is ez Orbánnak, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Egészen biztosra vehetjük, hogy nem tőle származik a zsidó főbanzáj idejövetelének az ötlete. Az maguktól a zsidóktól ered. Eldöntötték valahol, és tudomásul kellett venni, hogy itt lesz.

Tehát vendégekről beszélni értelmezhetetlen.

Egyebek közt ezért sem nevezhetjük a vendégjoggal visszaélésnek – hanem sokkal inkább döbbenetes pofátlanságnak – azt, amikor a miniszterelnöki szintű megalázkodó és az országot megalázó benyalás után a zsidók nemhogy megelégedtek volna, hanem a JWC egy közleményt adott ki, amelyben lényegében további követeléseket támasztott: a „szélsőséges” erőktől való egyértelmű elhatárolódást és jogi jellegű intézkedések megtételét. Magyarán: a Jobbik betiltása, hazafiak lecsukatása, zsidó dogmák automatikus átemelése a jogrendszerbe, teljes palesztinizálás.

Ebből ismét képet kaptunk a nemzetközi zsidómaffia szemléletmódjáról. Miközben ugyanis az unalomig a demokráciáról prédikálnak, eszükbe sem jut, hogy a törvények meghozása nem az elnök vagy a miniszterelnök egyszemélyi döntése, parancsutasítása alapján történik, hanem a parlamenten és a képviselőkön keresztül. Jó, persze, a valóságban ezek csak bábok. De lám, a zsidó kongresszus urainak már eszébe sem jut...

Kérdéses, hogy ki adta ki az Orbán-benyalást keveslő, a magyar törvényhozásba leplezetlenül beleugató, az ország szuverenitását ismételten és sokadjára kapcának vevő arrogáns közleményt. A JWC? Könnyű ráfogni, könnyű egy szervezet arctalansága mögül sunyítva lövöldözni. A Hír Tévé riportere megkérdezgetett kongresszusi résztvevőket, és azok azt mondták, hogy gőzük sincs a témáról, nem tudnak a közleményről, nem foglaltak állást ilyesmiben. Holott az ő nevükben történt.

Nyilván nem tudhatjuk, hogy valójában kik pimaszkodtak. De hosszú időkre visszanyúló tapasztalataink vannak róla, hogy kik szokása és kiknek a jellemével fér össze a mások háta mögül a mi hátunkba kés szúrása. Feldmájer úr nagy játékosnak képzeli magát, pedig ő csak egy... izé.

(Az ám, Köves Slomó miért nem szerepel? Eldőlt a Mazsihisz kontra EMIH meccs? Slomót kigolyózták?)

Ugyanez a Feldmájer Péter ezt eresztette meg a ”köszöntőjében”: „Önök egy olyan országba érkeztek, ahol (...) idős főrabbit támadnak meg az utcán, ahol a fasisztákat éltetik, ahol a bíróság a gyilkosokat állítja példaképül az ifjúság elé, lelkes antiszemitákról neveznek el tereket és utcákat, a magyar nácik udvari költőinek műveit a nemzeti alaptanterv részévé tették.”

Vagyis az neki az egyetlen célja és vágya, hogy minél több ellenséget gyártson nekünk és uszítson ránk. Azok köréből is, akik eddig semmit sem tudtak rólunk, és akiket eddig Magyarország nem is érdekelt.

Ezek után szemrebbenés nélkül lenyilatkozta a csicskatévékben, hogy a JWC-összeröffenés mennyire az országa érdekeit szolgálja.

Ezek persze csak a nyilvános részek, a kifelé szóló üzenetek és a blabla. A Zsidó Világkongresszus érdemi része a folyosókon, a szállodai szobákban, az eldugott különtermekben történik, és sokkal pragmatikusabb hangvételben. Érdekegyeztetések egymás közt, parancskiosztások a magyar csicskáknak, ígéretek, számonkérések és megfenyegetések. Talán megtudjuk a részleteket egyszer, talán nem.

Mindeközben rakéták csapódtak be Damaszkuszban, százak haltak meg, mert Izraelnek joga van megvédeni magát...