Új síkon a devizahitelesek mozgalma

A március 15 környéki, nagyrészt hóba fulladt demonstrációk után több mint egy hónapot kellett várni a devizahitel-károsultak Kásler Árpád nevével fémjelzett mozgalmának újabb nagyszabású műveletére. Persze ez a hónap sem telt el eseménytelenül, mert a szervezés nagy munka, de ezen túlmenően is történtek kilakoltatások elleni helyszíni fellépések, valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy a devizahitelesek különféle szervezetei gyakorlatilag sikeresen egységesültek ezen idő alatt. Április 21-től, múlt vasárnaptól azonban különösen sokat vártak-vártunk, a leginkább az interneten történő szervezés a 100 ezres résztvevői létszámot tűzte ki célul.

A 100 ezres elvárás reálisnak tűnt. A közvetlenül érintett becsapottak száma ennek sokszorosa, és mindegyiküknek alapvető természetes érdeke, hogy minden lehetséges eszközzel küzdjön az igazáért és a pénzéért. De akik nem vettek fel svájci frankosnak csúfolt trükkhitelt, azok is mindannyian érintettek és elszenvedők vagyunk a bankuralomban, mindannyian szopóágon vagyunk a saját hazánkban, elvárható volt bárkinek a megjelenése a demonstráción.

Ehhez képest a létszám a töredéke volt a százezernek. A szervezők és a résztvevők saját felmérése szerint 15-20 ezren jelentek meg a Hősök terén vagy a környékén. (A Hír Tévének volt bőr a képén a kurta-furcsa kis hírében pár száz főt hazudni.) A képek alapján nem biztos ez a 20 ezer, de fogadjuk el némi jóindulattal.

Lesújtóan kevés.

Egy nagyságrenddel kevesebb a vártnál. Annak ellenére, hogy a szervezők aztán tényleg mindent megtettek, ami módjukban állt. Buszokat, célautókat intéztek vidékről, az interneten teljes gőzzel folyt a toborzás és a meggyőzés, a lakossági visszajelzések szinte kivétel nélkül pozitívak és lelkesek voltak, aznap remek időjárás köszöntött ránk.

Mégis „csak” húszezer a százezer helyett.

Ismételten és sokadjára azt kellett tapasztalnunk, hogy nagyon sokan most is a függöny mögül lesték, hátha kikaparja számukra is valaki a gesztenyét.

Egy lelkes és áldozatkész réteg akár a feje tetejére is állhat igyekezetében, de igazi átütő eredményesség nem érhető el, mert a többség passzív.

Egy ideig ezt a passzivitást rá lehetett fogni a Kádár-rendszerre, mondván, hogy akkor szoktunk el a dolgaink saját intézésétől, várva, hogy majd Azok Odafent döntenek és intézkednek helyettünk. 2013-ban azonban ez már nem lehet magyarázat. Be kell látnunk, hogy a nép ilyen. Bizony ilyen a nagybetűs Nép. Tévét néz, azt fogyasztja valóság gyanánt, meg is elégszik vele, és maximum a következő „választásokat” várja, hogy majd az A turnus helyébe lépő B turnus megszabadít Orbántakarodjtól és/vagy Gyurcsánytakarodjtól.

Ilyen a Nép, és slussz.
A továbbiakban sem várható tőle egyéb. Le kell számolni holmi illúziókkal.
A demonstrációt elhallgató, kussoló-lapító hazug médiáról pedig csak egyetlen mondat, mert nem érdemel többet: köpjék szemen magukat.

Kásler Árpádék számára ismét felvetődött a „hogyan tovább” súlyos kérdése. Igazán nem ezt és nem így érdemelték, sem ő maga, sem a szervezői kör, sem a minden tiszteletet megérdemlő résztvevők, de hát vezetőnek és élcsapatnak lenni nem mindig fáklyásmenet.

Azt is látniuk kell, hogy a demonstrációszervezés műfajában új ütőkártyát már nem lehet előhúzniuk. Nem tudnak még nagyobbat, még egy következőt megcsinálni úgy, mintha minden rendben menne. A következő már visszalépés volna, már kudarc lenne.
Nem tehettek egyebet, mint amit végül is megléptek: egy kiáltványt adtak ki, amelyben átléptek egy küszöböt, mert az eddigi egyértelműen és kizárólagosan pragmatikus, ideológiamentes síkról áthelyezkedtek politikai és ideológiai síkra:

• Kijelentjük, hogy a Magyar Köztársaság a maga jog és értékrendjével együtt, megbukott! Nem látta el a legalapvetőbb kötelezettségét, nem védte meg saját állampolgárait. Éppen ezért követeljük, hogy mindaddig, amíg a jogrend helyre nem áll, senkit se lehessen kilakoltatni ezen „devizaszerződések” következtében. A kilakoltatások és a végrehajtások teljes leállítását követeljük! 

• Kijelentjük, hogy a rendszerváltáskor kiegészített Alkotmány és a jelenlegi Alaptörvény nem védte meg sem az ország vagyonát, sem az állampolgárokat, így azt továbbra elfogadni nem tudjuk!

• Magyarországnak van Alkotmánya, mely hosszú évszázadokig, 1944. március 19-ig, a német megszállásig (de facto) hivatalosan is érvényben volt és (de jure) alapjogi értelemben érvényben is van, azaz a Magyar Országgyűlés ki kell mondja, hogy az 1944. március 19. óta létezett politikai és alkotmányosnak nevezett rendszerek törvénytelenek. 

• Sem végrehajtó hatalom, sem törvényhozás (így jelenlegi kormány, vagy országgyűlés) nem alkotmányozhat. A Magyar Országgyűlés törvényességében megalapozatlan (illegitim) helyzetében átmeneti és korlátozott jogkörű állapotát elismerve kell kinyilvánítsa, hogy Magyarország valóban visszatér ősei bevált jogrendjéhez, az 1944. március 18-i jogállapothoz, és ki kell mondja az azóta napjainkig terjedő időszak minden közjogi aktusának elvi érvénytelenségét. 

• A magyar nemzettestet védelmező Történelmi Magyar Alkotmányt helyre kell állítani! A Magyar Történelmi Alkotmány jogfolytonosságának tényleges helyreállítása és annak kiegészítése érdekében széleskörű társadalmi részvétellel felállítandó közhatalom: az Alkotmányozó (Joghelyreállító) Nemzetgyűlés dönthet arról, hogy az elmúlt közel 70 éves időszak jogszabályaiból melyeket minősít a Történelmi Alkotmányunk alapelveivel összeegyeztethetőnek, s hogy a jogfolytonosság helyreállításának melyek a közjogi lépései. 

• A jelen állapotok szerint a közhatalmat ügyvezető jelleggel gyakorló Kormány és ideiglenes Országgyűlés főméltóságai azonnal kezdjenek tárgyalásokat a Magyar Nemzet megbízottaival -különös tekintettel a leginkább sújtott társadalmi csoportok és jelen nemzeti összefogás választott képviselőire- az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáról, összetételéről. A teljes mértékben legitim joghelyreállító Nemzetgyűlés összehívásának legkésőbbi határideje 2013. augusztus 15., Szent István halálának 975. évfordulója, melynek végrehajtásáért és annak széleskörű társadalmi elfogadottságáért a jelenlegi hatalomgyakorlókat terheli a teljes felelősség. 

• Az ügyvezető Kormány és az ideiglenes Országgyűlés mindaddig, míg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a munkáját megkezdeni nem tudja, átmeneti jogszabályban kell biztosítsa, hogy a jogtalan banki követelések folytán magyar állampolgárokat ne lehessen kilakoltatni otthonaikból, illetve el kell kezdeni a kifosztottak és kilakoltatottak kártalanítását. 

• Az Ügyvezető Kormány el kell rendelje a meg nem újuló természeti kincsek eladásának tilalmát, a nemzeti vagyon és közszolgáltatások nemzeti tulajdonba vételét, megőrzését és működtetését, a magyar élet, nemzet, haza védelmében a szociális és létbiztonsághoz, munkához, lakhatáshoz és egészséghez való alapvető jogot!

Mi ez, ha nem a nemzeti radikalizmus személyesen?

Ezek már egyértelműen politikai követelések. Méghozzá olyanok, amelyekkel kapcsolatosan reálisan nem várható el a jelenlegi Hatalomtól és a valóban dirigáló Háttérhatalomtól, hogy tárgyaljon. Igaz, érdemben eddig sem tárgyaltak, de most már nem is reális cél. Innentől kezdve szembehelyezkedés van és kajak van. Amiben persze egyelőre a Hatalom az erősebb.

De a nemzeti radikalizmus mostantól újabb széles társadalmi rétegeket, sok százezer főnyi új bázist szerzett. Akár kimondva, akár kimondatlanul.
És akkor passzivitás és szájtátiság ide vagy oda, majdcsak lesz valahogy. Új dimenziók nyílnak meg.